Csónakkal a Cetinán

 A Cetina folyón és környékén rengeteg programra be lehet fizetni Omisban. Lehet itt is kajakozni, a fiúk hallani sem akartak róla. 😝 Feljebb lehet raftingolni, arról meg én nem akarok hallani. És a part mentén sorra álltak a kb. 15-20 fős fedett hajók, amikkel lehet hajókázni, de ahhoz sem igazán fűlt a fogunk. Mi egy kisebb motorcsónakázásban gondolkodtunk, hogy ne legyenek velünk mások. 

( Amúgy ezerféle egyéb hajókiránduláson is részt lehet venni, a szomszédos Brac sziget különböző városaiba, ebéddel, fürdéssel egybekötve, de valahogy nem volt erre ingerünk. Nem is olcsók egyébként, de nem feltétlenül ez volt az akadály, de ezek a szervezett utak nekem már annyira nem bejövősek, sok idegennel körbevéve... brrr....) 

Szóval gondoltuk, bemegyünk Omisba, és a parton kerítünk egy csónakost, aki elvisz minket egy körre. Nem aggódtunk, hogy nem lesz, mert kb. 5 méterenként szólítanak le azon a szakaszon az szervezők. 

Nem is kellett 2 perc, hogy egy bácsi megállítson bennünket, és ajánla a hajóját, és mivel olyan árat mondott ötünket, amiben korábban otthon megállapodtunk, így nem hezitáltunk sokat, mondtuk, hogy csapassuk. 

Mindez Marci születésnapján történt. A csónakázás után pedig sütizést terveztünk. 

A motorcsónakot egy Milánforma fiú vezette. Először kicsit aggódtam, de tök ügyes volt, és nyilván nem bízták volna rá, ha nem tudná. 

A kezdeti sziklás, hegyes részt később egy Tisza-tóhoz hasonló nádasosabb szakasz követett, és nagyon sok kacsát, és mindenféle vizicsirkeszerű madarat láttunk, kisebbeket, nagyobbakat. Majd a raftingkikötőtél fordultunk vissza. Kb. 40 perc volt oda-vissza. Ez alatt az idő alatt bőven ki tudtuk gyönyörködni magunkat a hegyekben. 

egy részen pedig a kötélpályán átsikló embereket is láttuk a fejünk felett. 

Ezzel a híddal alulról sem sikerült megbarátkoznom :-(

Nagy nehezen találtunk egy cukrászdát a városban. Bár nem az a hagyományos értelemben vett cukrászda volt, mint otthon, hogy mindenféle tortaszelet, meg sütemény közül lehet választani, hanem amolyan csilivili, hogy mindenféle trükkös formájú és állagú süteményfalatkákat lehetett kapni. De hát egyszer van Marcinka szülinapja, és egyébként nagyon finomak voltak. 

A Marciék Ferrero roches volt, a Miláné karamellás, az enyém az a piros közepű kókuszos, a másik kettőt már elfelejtettem. 

És találkoztunk az omisi papagájjal is, aki egész nap szabadon röpköd a városban, majd estére hazamegy aludni. 

Akkor és most

Ilyen volt

 Ilyen lett

Ma véget ért egy laza másfél éves szakasz, és lekerült Máté fogsoráról a ragasztott fogszabályzó. 

Ezzel ugyan még nem ér véget a folyamat, hátulról most megtámasztották valami huzallal, ami ott lesz a szájában mindig, ki tudja meddig. Pénteken pedig kap még egy éjszakai cuccot, amit még használnia kell majd. 

Amikor belevágtunk tavaly tavasszal, akkor nagyon távolinak tűnt az az időpont, amikor majd leveszik. Így visszatekintve viszont gyorsan elszaladt. Szerencsére fennakadások nélkül. Egyszer-egyszer volt neki csak kellemetlen, amikor szorítottak rajta, de az is gyorsan elmúlt, és sosem nyafogott miatta. 

Azt meg csak halkan mondom, hogy egy kisebb autó árát öntöttük a szájába, úgyhogy remélem vigyáz majd rá. 

Omis, Mirabella -erőd

Stanici, ahol laktunk, szerintem csak üdülőfaluként funkcionál, és hivatalosan Omis része. Néhány kilométerre volt Omistól, talán 5, autóval tényleg pikkpakk ott voltunk. 

Először csak ketten  mentünk be a városba Ferivel, mert főként boltba akartunk menni. Staniciban csak 2 kisbolt volt, egyik kisebb volt, mint a másik, és ritkán vagy elvétve találtunk benne olyan dolgokat, amiket meg tudnánk otthon főzni, és még jól is lakunk vele. Gondoltuk, hogy majd Omisban jól bevásárolunk, és akkor egyenesben leszünk. Igazából azt gondoltuk, hogy Horvátországban van Lidl, majd oda elmegyünk, és kész. Csak azt mondjuk nem néztük meg, hogy Omisban pont nincs Lidl. :-) Splitben és Makarskán van, azok olyan 20-30 kilométerre voltak, de annyit nem akartunk autózni a hőségben, így maradtak az omisi kisebb szupermarketek, amik még mindig nem tudták maradéktalanul kielégyteni az igényeinket. De túléltük! Csak így többször is étterembe "kényszerültünk" :-D Szerencsétlen Marci ehette a tizes csevapot. 

Szóval először vásárolni mentünk be, és ha már ott voltunk, és nem volt velünk egy hőbörgő kamasz sem, hát tettünk egy felfedezőkört a parton. 

Tudtam, hogy tetszeni fog, hiszen ott vannak azok a szép nagy tengerig érő hegyek, meg a Cetina, aminek épp itt van a torkolata. Nagyon vártam, hogy láthassam. 

A város felett két erőd is magasodik, a Mirabella kisebb és könnyebben megközelítehető, a Fortica fenn a magas hegy tetején, és az internet szerint meredek, sziklás, kimerítő kaptatóval lehet oda feljutni. 

Másnap visszajöttünk a fiúkkal és megnéztük a Mirabella-erődöt, ami az óvárosból egy lépcsősoron megközelíthető, és remek panorámát ígért. 

A Cetina. A folyó és a környező hegyek egykor a kalózok felügyelete alatt álltak, az erődökből jól szemmel tudták tartani a folyót és a tengert is. Főként a velencei kereskedőhajók voltak a célpontjaik. 

Erre a kalózkultuszra persze jól rá lehetett építeni a turistacsalogató rendezvényeket, kalózhajózás, kalózfelvonulás, meg egyebek. 

És itt forgatták a hatvanas években a Winettou -filmek egyes jeleneteit is. Azóta elkezdtük nézni, de nem jutottunk teljesen a végére, és tényleg! 

A két hegy közötti autópálya azért eléggé belerondít a látványba, de hát ez van. 

A torkolat. 

A kedvenc képem lett,  ahol Milánka pózol az élet igazaságával. Milánnak is eléggé az evés körül jár minden gondolata, ha nem figyelünk, akkor szerintem nonstop eszik valamit, és mindig éhes. 

Az erőd a hídról. 

Strandolós napok

 Nagyon fura, hogy szinte egész nyáron ilyen nagy hőség van, nem emlékszem, hogy tavaly, vagy korábban ennyire tartós lett volna a meleg. Nekem alapvetően nincs bajom a meleggel, de amikor ilyen levegőtlen perzselő hőség van, az azért már nem esik jól. 

A nyaralásunk alatt is szerencsére jó volt az idő. Főként strandolásra való, és tulajdonképpen  nem is igen vágytunk most másra. Persze azért Omisba bementünk néhányszor, de inkább többször mentünk be rövid időre, hogy tudjunk utána strandolni. 

A lakásunktól egy hosszúúúúú lépcsősor vezetett le a partra. Meg aztán felfelé is, nyilván :-) De a hétvégére már úgy belejöttünk, hogy meg se kottyant. 

A hozzánk közelebb eső részen kisebb kavicsos volt a part, kicsit távolabb, a nagy beachen pedig nagy köves. Ezen nem volt olyan kényelmes egy idő után feküdni, de a fiúk ezt a strandot szerették jobban, mert jobban lehetett úszóversenyeset játszani az olimpia hatására. :-) 

Marci ahányszor beültünk enni a szemközti bisztróba, mindig csevapot rendelt. Itt horvátországban azt hiszem 3szor, meg Boszniában 2-szer. Az összesen 50 darab csevap. De a végére már ebbe is úgy belejött, mint a lépcsőzésbe, sittysutty lecsúszott neki sültkrumplival, mindennel. 

Egy olyan napunk volt, amikor reggeltől egészen délutánig hol esett, hol nem. Aznap a délelőtti fürdés kimaradt, helyette csak sétáltunk a parton. Egyébként pedig minden éjjel eléggé nagy szél volt, ami így elviselhetősvé tette a meleget. Nem úgy mint itthon, hogy meg se zizzennek a falevelek hetek óta. 

A lépcsőnk :-) 

A nagy meleg miatt csak 2szer jutottam el futni. Meg azért is mert először nem mertem az út szélén futni, hanem a hegyoldal felé indultam, de ott meg olyan meredek emelkedők voltak, hogy nemigen boldogultam velük, cserébe jól elfáradtam, viszont nagyon szép volt felülről is a tenger. 

Az Omisba vezető főút. Másodszorra már itt futottam, mert láttam, hogy mások is így tesznek.

Mire megszoktuk és belejöttünk volna a nyaralásba, addigra már el is telt az egy hét. Hiányzott az a 3 nap, amivel most kevesebbet voltunk, tavaly meg tavalyelőtt is 10 napos nyaralást toltunk, de idén jobban kellett gazdálkodnom a szabadnapjaimmal. Meg hát már  voltunk egy hetet Ausztriában júniusban. Most ennyi fért még bele. 

Hazafelé ugyancsak Bosznián keresztül jöttünk, de most Banja Luka felé, nem Szarajevó felé. Ezen az úton mág sosem jöttünk, de nagyon klassz volt, semmi fennakadás, semmi dugó. Banja Lukában még bevásároltunk, hogy ne legyen teljesen üres a hűtőnk másnap.