Közelít

Azt már nem tudom, hol hagytam abba, de hogy tegnap voltam utoljára idén dolgozni, az biztos :-) Igaz, hogy már hétfőn is rövid napot tartottunk, mert céges ebédre mentünk, onnan meg már haza, de tegnap is úgy menekültünk onnan fél 2 tájban, mint akiket kergetnek. Legközelebb csak 4-én megyek. Remélem addigra bemelegítenek valamennyire a klímák, ha nem fagynak el, bár most melegedést modnanak..., és a kis olajradiátorok. 

A hét kérdése a munkahelyen az volt, hogy " nem tudjátok, hol tudok cukrot venni?" Röhejes, hogy városszerte nem lehet kapni... Az ősszel is volt, hogy én vittem innen kettesével, mert itt a kistescóban még volt. Most már ott sincs. Nekünk még régről van itthon. 

A múlt héten ültük Máté szülinapját. Döbbenetes, hogy már 15 gyertyát kellett beleszúrkodnom a tortájába 😱  Hol van már a kis síró gombóc... szép nagyfiú lett belőle. 

 Svájcisapkát kért. Azt is kapott. 

Aztán Marciéknak volt karácsonyi ünnepségük. Hogy ezek a kis 10 évesek milyen cukik ... erre mindig rácsodálkozom... 

Hétvégén aztán belevetettük magunkat az ajándék vásárlásba, mert erre mondjuk nem volt egész eddig időnk. És meglepően jól haladtunk, szinte majdnem midnent, amit kigondoltunk meg tudtunk venni, bár tény, hogy nagy dolgokban ilyen árak mellett nem is gondolkodtunk, de még fát is vettünk, úgyhogy menthetetlenül nyakunkon a karácsony. 

Marci vasárnap egy focis táborba ment Nógrád megyébe, egész pontosan Alsózsunypusztát ír ki a sznepcset, mint tartózkodási helyet. Ez valami alapítványi tábor, nem kellett semmit sem fizetnünk, meghívásos alapon mentek az egyesületükből jónéhányan. Alsózsunypuszta- Futrinka vendégház. Hát mint a mesében :-D 

Milán már vasárnap délután sem volt fényesen, de hétfőre teljesen lerobbant. Úgyhogy az utolsó iskolahetét ő itthon töltötte. A finomság csak annyi az egészben, hogy mióta a háziorvosunk nyugdíjba ment, azóta nincs helyette másik, és 4 részre osztották szét a betegeit, úgyhogy még azt is ki kellett okoskodnom, hogy most melyik orvost kell keresni egyáltalán, mert hétfőn délután elég cefetül volt, lázas is volt, meg kába, meg minden amilyenkor jön. PErsze a rendelőt lehetetlenség felhívni, odamenni viszont csak időpontra lehet, úgyhogy írtam egy emailt, hogy mikor tudna ránézni valaki, mégiscsak ünnepek jönnek, szeretnénk mi is elutazni, jó lenne addigra meggyógyulni. Meg ugye igazolás is kéne.

Visszaírtak, hogy csillapítsam a lázát, és igyon sokat. Nem néztek rá, nem vizsgálták meg, nem foglalkoztak vele, tulajdonképpen rám lett megint bízva, hogy csináljak a lázas , köhögős beteg gyerekemmel amit akarok, de oda ne vigyem. Ugyanez volt tavaly télen, amikor covidosak voltak. 

Tegnap beugrottam az igazolásért. A váróban nem volt senki. no komment. 

Este Marci is hívott, hogy nincs jól. Na bumm... olyan bágyadt, olyan fáradt volt a hangja. De aztán átvette egy apuka, aki a házfelelős volt náluk, hogy nem kell szerinte túlgondolni, szerinte csak lehet, hogy elfáradt, mert az u11-gyel és az u13-mal is leedzett, most elküldi fürdeni, meg hoznak fel neki vacsit, és majd másnap még beszélünk, hogy menjünk-e érte, de szerinte nem lesz gáz. 

Végül így is lett, hogy nem kellett érte menni, bár szerintem mire hazaér, addigra tuti, hogy lebetegszik, ha másért nem, azért, mert túlhajtja magát. 

De most felszerelkeztem a patikából, már amennyire tudtam, mert ott is szinte csak üres polcok tátonganak, mert minden vagy elfogyott, vagy hiánycikk. alig tudtam a 13 évesnek valamit összevadászni. Ott is hagytam egy szatyornyi pénzt, a változatosság kedvéért.  

A kitörő téli szünet, és a befejezett munka örömére este, szigorúan futás után, összedobtam egy grízes mézest, amit ma szegtünk meg Mátékámmal. Azt kell mondjam egészen jól sikerült :-) nem hiszem, hogy megéli a karácsonyt. 

Ma Máténak még lesz egy hegedűfellépése, oda megyek, holnap pedig jön haza Marci, és beindul a mézeskalács-gyár :-)