Lassan kezdünk leereszteni. A srácok az utolsó délelőttjüket töltik a suliban, oviban. Minden karácsonyi műsoron, fellépésen, ajándékozáson, vizsgán, dolgozaton túl vagyunk. Délben ki lehet engedni a gőzt.
Nem volt könnyű hetünk. Máté vasárnap este belázasodott. Nem volt annyira vészes, de nem érezte jól magát, így másnap elmentünk a doktornőhöz, aki neki is azt mondta, hogy igazából nem annyira nagyon piros a torka, a tüdeje is jó, ki kéne ebből lábalni önállóan, de azért felírt talonba egy antibogyót, hogy ha fölmegy a hője 38.5 fölé, akkor váltsuk ki. Kettő körül, bevittem a suliba próbálni, mivel kedden délután volt a karácsonyi műsoruk, és a színdarabban Máté volt a főszereplő. Onnan már emelkedő hővel hoztam haza. Közben Marcinak is hőemelkedése lett aznap délután. Ilyen felállásban vittük el Milánt az uszodába, telerakva ajándékos papírszatyrokkal, két hőemelkedéses/lázas gyerekkel. Élmény volt, mondhatom, de mivel alig sikerült időpontot egyeztetnem az uszodás gyógytornásszal, így nem mondhattam le, mert akkor megint nem néz rá Milánra. Mindegy. Túléltük. De még aznap este kiváltottam Máté gyógyszerét, hiszen volt még előtte feladat bőven.
Kedden Marci nem ment oviba, pihent itthon, és szerencsére már nem is volt semmi baja.
Mátét bevittem délelőtt próbálni, és ebéd után hoztam haza. Angéla néni nagyon hálás volt.
Este Mátéék karácsonya. Nagyon izgultam, hogy Máté bírja az estét. Nem volt már rosszul, de azért még nem volt 100-as. Az osztályból több gyereken is kijött ilyen-olyan kórság, és nem voltak egy-egy napot. Angéla néni teljesen pánikban volt, hogy mi lesz, és sorra gyártotta a B-C-D terveket, de végül mindenki összeszedte magát aznap estére, és mehetett a műsor, szinte zökkenőmentesen. Persze látszott, hogy nem a legprofibb formájukat hozták, Mátéból sem sütött az energia, de szépen elmondta a szerepét, csak az éneklős részt váltották ki a youtube-bal, de Máté még ezt is bevállalta volna, csak nem hagyták neki. :-)
A szokásos menetrend szerint volt színdarab, tánc, ének, hangszeres bemutató, verses blokk, lányok tánca, ajándékosztás, eszem-iszom.
Az én kis cipészmesterem :-)
Fárasztó, de szép este volt. Máté hősként vette az akadályokat. Még akkor is, ha a hegedülést picit elrontotta, és ezért baromi mérges volt. Angéla néni könnyekkel szemében mondott neki/nekem köszönetet, hogy nem hagytuk cserben. Látszott rajta a meghatottság, ahogy végignézett a gyerekeken... ez volt az utolsó karácsonyunk így együtt, ebben a felállásban. Jövőre már minden más lesz. Angéla néninek pedig ők az utolsó osztálya, talán ezért is nőttek annyira hozzá a szívéhez.
Szerda délelőttre Máté szerencsére még jobban összeszedte magát. Muszáj volt, hegedűvizsgája volt. És bár már a múlt héten is nagyon szépen játszotta a vizsgadarabjait, ez a két nap betegség azért érezhető volt, nem mindig tudott odakoncentrálni. Nagyon izgultam, hogy ki tudja hozni magából a maximumot, és végül nagyon szépen játszott. Meg is dicsérte a tanszakvezető, hogy ügyes volt, bár most mintha ő is kicsit engedékenyebb hangulatában lett volna, nem úgy mint a nyári vizsgán, amikor elég vérmes volt. Bár nekem az jött le pár szavából, hogy lehet, hogy ő is nyugdíjba megy, mert nagyon olyan búcsúzás hangulatú volt a beszéde.
Ez még a múlt heti kiskoncerten készült.
Nagy megkönnyebbülés volt, hogy végre túl vagyunk mindenen. Délután már csak két karácsonyi műsoron kellett részt vennünk :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése