Vásári készülődés

Luca napi vásár lesz ma a suliban. Kora délután, úgyhogy mivel Máténak ma még van hegedűje, így csak szőr mentén tudunk részt venni. Volt viszont erre tekintettel karácsonyi készülődés mindkét osztályban 1-1 délután. 

Mátéék szép szódabikarbónás díszekkel és képeslapokkal készültek. Az a pár anyuka ( és egy apuka), aki részt szokott tudni venni az ilyen közös alkotásokon az akkor is ott volt, és a szokásos módon pletykapartival fűszerezve, eltelt az a pár óra, miközben elkészültek a vásárra szánt dolgok is. 

Most, hogy van egy elég erős összehasonlítási alapom az osztályokat és a közösségeket illetően, nagyon látszik, hogy Angéla néni már erősen rutinróka az osztály szervezését illetően. Ő nem csak tanítja a gyerekeket, hanem közösséget is formál, és nem csak a gyerekekből, hanem a felnőttekből is. Mindig van valami, amire mozgósíthatja a szülőket, akik többé-kevésbé mozgolódnak is, így aztán egy egész klassz csapattá értünk össze így harmadikra, szülőstől-gyerekestől. Van is jó pár tervünk a következő időkre közösen. 

Milánéknál még érthető módon, fél év alatt még nem alakult ki ekkora egység. Nem is biztos, hogy fog, mert ahogy látom, Orsi nénit még eléggé leköti a 30 gyerek koordinálása, ( plusz a hozzájuk tartozó 60 szülő kínjának-bajának megoldása). Orsi néni még van annyira lelkes, hogy egy csomó mindent megcsinál maga, anélkül, hogy segítséget kérne a szülőktől. Most is például kisütött egy hatalmas doboznyi mézeskalácsot, amit a gyerekkel díszítettünk ki, majd csomagoltunk be a vásárra. Rengeteget! Mondtam is neki, hogy miért nem szólt, vagy miért nem osztotta ki, biztos lettünk volna páran, akik szívesen sütöttek volna pár tepsi kalácsot. Szóval rengeteget dolgozik pluszban, és néha emiatt nem is tudja hol áll a feje. 

A gyerekek viszont nagyon élvezték a díszítést, igaz, volt is mit takarítani utánuk, mert még a plafonról is lógott a cukormáz, és nagyjából mindenhol voltak kis díszítő gyöngyök, és a vége már eléggé idiótáskodásba fulladt, de azért klassz délután volt így együtt.

kis dolgosom

Az elkészült mézeskalács csomagocskák

Zárójeles történet:

A délután csúcspontja számomra mégis az az elcsípett beszélgetés volt a szomszéd asztalnál, amikor az egyik kisfiú, mézeskalácsot díszítgetve odafordul a mellette ülő anyukájához, hogy:
- Anya, xy azt mondja, hogy a basszus csúnya szó, ugye a basszus nem csúnya szó?!
Mire az anyuka pillanatnyi gondolkodás nélkül vágja rá:
- Nem, az nem csúnya.

Nem is kommentálnám tovább.