2018. május 16., szerda

Szombati Fradimeccs

Jó régóta mondogatjuk már, és ígérgetjük a fiúknak, hogy majd megyünk megint meccsre... Csak amikor hideg van, nem jó, amikor esik az eső nem jó, amíg sötét van, akkor az esti meccsek nem jók, szóval mindig van valami kifogás. Látszik, mennyire vagyunk nagy meccsre járók. De én az arcomra veszem, igen, hogy sokszor én vétózom meg a meccsprogramot, mert egyelőre túl kicsik még a gyerekek ahhoz, hogy hidegben, hóban,fagyban, vaksötétben a lelátón üljenek. Nekem nem ér annyit, hogy utána hetekig hol az egyikkel, hol a másikkal ülök a háziorvosnál, és kínlódnak itthon napokig. Ráadásul leckét pótolni is mindegyik annyira szeret :-)
Na de mindegy is, mert most jött el az ideje! Meleg van, nyár van, és hát majdhogynem fittyet hánytunk arra, hogy még iskolaidő van, és tanulás és lecke, és vasárnapra is programunk volt ugyebár, de ennyi lazaságot most megengedtünk magunknak.
Fradi-Vasas meccs volt, ha valaki még nem tudná, és fontos lett volna győznünk. De csak lett volna, merthogy sajnos nem győztünk. :-(

A meccse előtt időben érkeztünk, és nagyon vicces volt szerintem, hogy 5-en három kapun tudtunk bemenni, mert van külön felnőtt kapu, külön gyerek kapu, és van külön egy ahol Marcika sétált be, mert neki még nem kell szurkolói kártya.
Pont elég időnk volt még, hogy büfézzünk, hogy Máté letoljon valami műhisztit valami vergődéssel, amit nem is igen értettünk, mert korábban nem volt baja. De ahogy jött, úgy el is múlt. Megnyomkodtak mindenféle nyerőgombokat, rúgtak kapura, sikertelenül, és még mosdóba is eljutottunk, és fotózkodtunk a sassal is. Ja, és Diussal is váltottunk pár szót, aki készségesen lejött a helyéről és megkeresett bennünket, amikor ráírtam, hogy itt vagyunk :-)




Aztán felültünk a lelátóra, most kicsit arrébb ültünk, mint ahol szoktunk, közvetlenül a kapu mögött. Néha zavartak is vasas szurkolók, nem mondom. :-) Itt találkoztunk az iskolás haverokkal is.

Olyan jó érzés oda felülni, és végignézni a pályán! Tényleg.


A meccs végül feledhető volt, pedig a srácok keményen tolták a szurkolást.






És hogy örültek, amikor végre sikerült egy gól szereznie a Fradinak!



Majd jól elkeseredtek, amikor végül a Vasas is bepöccintett egyet. Áááá, az nagyon rossz érzés volt.

Hazafelé teljesen szétcsúsztak a fiúk, végig idétlenkedték az utat és le se akartak feküdni.

Mi még megnéztük az Eurovíziós fesztivált. Jóóó sokáig tartott, mire kiderült, hogy hányadik lett magyar banda. Szerintem jó zene volt, jobb helyen is végezhetett volna. De hát... végülis mindegy. Másnap is felkelt a nap, történjen bármi :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése