2021. március 18., csütörtök

Börzsöny kirándulás

 Itt volt ugyebár ez a 3 napos hétvége... és ha már ünnepelni nem lehetett menni, mindenképp szerettünk volna valamit csinálni. Mivel vasárnapra-hétfőre nem mondtak túl jó időt, így szombatra időzítettük a kirándulós napot. 

Nagy dilemma, nem csak most, úgy általában is, de most meg kifejezetten az, hogy merre induljunk, hogy ne kelljen annyira messzire sem menni, 1 óránál többet nem szívesen autóznánk, mert ahhoz már időben el kell indulni, abban meg nem vagyunk annyira jók. És a másik sarkalatos pont, hogy ne legyenek túl sokan. Ezt most a legnehezebb belőni. Mert egy kevésbé felkapott hely is lehet hipphopp a tömegturizmus központja, nem kell hozzá sok, csak egy hangzatos cikk vagy egy jó fotó az interneten, vagy egy facebookcsoportban. 

A Budai - hegyek és a Pilis ilyen szempontból teljesen ki van lőve, hiába van még sok olyan szeglete, ahová jó lenne elmenni. Ezek egyelőre parkolópályásak. 

Végül az lett, hogy elmentünk Nógrádra, ott megnéztük a falu közepén lévő várromot. Itt azért voltak emberek, még ha tömeg épp nem is volt. 

Sajnos a várból nem sok maradt, és ami maradt, az is igen romos. Ettől függetlenül nagyon jó kiindulópont egy jó kiránduláshoz, mert a várdomb tetejéről már kapunk egy kis ízelítőt a környező hegyekből. 











A várban is el lehet lófrálni, középen a várudvaron lehet mondjuk szaladgálni, piknikezni, volt , aki sárkányt jött eregetni. Mi pedig miután jól körbejártuk, elindultunk, hogy rátérjünk az utunk fő céljára a túraútvonalra. 
Nógrádból jelzett turistaösvényen a hegyeken keresztül át lehet gyalogolni Szokolyára. Ez a távolság kb. 20 km lenne. Nekünk az ilyen oneway útvonalak nem megoldhatóak, mivel autóval jutunk el a kiindulás ponthoz. Annyira nem vagyunk (még) vagányak, hogy vonattal intézzük a kirándulást, az kicsit több szervezést igényelne. Szóval mi körtúrákban gondolkodunk. De kiindulási alapnak jó volt, hogy merre induljunk, csak aztán nem mentünk teljesen végig, hanem átvágtunk a hegyen, és úgy kanyarodtunk vissza. 
A + jelzésen indultunk a vasútállomás mellől. Egy darabig betonúton haladtunk, ami kicsit veszélyes volt, mert azért jártak autók is, de aztán mikor  rátértünk az erdei útra, akkor már szinte csak egyedül voltunk az egész erdőben. És ez így is maradt szinte végig. Alig találkoztunk emberrel, 2-3 néhány főd társaság jött csak velünk szembe. Emberek helyett viszont társunk volt az éledező természet, a csiripelő madarak... és Marci hisztije. 

A piros kereszten haladtunk a Róka-hegy felé. 





A hegyről leérve, gondolom a Vasbánya-völgybe érkeztünk, legalábbis a korábbi táblán ez volt kiírva, és a kilométer is stimmelt. Itt találkoztunk a Morgó-patakkal és a vasúttal. A nagy réten pedig találtunk egy magaslest, itt fogyasztottuk el az uzsonnánkat. 


Itt kerültünk döntéshelyzetbe, hogy vagy itt térünk rá a kékre, és elindulunk visszafelé, vagy bevállunk még egy (nem annyira) kis  hurkot. Ferivel önkényesen mi a hurokra szavaztunk, a kiskorúakat pedig nem szavaztattuk meg. ( Ha őket kérdezzük, akkor el sem indultunk volna otthonról. ) szóval nekivágtunk a hosszabb távnak, mert a fiúk, bár óbégattak, meg kínlódtak, de láthatóan volt még bennük szusz, és ezideáig egyáltalán nem volt semmi megerőltető a túrában, sőt... laza kis séta volt csupán. 
Szóval továbbmentünk. 
És milyen jól tettük! MErt így találkoztunk igazi szurdokokkal, az érintetlen természettel, kidőlt, mohával vastagon benőtt fákkal, keltünk át patakon híd nélkül, sártengeren, majd nekiveselkedtünk a Nagy Kő-hegy olddalának, ami már tartogatott kihívásokat. 











Ekkorra tetőzött nagyjából Marci elképesztő nyafogása is... baromi fárasztó és idegesítő volt. 

A hegytetőre érve hatalmas szél fogadott bennünket. Cserébe viszont mesés panorámát kaptunk. Végig láttuk magunk előtt a Börzsöny vonulatát, visszafordulva pedig egészen Visegrádig elláttunk, láttuk a kanyargós  Dunát, a vár sziluettjét, és egy picit meresztve a szemünket még a Zsitvay-kilátót is ki lehetett venni, ahol szánkózni szoktunk. 







Kidőltek. 





Az egész túra során rengetegsok vaddisznó nyomot láttunk. Szerencsére állattal nem találkoztunk, de egy idő után, mikor már vagy százat is felfedeztünk kezdett kicsit aggasztó lenni. 

Lefelé jövet még egy kicsit lódítani kellett a fiúkon ( a két kisebben) ... de aztán átbillentek a holtponton, és dalolva caplattak le a hegyoldalról. 

A Kék-sávon tértünk vissza a faluba. 
Alaposan elfáradtunk. 
Hazafelé még megálltunk vásárolni, meg a fiúknak mekis burgert ígértünk, úgyhogy még ott is. Teljesen este lett, mire hazaértünk. Már csak vacsorázni, és tévét nézni volt erőnk. 



6 megjegyzés:

  1. Ügyesek vagytok, szuper túrát csináltatok. Ha legközelebb arra mentek, át a vasúton(focipályát elhagyva), fel a forráshoz egy keresztút jön, majd egy elhagyatott talán zsidó temető. Az út Diósjenőre visz át, garantált, hogy őzikéket is láttok!Nógrádi lány vagyok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a tippet :-) Nem kizárt, hogy fogunk még arra menni, imádjukkörnyék :-)

      Törlés
  2. Ó, hát ez meseszép lehetett.

    Sajnos nekünk legalább egy óra-másfél, mire hegy közelbe kerülünk és a korai indulásban mi is nagyon gyengék vagyunk. Érdekes, vacsorára a mi gyerekeink is mekit szoktak kérni. :) Már nagyon vágyunk mi is a szabadba illetve hogy jönnen a tavasz, zöldüljön a természet. Hétvégén gardróbot szereltünk, adtunk a hosszú hétvégének! :) :)
    Popianyu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó ilyenkor kint lenni a jó levegőn, tényleg feltölt, de a gardrób szerelés is hasznos :-) Jön még jóidő, amikor még jobb lesz kint lenni.
      Nálunk az 1 óra utazás a kirándulóhatár. Ha ennél többer autózunk, az már nyaralás :-) Ezért is megy ritkaságszámba, hogy a budai oldal felé indulunk, mert mire átverekedjük magunkat a városon már jöhetünk haza.

      Törlés
  3. Ez nagyon szuper és szép lehetett!!! Mondjuk a fotókon is látszik, nagyon jók vagytok, főleg, hogy így együtt is kirándultok ilyen hosszasan :) !!! Nekünk ez a nagy táv már nagyon nehezen jön össze közösen :) ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennyire nagyot mi sem szoktunk, de ez most így jött ki.
      Olyan 6-7 km-t még talán le lehet szó nélkül tolni a gyerekek torkán. Utána már sokat kínlódnak. de amúgy annyira nincs távolságérzetük, hogy amikor mondom, hogy még csak 3 km-t jöttünk, ne akarjanak már összeesni, akkor felháborodnak, hogy az mennyire sok. :-) Közben meg alig több, mint egy iskola-otthon távolság oda-vissza. Csak borzasztóan el vannak kényelmesedve.

      Törlés