2017. október 27., péntek

Öröm velük beszélgetni

Van Mátéval egy kis esti rituálénk, amikor bevonulunk a hálószobába esti mesét olvasni csak mi ketten. De olvasás előtt mindig fecsegünk egy kicsit, hol erről, hol arról. Ez a "mi időnk". Valamelyik este már nem tudom pontosan miről volt szó, de hogy valahová majd menjünk el, de AUTÓVAL! Ez Máténak a vesszőparipája, hogy de autóval menjünk! Mondtam neki, hogy nem lehet mindenhová autóval menni, mert nem praktikus, meg egyébként is van élet autó nélkül is. Mondom neki, hogy képzeld el, amikor én gyerek voltam, akkor nekünk nem volt autónk, és látod, mégis felnőttem, és itt vagyok! 
Erre ő kicsit felháborodva:
- Na jó, persze, mert akkor még nem is találták fel! 
Tegnap valahogy Milánnal is szóba került ez az autó kérdés, és mesélem neki a Mátés beszélgetést, és hogy Máté azt mondta, hogy nem is találták még fel az autót, amikor én gyerek voltam.
Erre ő:
- Miért? Már feltalálták? Tényleg? - kérdezi őszinte csodálkozással a hangjában
Majd picit később:
- És tényleg te is voltál kisgyerek? 


1 megjegyzés:

  1. :) Ilyenkor kerülnek elő nálunk a régi fotóalbumok. :)

    VálaszTörlés