Szársomlyó túra

Miután szombaton kiejtőztük magunkat, amennyire 3 gyerekkel ez lehetséges, hahaahaaaa... nem volt akadálya, hogy vasárnap túrázós napot tartsunk. Pláne, hogy ez volt talán az évben a legelső olyan igazán meleg tavaszi nap. Már-már szinte túl meleg is volt, de inkább ez, mint az eső vagy a jeges szél. ( persze tudom, hogy kéne nagyon az az eső a földeknek, de vagyok olyan önző, hogy azt kérem odaföntről, hogy ne a kirándulás napján essen :-)
Szóval verőfényes napsütés volt, bár amikor reggeli után elindultunk, akkor azért magunkhoz vettük a pulóvert is, a kabátot is, mert ki tudja, lehet, hogy a hegyen meg fázni fogunk.

A Szársomlyóról,  azt kell tudni, de azt mindenképpen, hogy ez az az országban egyedüli hely ahol nő a magyar kikerics. Ez a virág volt a régi 2 Ft-os pénzérmén, és ez most a Villányi Borvidék címernövénye is, ez díszíti a villányi borok palackját. 1944-től fokozottan védett növénynek minősül.
De a magyar kikericsen kívül számos egyéb védett, és fokozottan védett növény- és állatfaj él ezen a napos, mediterrán sziklás hegyen, éppen ezért a hegy csak szakvezetéssel látogatható és járható be.

Szerencsénk volt, mert a mi figyelmünket elkerülte ez a tény. Mondom, nem voltunk igazán felkészülve az utazásra, amolyan derült égből villámcsapásként pottyantunk szinte ide, rábízva magunkat a sorsra, hogy majd itt kitaláljuk, mihez is kezdünk majd.
Szóval mikor leparkoltunk a Nagyharsányi szoborpark mellett, ahonnan terveztük, az kirándulás kezdetét, akkor láttuk, hogy néhány méterrel előrébb már van egy nagyobb társaság, köztük olyanok is, akikkel együtt laktunk a hotelben, és hogy nagyon körbeállnak egy bácsit. Így hát mit tehettünk volna mást, mint hozzájuk csapódtunk, és gyorsan ki is derült, hogy egyébként nemigen mehettünk volna fel a hegy tetejére.

A Nagyharsányi Szoborpark egy régi kőbánya területén látható. 1967-ben létesült, és azóta több kőfaragó mester is hagyott is művet, jelenleg több mint 130 mű látható a területen.

Milán fotózott

A hegy nemcsak természetileg fontos és érdekes, hanem történelmileg is megemlítendő, hiszen a déli lejtőin vívta Lotaringiai Károly az úgynevezett "második mohácsi csatát", vagy a nagyharsányi-csatát 1687-ben a Szulejmán által vezett török seregek ellen, mely győzelem véget vetett a 150 éves török uralomnak.

A szoborpark mellett indultunk fel a hegyre, mely minden átmenet nélkül rögtön köves-meredekre váltott, úgyhogy nem kellett sok idő, hogy alaposan kimelegedjünk. Meg hát egyébként is dögmeleg volt.

A bácsi időnként pihenőket tartott, és amíg mi kifújtuk magunkat és csodáltuk a panorámát, addig ő mesélt a hegyről, a legendákról, az ördögszántásról, a legendák mögötti valóságos keletkezésről, mutogatta a növényeket, és mesélt az állatokról. Rengeteg infót mondott, rengeteg érdekességet, pletykát, nem volt unalmas egyáltalán. Én kicsit mindig félek a szakvezetéstől, mert könnyen bele lehet futni egy olyanba, ami nagyon elmegy abba az irányba, ami már túl sok egy nem szakmabelinek, és akkor nagyon unalmas lesz a dolog. De a bácsi szerintem egész ügyesen csinálta, és bár ő is beleszőtt néhány latin nevet a mondandójába, de nem ez volt a döntő.

Na jó, a fiúknak lehet, hogy kicsit tömény volt :-)

És csak mentünk, mentünk fölfelé végig a sziklás hegygerincen. A hegy csúcsa 442 méter magasan van, Milán tartott is tőle, hogy sosem fogunk felérni :-)

De aztán felértünk. Egészen a siklóernyősök táborhelyéig mentünk. Ez a siklóernyőzés szerintem egy csoda lehet, bár én ezerszázalék, hogy nem mernék lesiklani egy ilyennel, de nézni és csodálni őket az olyan jó. Már csak azért is gondolom, hogy biztos nagyon jó lehet, mert különben kinek lenne kedve felcipelni azt a böhöm nagy ernyőt a hegytetőre, hogy aztán meg rövid idő alatt újra földet ér, és kezdheti elölről. Már a múltkor, amikor a Pilisben voltunk, akkor sem értettem. Persze, tudom, hogy ez egy életérzés, meg láttszott is ott fenn, hogy megy a bandázás, és hogy ez egy nagy közösség.

De még a csúcs előtt megálltunk az egykori harsányi-vár helyén. Igazából romoknak sem mondhatóak, itt-ott néhány faldarabkát lehet kiszúrni a növényzet között, vagy egy nagy gödröt, ahol a bácsi szerint a bástya állt egykor. Ennyi maradt. Pedig az 1200-as években épült, még IV. Béla idején, és méretileg Siklóséval vetekedett. Aztán valószínű a törökök elfoglalták és elpusztították, mert ez idő után már nincs is írásos nyoma. :-(

Arra ott nem messze már Horvátország van

Ördögbarázdák

A Fekete-hegy, melynek a túloldalán van Villánykövesd, és a palkonyai horgásztavak.

 Egy kis várfalmaradék:

 A Villányi Kopárok. Ahol a legdrágább borok szőlői teremnek.  Még nem zöldültek a szőlőtőkék, de ott vannak. A március elejei hegyoldali tűz szerencsére megkímélte őket.

Marcikám

Lefelé az erdei úton jöttünk és láttunk egy csomó érdekes növényt, csodabogyót, meg illatos hunyort, és olyan szép volt az éledő erdő.

A hegyi túra a honlap szerint kb. 5 km hosszú. Én elfelejtettem lemérni. És mindennel együtt 3- 3 és fél óra volt.
Szerencsére a szoborpark mellett volt egy kút, úgyhogy csillapítani tudtuk a szomjunkat :-)