2019. november 29., péntek

Fasor

Szerdán nyílt napon voltam a Fasori Evangélikus Gimiben. Itt 8 évfolyamos és 4 évfolyamos képzés van alapvetően, de a szabad helyek függvényében van lehetőség arra is, hogy köztes években lehessen csatlakozni. Ez Máté oldaláról érdekes most leginkább.
Ami miatt képben van/volt a suli, az a megközelíthetősége, ami fontos tényező. Ha nagyon akarjuk, akkor kicsit több sétával átszállás nélkül is el lehet odaáig trolizni, vagy 1 egyszerű átszállással ismerős terepen. Mindemellett lehet választani humános és természettudományos osztály közül. Mondjuk Milánnak mindegy lenne, neki mindkét irány jól megy.
És persze az is szempont, hogy ide azért jóval kevesebb ponttal is be lehet kerülni, nem kell szinte maximális írásbelit nevezni.
Szóval nagy reményekkel vágtam neki a napnak. A nyílt órákra a gyerekeket is lehetett vinni, úgyhogy így vágtunk neki egy másik anyukával és összesen 3 gyerekkel.
Egy angol, egy matek és egy irodalom órát néztünk meg.
Az angol nagyon jó volt, igaz, épp egy haladó 6-dikos csoportot láttunk, akikkel azért valóban jól lehet együttműködni és haladni. Szóval elsőre csábító volt.
A második matek óra már eléggé csalódás volt. Nem volt pörgős, nem volt izgalmas, száraz volt és unalmas, a gyerekek is csak úgy ültek mint a befőtt, 1-2 kivétellel. Furcsa volt, mert nem ezt vártam, mert ennél még a mi sima alsónkban is pörgősebb egy matekóra, dolgoztatva vannak a gyerekek, nem csak úgy bambulnak.
Aztán gyorsan kiderítettük, hogy a harmadik óra irodalom lesz, úgyhogy kis hezitálás után csak beültünk oda is... nyelvtanra nem mentünk volna be, az ötödikes nyelvtan anyagot azután a dögunalom matek után már nem bírtuk volna bevenni...
De az irodalommal is ráfáztunk, mert az még a mateknál is kiábrándítóbb volt. Egyrészt nem értettem, mi az oka, hogy novemberben még csak a meséknél járnak a tk. 20-dik oldalán. Persze, lehet, hogy mást is csináltak korábban, és nem könyv szerint haladnak, bár erre nem volt utalás.
Hatalmas csalódás volt, mert még ebben a "gyerekes" témakörben sem volt semmi fantázia tanári oldalról, és a gyerekek sem tűntek se motiváltnak, se lelkesnek.
Lehet, hogy én várok sokat, ( de nem hiszem), de azt gondolom, hogy ha már az iskola diákjai átmennek egy szűrőn, ( írásbeli - és szóbeli felvételi, plusz a korábbi jegyek alapján azért 4-5-ös tanulók) akkor ennél sokkal -sokkal hatékonyabban lehetne velük dolgozni. Nemhogy velük, hanem velük együtt, sőt.. nagyon hiányoltam a csoportfeladatokat, az együttgondolkodást, a projektmunkát. Főleg ez a mese témakör szerintem pont olyan, amit nagyon jól ki lehetne adni projektfeladatként, és a táblánál a gyerekeknek bemutatni, beszéltetni őket, hogy legyen véleményük, hogy vonják le ők a tanulságot a mesékből, hozzanak rá példákat a való életből, stb... vagy akár adják elő azt  a pár soros mesét gesztikulálva, arcjátékkal, testbeszéddel.
Én nem vagyok pedagógus, de számtalan ötlet van a fejemben, hogy egy ilyen órát mivel lehetne feldobni, akár tárgyi eszközök nélkül is, ha pl. nincs kivetítő... de a tanárnőn is annyira az a mérhetetlen unalom és fásultság látszott, amit én nem szeretnék látni a gyerekeim tanárain.
Tudom, persze, hogy minden, ami kicsit is elrugaszkodik a könyvtől, az már pluszmunka és azt nem fizetik, és túlterheltek, és motiválatlanok. Tudom, és meg is értem.
Mégis él bennem még egy elképzelés, hogy azért okos, válogatott, motivált gyerekekkel azért mégiscsak egyszerűbb és örömtelibb együtt dolgozni, mint mondjuk egy mezei általánosban, ahol a magatartászavarostól, a kisebbségiig, a színötöstől a bukásra állóig minden van egy osztályon belül.
De ezt a lelkesedést nem nagyon láttam se gyerekoldalról, se tanár oldalról. Leszámítva az angolt, mert az tényleg jó volt. ( kérdés, hogy egy nem haladó csoportban is ugyanezt tapasztaltam volna-e)

Olyan szomorúan és csalódottan jöttem el délelőtt, hogy gondolkodtam rajta, hogy vissza se megyek délután az igazgatói tájékoztatóra, mert teljes volt bennem a kiábrándultság. Azt éreztem, és még most is azt érzem, hogy nem szeretném ilyen közegben tudni a gyerekeimet. Nem éreztem azt a kiugrási lehetőséget, hogy itt többet kapnánk, mint egy általános iskolában, ha meg így van, akkor meg minek.

Végül visszamentem még este, de az igazgató sem mondott sok újdonságot, nagy része a kérdéseknek mind fenn van a honlapon, meg a kiosztott szórólapokon.

Jövő héten kell leadni az írásbelire való jelentkezést. Iskolába jelentkezni majd csak februárban kell. Addig még van időnk kattogni egy kicsit.
Még mindig ott tartunk, hogy egy jó írásbelit kell írni. Nincs mese.

2 megjegyzés:

  1. Ó, csalódás, én mindig olyan jókat hallok a "Fasorról"...Lehet, hogy régebben erősebb volt? Nem vagyok képben. Ha már nyílt óra, erőlködhetnének egy kicsit jobban, de legalább nem képmutatóak. :)

    "Mégis él bennem még egy elképzelés, hogy azért okos, válogatott, motivált gyerekekkel azért mégiscsak egyszerűbb és örömtelibb együtt dolgozni"
    - nekem is volt egy ilyen elképzelésem, de én azt tapasztalom, hogy csak a követelmények emelkednek , olykor irreális magasságba. Pont azért, mert nincs közepes tanuló. Kedvük, kreativitásuk meg aztán végképp nem több egy válogatott osztály esetén a tanároknak, mint egyébként. Sajnos. Tisztelet a kivételnek, mert egyébként az igazán jó tanárok tudnak nálunk is brillírozni és előttük le a kalappal, minden nap.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én vegyes véleményeket hallottam eddig, de újabban inkább rosszabbakat. Angéla néni sem preferálta 2 évvel ezelőtt. Azt mondják régen erősebb volt, nem tudom... most engem nem győzött meg.
      A Deák téri Evangélikust nagyon dicsérik, bár oda a Radnótihoz hasonlóan kemény út vezet. Lehet pont azért tudja a szintet tartani.

      Kicsit tényleg olyan, mintha a gyerekek felé egyre nőne az elvárás, leegyen nyelvvizsgájuk ikszedikig, első nyelv, második nyelv, értsenek a számítógéphez, tudjanak mindent, de a túloldalról nem mindenhol kapják meg ehhez a kellő segítséget.
      És igen, én is úgy gondolom, hogy az igazán jó tanárok a mezei mindentbele iskolában is megtalálják a helyüket, és tudják jól csinálni. Egy vegyes képességű osztály terelgetéséhez kell ám csak igazán a kreativitás és a talpraesettség. Épp ezért nem értem, hogy egy szinte homogén szintű csoporttal miért kell ezt... csoda, hogy a tanár nem aludt bele a saját órájába, tényleg.

      Törlés