Tömény Balaton

Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy bármikor úgy töltöttünk volna el napokat a Balaton mellett, hogy nemhogy nem esett az eső, de még hosszú ujjút sem kellett venni még este sem. Júniusban, amikor olyan szörnyű rossz idő volt, még akkor találtuk ki, hogy ha van még hely, akkor legalább egy hétvégére jöjjünk még le, hátha jobb idő lesz akkor. Aztán a szombattól hétfőigből péntektől hétfőig lett, majd megtoldottuk még egy keddel is, mert volt üresedés.
Most viszont igazi nyarat kaptunk arra az 5 napra, amit ott töltöttünk. Meg megérdemeltük, mert kiérdemeltük, mert ez már igazán járt nekünk is.  :-) És bár nem igazán jellemző ránk, hogy napokig a strandon feküdnénk, a júniusi hideg miatt, meg hogy egész júliusban nem volt igazán jó idő, most tényleg mást sem csináltunk, csak strandoltunk. Ki voltunk éhezve a strandolásra.  szörnyű volt na jó nem. annyira.
Amikor meg nem strandoltunk, akkor délelőtt hűsöltünk a teraszon, mert most olyan faházat kaptunk, ahol délelőtt volt árnyék, meg pingpongoztunk, meg olvastunk, aztán ebéd után vonultunk le a strandra.
Mondjuk a hétvége ultragáz volt. Tömeg, tömeg, és még több tömeg. Már azzal kezdődött, hogy vagy 40 percet álltunk sorba a pénztárnál. Aztán bent tömeg, a vízben tömeg, húúúú, én elég embergyűlölő vagyok ahhoz, hogy az ekkora méretű együttfürdést én már nem találom izginek még nyílt vízben sem. Ezért nem szívesen járok például medencés strandra sem, mert undorít, hogy ugyanabban a vízben ázunk ezerötszázan, boldog-boldogtalan. Na mindegy. Jó kérdés, hogy minek megy az a Balaton-partra, aki nem szereti a vizet? De hát szeretem én,  nézni. Meg egyszer-egyszer belemenni, amikor nincs tömeg. Ez csak nekem probléma, a gyerekeket egyáltalán nem érdekelte, sem a tömeg, sem a meleg, semmi, csak strand legyen. Az meg volt. Meg vízilabda, meg matracozás, meg homokgát építés, é volt dögmeleg Balaton. Most aztán tényleg nem fáztunk. :-)

 Marcit egy kicsit túlsütötte a nap, és egyik délután bealudt a strandon, majd egész este olyan kis kába volt. Másnapra kialudta magát, és kutya baja lett.

Az egyik este pedig egy nagyon szuper koncerten voltunk, a KlasszapARTon szervezésében. Tompos Kátya lépett fel egy általam eddig nem ismert trióformációban Hrutka Róberttel és egy csellistával, és nagyon profi és érdekes műsort adtak. Úgy volt, hogy lemegyünk, belenézünk, és ha nem tetszik, akkor nem várjuk meg a végét, de végül megvártuk, mert jó volt.  Ha találkoztok velük, mindenképp hallgassátok meg őket.





És hogyha egy kicsit negatív csengésű is a bejegyzés, és az jön le belőle, hogy utálom a strandot, ( amúgy tényleg) akkor az csak azért van, mert kedden este, amikor hazaértünk, és már épp behelyezkedtünk volna a kanapéra, akkor felváltva elkezdtek hányni a Nagyok, (éjszakára szerencsére már nem volt bajuk, másnapra már jól voltak), hajnalfelé pedig Feri meg én lettünk rosszul, és ez elvitte az egész szerdánkat. Szóval nem voltam túl boldog. És még a fülembe is úgy belement kedd délelőtt a víz, hogy még azóta sem jött ki teljesen, és baromira zavar, bár már legalább nem cuppog odabent, szimplán csak nem hallok rendesen.
Na hát így történt.

A héten most már össze kell kapnunk magunkat iskolakezdésileg, mert még semmit sem szereztünk be. Aztán jön még egy kör nyaralás, de arról majd akkor mesélek. Mindent a maga idejében. ;-)