Csakúgy, mint tavaly, október második hétvégéje nálunk a futás jegyében telt.
Az, hogy vasárnap én maratont fogok futni, az már februárban adott volt. Akkor volt, amikor végre, hosszú évek hezitálása és halogatása után beneveztem a maratonra. Mikor tavaly Mátéval párban futottunk, és a befutónál vártuk akkor erősödött meg bennem a vágy, hogy én is érezni akarom azt az eufóriát, amit a teljesítők, én is ki akarok lépni a komfortzónámból, kifulladásig akarok futni, maratonista akarok lenni!
Hogy a szombati nap is a futásról fog szólni, az csak szept. eleje körül vált biztossá, amikor Feriéknél megint volt céges nevezés, ezúttal 10 km-re. Feri magával csábította Marcit, Máté meg mikor megfülelte, akkor ő is becsatlakozott. Ki nem hagyta volna 🙂
Így aznap 3an vágtak neki a 10 km-nek.
Ferivel voltak kisebb közös futásaink a felkészülés jegyében, Máté sosem szokott külön edzeni, neki egy félmaratonhoz is elég az egyesületi edzés, és Marci is inkább csak fejben készült, meg hàt ő is jár fociedzésre.
10 km azért nem kevés, kicsit aggódtam 8s, hogy Feri meg Marci hogy fogjàk bírni, de felesleges volt aggódnom, mert simán lehozták. 🙂 Máté 50 perc alatt ért célba, a többiek 1 óra 1 percet futottak. Nagyon ügyesek voltak! Az időjárás is a kedvükre volt, remek futóidőt kaptak.
