Nem mondhatom, hogy nagyon lázban égtünk, hogy kezdődik egy újabb tanév... sőt... de éppenséggel nem is nagyon lázadoztak miatta a fiúk. Persze nyilván mondták, hogy ódekár, ódeszar, de nem volt ez oyan komoly, hogy komolyan is vegyem. :-)
De hát ilyen ez a körforgás, szünet-iskola-szünet-iskola...
A héten 2 szülőin voltam, Milánhoz jövő héten megyek, mert ott beteg lett az ofő.
A tanévkezdős nagy tiltsuk be a mobiltelefont hisztiből nálunk sehol sincs túl nagy hajcihő, ( ennél sokkal nagyobb nyílt sebekből vérzik az oktatás, azokról kellene inkább cikkezni és azokra kellene fentebbről vmi jólátgondolt intézkedés, de szok nem annyira fontosak a vezetésnek, mint hogy van e telefon a gyerekeknél. Értem én, így ami a falakon belül van, az ott is marad. Ez is egyfajta intézkedés) Marciéknál eleve nem volt sosem megengedve, hogy náluk legyen napközben a telefon, nem is hord emiatt magánál. Milánéknál elreakják az osztályteremben egy szekrénybe, Mátééknál pedig mindenki elteszi a saját kisszekrényébe ugyancsak a saját termükben, de azokon az órákon ahol eddig használták ez után is fogják, és nem drámáznak ezen, sem a tanárok, sem a gyerekek, sem a szülők.
Máténak még alakulóban van az órarendje, a faktokat talán a jövő hétre összefésülik, és reméljük, hogy nem fogja ütni a hegedűóráját, mert azt meg már a héten el kellett kezdeni, de elvileg kedden délután lesz a földrajz, a matekot meg álítólag nulladik órákban szokták nyomni. Máté ebben bízik, mert így a délután az övé.
Az idén az ő feladatuk a szalagavató műsor összerakása, Máté nem túl lelkes, bár én javasoltam neki, hogy ajánlja fel, hogy elhegedül valami nótát, de egyelőre kéreti magát. Állítólag egy 12-dikes lány megkérdezte, hogy nem táncolna-e vele keringőt, mert kevesebb a fiú az évfolyamban, és kéne néhány kisegítő, de Máté lepattintotta. Vagy legalábbis nem ugrott rá rögtön a lehetőségre, úgyhogy gondolom már lett más jelentkező, mert egyik este már ott táncolgattak az aulában.
Amúgy meg egészen döbbenetes, hogy jövőre már ők lesznek a végzős osztály!!!!
Marci idén újra nekifut a felvételinek, ezúttal a hatosztályosnak, és egyelőre egész lelkes, mert most az a terve, hogy a Máté iskolájába megy, és akkor 1 évet még együtt járhatnak. Ha nem is nagy örömmel, de azért egész kis ellenállással csinálja a feladatsorokat, amiket viszonylagos türelemmel át is tudunk beszélni.
Nem mondom, hogy nem lehetne nagyobbat álmodni, és megpróbálni egy erősebb iskolába bekerülni, bár ez ellen már tiltakozik, viszont az tény, hogy ez az iskola, a tanárok és a vezetőség borzasztó gyerekbarát, és úgy látom, hogy mindenkire annyi terhet raknak, amennyit elbír, vagy vállal. Vannak nagyon kimagasló eredményű diákok Máté osztályában is, akik országos kémia-fizika versenyekre járnak és nyernek meg, Máté sajnos nem tartozik ezek közé, de az, hogy nem vegzálják emiatt, és még segítséget is próbálnak nyújtani ( ha hagyják a diákok) már ez is egy jó pont.
A másik, ami nagyon szívetmelengető nekem, hogy a most a szülőit egy igazgatói tájékoztató előzte meg, amit úgy kezdett az igazgató miután köszöntött bennünket, és örömét fejezte ki, hgoy milyen sokan eljöttek, hogy köszönetet mondott a gyerekeinkért. Hogy ide járatjuk őket, hogy rájuk bízzuk őket, és hogy ilyen szép, okos, rendes gyerekekkel tudják megtölteni az iskolapadokat évről-évre.
Hát ilyet én nem sokat hallottam még más intézményben, más igazgattóktól, de még osztályfőnököktől sem, pedig hátrahagytunk mér néhányat az évek során.
Szóval ilyen lelkületű ez az iskola. Talán ezért is nem nagyon ellenkezek Marcival, amiért ide szeretne járni. Jó lenne ez neki. A mostaninál mindenképpen jobb.
Milán a kilencediket kezdte. Kicsit átrendeződött az osztály, mert most lehetet ttagozatot váltani, és néhányan éltek is ezzel a lehetőséggel. Milán maradt a term.tud tagozaton, emelt matekot/fizikát és biológát tanulnak. A matekot-bioszt- magyart- angolt csoportbontásban. Második nyelvnek a németet választotta, és heti egyszer nyelvvizsgára felkészítő angolra jár nulladik órában. Emellett rettenetesen kamasz, soha semmi sem jó neki, mindennek ellenszegül és puffog.
Keddenként zenekarra jár, októberben lesz egy nagy közös zeneiskolai nagykoncert, arra készülnek.
Az oboatanárnő pedig szeretné egy oboaversenyre benevezni, amin megint puffogott Milán egy sort, de azért mégiscsak elvállala, erre csüt-pénteken készülnek. Szóval nem lehet egy rossz szavam sem, mert végül mindent megcsinál, mindent elvállal, csak muszáj előtte lefutni a kötelező köröket.
MÍg Máté minden idejét az evező egyesületben tölti, és ott offkol, addig Milán a főként a ligetben lóg a haverokkal suli után. És persze edzésre járnak. Hétvégén meg meccsre.
Szóval nem unatkozunk idén sem :-) DE hát már csak százhetvenvalahány iskolanapot kell kibírni, és újra itt a nyári szünet. :-D
