2019. november 30., szombat

Ha tél, akkor jégkori

A télben talán az egyetlen dolog, amit szeretek, az a jégkori. Persze tudom, hogy nyáron is lehet korizni, mert vannak fedett koripályák, de azok egyáltalán nem hoznak lázba. És azt sem mondhatom, hogy remekül korizok, mert nem, épp hogy csak korcsolyázásszerű az amit én csinálok, legalábbis a fiúkhoz képest, mégis nagyon élvezem, és nagyon büszke tudok lenni magamra, ha esés nélkül tudok siklani egy fél órácskát.
Az iskolában a múlt héten indult a kori, és péntekenként járnak. Szerencsésen alakult, mert Marciék és Milánék egy időben mennek, így amikor első alkalommal elmentem velük, mert mindkettő korcsolyáját meg kellett éleztetni, akkor mindkettejükre tudtam pár pillantást vetni. 
Marciék, akik elsősök lévén javarészt még csak most ismerkedtek a jéggel, nagyon cukik voltak, és az oktatójuk is nagyon kedvesnek, gyerekbarátnak tűnik. ( van olyan nő, akitől borsózik a hátam, ezt csak azért fontos megemlíteni) 





Első alkalommal én is a jégre merészkedtem. Ilyenkor még olyan szempontból nagyon jó, hogy nincs zsúfoltság. A decemberi napokon már nagyon feldúsulnak a nagykamaszok, akik nyilván ezermilliószor jobban tudnak korizni, mint én, viszont felannyira sem figyelnek a náluknál kisebbekre és bénábbakra, olyankor már nem érzem magamat elég bátornak, hogy közéjük merészkedjek. :-) 

 Milánékról nem tudtam siklós videót csinálni, mert ők nagyon a túlsó sarokban voltak. Meg ők már úgy száguldanak, mint a szél.

Másodjára teakóstolás volt a pálya szélén.




Mivel a múlt héten kiment a bokám, és még mindig nem az igazi, olyannyira nem, hogy futni sem merek még vele, nemhogy korizni, így ezúttal csak a pálya széléről követtem őket szemmel.
Meg felhőket néztem.



Jövő héten pedig nagyon izgalmas lesz, mert a jégpályán is szokott lenni Mikulás :-) Nem is mondtam Marcinak, had legyen meglepi. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése