Nyílt napok

A múlt héten nyílt órák voltak az alsóban. Pont aznap, amikor Feri nem tudott délelőtt kimaradni, így  az első órán Milánnál voltam matekon, mert ő azt szerette volna, hogy arra menjek, pedig én lehet, hogy hajlottam volna arra, hogy a második angolra üljek be. Második órán pedig Marcit néztem meg egy olvasásórán.
Milánékhoz nagy izgalommal mentem, mert ugyebár nincs tanáruk, hagyományos alsós értelemben véve, és kíváncsi voltam nagyon, hogy Ani néni hogy boldogul a társasággal. Nekem Ani néni mindig is szimpi volt, ha Milán nem ragaszkodik annak idején Orsi nénihez, akkor én simán hozzá írattam volna be. És ,most is nagyjából azt kaptam, amit vártam, bár még mindig meg van bennem az az érzés, amit általában érzek egy ilyen óra után, hogy Milán ennél sokkal nagyobb tempót és terhelést is bírna.
Marciékhoz felmenni olyan furcsa volt a nagy negyedikesek után :-) Olyan kis picikéknek tűnnek még mindig az iskolában. Az első órájuk nekik matek volt, azt mondták az anyukák, akik ott voltak, hogy nagyon ügyesek voltak.
A második pedig olvasás-írás, ahol még új betűt is tanultak az á-t. Ezt tanulták összeolvasni a már ismert betűkkel, meg leírni. Sokat voltak táblánál, nagyon kis pörgős óra volt, és Marci még mindig olyan kis cukiiiii.

Aztán a múlt hét nagy eseménye a Radnótis tájékoztató délután volt. Sok tényinformáció hangzott el, legfőképpen a jelentkezésről és a felvétel menetéről, de sokminden kiderült az oktatási módszerükről is, hogy a nyolcosztályos gimnázium első éveiben leginkább tanulni szeretnék megtanítani a gyerekeket. Nem az céljuk, hogy csak halmozzák az információkat, hanem az, hogy tudjanak logikusan gondolkodni, tudjanak csapatban dolgozni, kommunikálni, legyenek ötleteik, tudjanak olyan rendszerben gondolkodni, ami később a felsőbb években, majd még később az egyetemen is a hasznukra lesz, hogy könnyebben tudjanak az ismeretanyagokban eligazodni, kiszűrni a lényeget, és arra építkezni.
Jajjj, annyira azt éreztem, hogy ez Milánnak való hely, hogy Milánnak ott lenne a helye! Imádná, azt a fajta szabadságot, játszva tanulást, ami a Radnótinak a hitvallása. Milán pont ilyen gyerek. Ő nem szeret effektív tanulni. Házit írni, gyakorolni. De szeret érdekes dolgokról megnézni egy filmet, vagy olvasni róla, kutakodni a neten.
Úgyhogy jó volt, hogy elmentem, és meghallgattam, mert mikor meséltem Milánnak róla, akkor ez egy új lendületet adott neki.
Kell is a lendület, mert nemkevés pontszámot kell összegyűjteni az írásbelin, hogy behívják szóbelire. Milán nagyon jó dolgozatokat is képes írni, ha odafigyel, és nem kapkod. Ha január 19-re a csúcsra tudná magát járatni, akkor nem lesz gond. Érzem, és tudom, hogy meg tudja csinálni. Tud írni egy 85-90 pontos felvételit. Ha nem is láblógatva, de odafigyelve fog tudni. egyelőre 46 pontos nyelvtan, és 38 pontos mateknál tartunk. A matekot jó lenne 40 fölé hozni.
Ez most a legfőbb cél. Ezen dolgozunk.