2018. április 25., szerda

Bringás

Ilyenkor, a Föld napja környékén, évek óta megrendeződik az egykor Critical Mass néven ismert, ma már I bike Budapest néven futó rendezvény, mely egy békés, figyelemfelkeltő biciklis felvonulás egy élhetőbb, élvezhetőbb, biciklizhetőbb főváros érdekében. A rendezvény évről-évre egyre népszerűbb, egyre többen vesznek rajta részt, egyre hosszabb távokon tekernek körbe a városi bringások.
Idén először rendeztek I bike Mini-t ami a hosszú táv csipetnyi töredékéből állt ugyan, de akár egész ki gyerekek is végig tudták tekerni azt a másfél-két kilométert az Andrássy úton, ami azért nagy élmény, valljuk be.
Talonban tartottam a rendezvényt, de végül nem lett egyéb programunk, ez meg pont jó volt egy kis tekerésre. A nagy távot nem mertük egyelőre bevállalni, bár a menethez út közben is lehet csatlakozni, de nem gondolkodtunk előre, így csak a mini táv gyülekezőhelyére bicajoztunk ki, a Liszt Ferenc térre, az Oktogontól egy saroknyira.
És milyen jó, hogy nem vállaltunk be többet, mert mire elértünk a ligethez, akkor még ez is veszélybe került, merthogy elszakadt a láncom. Erre nem számítottunk.
Mivel a ligeti Napozóréten volt a felvonulás végcélja, arra felé toltuk a bringákat, hogy hátha van már ott valami mozgás, és hátha a rendezvényre, és a sok bringásra tekintettel kitelepül egy-két bicikliszervizes is, és hátha össze tudná valaki rakni a bicajomat.
A réten még épp csak készülődtek. Nem igazán volt még nagy mozgás, szervíz sátor meg egyáltalán nem is volt.
Volt viszont ott a fotófalnál egy profi biciklisnek kinéző srác, és hát gondoltam megkérdem tőle, hogy nem tud-e itt valahol olyan embert, aki meg tudná szerelni így hirtelenjében a bicikliláncomat. Azt nem tudott, de gyorsan előkapta a kis szervíztáskáját, és szerencsére volt benne láncalkatrésze is. Igaz, nem pont az a méret volt, ami az enyém, de átmenetileg összetákolta, és rám bízta, hogy óvatosan és keveset menjek vele, annyit talán kibír. Hálás voltam érte nagyon.

Na így indultunk neki a Liszt Ferenc térnek. Gondolván, hogy ha bírja, bírja, ha nem akkor majd tolom a járgányt. Mit veszthetek.
A téren már gyülekeztek, de szerencsére még nem késtünk le semmiről. A kicsiket (minket) a nagy menet elejére csatlakoztatták be, így vártuk, hogy felbukkanjanak az út végén.


 Na itt jönnek, rendőri felvezetéssel.

Jó sokan voltak. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy mennyien vannak igazából!!!
Milán ott előrébb, piros-fekete focimezben.

Már a ligetben. 
 A réten kerestünk egy jó táborhelyet, ahonnét jól beláttuk a rétet. És csak jöttek, jöttek a biciklisek, a rét egyre csak telt meg bringásokkal. Jó másfél órát kellett várni arra, hogy a menet vége is beérjen. Addig büfézgettünk, piknikeztünk, a fiúk kicsit focizgattak, amíg volt hely.






A rendezvény vége mindig a nagy bringaemelés!



Az mondják 25ezren vettek részt az idei bulin. Az biztos, hogy jó sokan voltunk.

Képek az IbikeBudapest facebook oldaláról:



Hazafelé még megálltunk fagyizni. A biciklim kibírta hazáig, és csak hétfőn reggel az iskola felé menet adta meg magát. Elvileg ma csilivili új lánccal kapom vissza a szerelőtől.

3 megjegyzés:

  1. Klassz lehetett!! Imádok bringázni.
    A bringámat meg sem próbálnám megemelni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is gyakoroltuk várakozás közben :-) Olyan súlyemelő technikával nem olyan gáz, vállig emel-majd kitol. :-)

      Törlés