Évértékelőszerű

Több platformon is követem Travellinat, és nála volt ma kérdés, hogy kinek mi volt a meghatározó élménye az idén. Nem szigorúan utazásélmény, hanem bármi. 

Hú, és ahogy gondolkodtam, olyan sok minden eszembe jutott, ami idén történt, és mondhatom rá, hogy örök emlék marad, amire jó lesz majd visszaemlékezni, és persze néhány olyan is, amire nem. 

Aztán végigpörgettem a blogbejegyzéseket, amik ugyan eléggé szellősre sikerültek idén, mégis adnak némi támpontot, hogy mi is volt. 

Itt van rögtön januárban Marci felvételije. Már el is felejtettem, hogy az az idén volt 🙂

Na ez mondjuk pont nem annyira jó emlék, de tanulságos, hiszen félig sikerült félig nem. Szomorúak és elkeseredettek voltunk, Marci is, de túltettük magunkat, megyünk tovább. 

Januárban volt még az is, hogy a munkahelyemen kezdtek szürkévé válni a felhők. A megelőző évvégi hajtásnak nem nagyon volt utànpótlása, kevés munka volt kilátásban, de ekkor még reménykedtünk, majdcsak beindul az év. Ekkor döglött be a vákumszivattyú is, így a meglévő egyetlen projektet sem tudtuk időben elkezdeni, és ment a szarakodás minden szinten. Rettenetesen frusztráló volt. 

Februárban nemigen történt semmi. Ekkor többnyire a túlélésre játszunk, várjuk a tavaszt. És nagyjából ekkor tudtuk meg biztosra, hogy a füredi üdülőtelepünket eladják, ledózerolják, ( sóval beszórják) és hiánypótló betonházakat építenek a helyére. A fiúknak sokáig nem is mertük elmondani. 

Márciusban csodás napokat töltöttünk a Mecsekben. Ó, az fantasztikus volt! Mikor 2022-ben Pécsen voltunk, akkor teljesen szerelembe estem a környékkel.  Rengeteget kirándultunk, de várat és várost is néztünk. 

Áprilisban Máté fogszabályzót kapott. Azóta havonta otthagyunk egy fél vagyont a rendelőben, de mindent a gyerekért 🙂

Májusban zenekari koncerteken jártunk, végre Milánék is felléptek, a kovid óta először. Marci pedig kupadöntőn volt. 

Nálam a munkahelyi problémák nem oldódtak meg eddigre sem, és már kilátásba sem vettük. De a bajban legalább egy remek társaság kovácsolódott össze, mondhatni barátságok születtek, hiszen nem volt igazán tennivaló, volt idő beszélgetni. Ebben a hónapban mondott fel az első ember.

Júniusban végetért a tanév. Ezt mindig nagyon várjuk mindannyian. 🙂 A fiúk edzőtáborba mentek, és javában terveztük a nyaralásunkat. 

Júniusban az a kollégám is felmondott, akivel közvetlenül együtt dolgoztam. 3an dolgoztunk együtt, és amikor volt mit, akkor nagyon hatékonyan és eredményesen tudtunk együtt dolgozni. Sokat tanultam tőle, és amikor nem volt mit csinálni, akkor sokszor tanítgatott nekem eztazt a készülékekről, es már akkor agitált, hogy nem maradhatok ott én sem sokáig, keressek egy jobb helyet, mert beleragadok ebbe a nihilbe. De a nyári nyaralás előtt én nem akartam munkakereséssel vesződni. 

Júliusban voltunk Szegeden, és megnéztük Mátét az országos bajnokságon. Hónap végén pedig pár napot a Füreden töltöttünk. Fájdalmas volt egy igazi szàlláson lakni, de azért mégiscsak jó volt, hogy nem hagytuk ki a Balatont, mert olykor-olykor az is felmerült bennem. 

Aztán végre-végre jött az augusztus! A nagy nyaralás ideje! Kicsit talán azért is, hogy kárpótoljuk magunkat a Balatonért, nagy Balkán körutat terveztünk, egy hosszabb görög tartózkodással. 7  országon mentünk keresztül, és 4ben meg is szálltunk. Ebből 2 volt olyan, ahol még sosem jártunk, Észak-Macedónia és Albánia. A fiúk Görögországban most voltak először. Annyi, de annyi kalandunk volt, szégyen, hogy nem is tudtam ezideáig sem befejezni a beszámolókat 🙀

Augusztusban egy másik kedves kollégám is felmondott, mondhatni cinkostárs nélkül maradtam mire végetért a szabadság. 

Mondhatni "muszáj"volt belevetnem magam a munkakeresésbe. Még ha nem is voltam olyan lelkes, mert hát ki szereti ezt ??? De a 2 elment fiú a háttérből is csak tolt, es mondták a tippeket, lehetőségeket, meg hogy majd ők segítenek, meg beajánlanak, szóval eléggé szorulni kezdett a hurok, és néhány sikertelen próbálkozás után mire eljött az őszi szünet már kezdett kialakulni egy lehetőség, ahol esetleg én leszek a befutó. 

Szeptemberben új tanév,  de valahogy most kevésbé voltunk erre ráizgulva, még úgy sem, hogy Marci felsős lett. Az utolsó pillanatban szereztünk be néhány fogyóeszközt, és csak Marci kapott új táskát. 

Októberben futottunk Mátéval egy maratonváltót, Feri meg 5 km-en indult. És itt döntöttem el, hogy most már tényleg futok jövőre egy maratont! 

Az őszi szünetben Kőszegre utaztunk. Jajjjj, hogy az is mennyire fantasztikus volt! Nagyon nem akartam hazajönni. 

Őszi szünet után, november elején, volt még egy telefonos interjúm, nevezhetjük második körnek. Majd pár nap múlva szóltak, hogy enyém az állás. Hát az félelmetes és örömteli is volt egyben. 

Mivel dec közepén már nem lett volna értelme kezdeni, januári kezdésben maradtunk. Így itt is el tudtam rendezni a dolgaimat, és nyugodt szívvel toltam be magam után a széket. 

Így fordultunk rá a decemberre, ami a szokásos menet szerint zajlott, mikulás, koncertek, karácsony, iskolai és egyéb rendezvények. 

Annyi minden történt még... Nagyon sok színházi előadáson voltam az idén! Majd összeszedem azokat is. Ja, koncerteken is 🙀 Ferivel, barátnőmmel, a volt kollégákkal, mikor hogy. 

Sokat kirándultunk belföldön is, a közelben is fedeztünk fel új hegyeket. Múzeumban és moziban is voltunk. 

Sok-sok kilométert futottam össze, és 5 országban sikerült idén futócipőt húznom. Futottam hegyekben és tengerparton. 

Imádtam. 

Nem panaszkodom. 🙂

A ház körül is sokat haladtunk. Szépül a teraszunk, még nincs kész, de már minden megvan hozzá. Lett új tűzhelyünk és új szőnyegeink is. Még 2 szobàt meg kell cserélnünk, és akkor már célegyenesben leszünk szinte 😁

Remélem jövőre is sok kalandban lesz részünk, és klassz évünk lesz.