Digi, nem digi

 A pénteken írt Máté ofője, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy e hét csütörtökön a 7. oszt. visszatér az iskolába, mert a hivatal eddig engedélyezte számukra az online oktatást. Aztán azt is írta egy sorral lejjebb, hogy ez azért még nem 100%, mert egyelőre nem úgy fest, hogy meg tudják oldani tanerőileg. De a Hivatalt ez nemigen szokta zavarni, szóval úgy készülünk, hogy csütörtökön újra suli. Bár hogy mi értelme van, azt tényleg nem értem. A fizika és a kémia tanár alapból otthonról nyomja koruknál fogva. A magyar tanár annyira beteg volt, hogy amikor még jártak, már akkor is hiányzott, és a múlt heti online órákat sem tudta még megtartani, csak üzent, hogy olvassák a gyerekek a kötelezőket jobb híján, és vasárnap este jutott el oda, hogy lett egy irodalom csoport a teams-en. Szóval valószínű ő sincs még olyan állapotban, hogy testben megjelenjen a suliban. Marad a többi. De már rég elengedtem, hogy az intézkedésekben bármilyen logikát és realitást keressek-találjak. És még csak most kezdődik a tanárok tesztelése... mi lesz még itt...

Milán ofője ugyancsak pénteken írt egy emailt, hogy  az egyik Milánékat is tanító tanerő covid + -os lett. Minden bejelentést megtettek, minden szerv felé, ahogy azt kell, és majd jelentkezik a hogyantovábbról. Vasárnap estig nem jelentkezett, úgyhogy ezt úgy vettük, hogy a gyerekek ugyanúgy járnak iskolába, mintha misem történt volna. A szülői csoportban arra gyanakodnak, hogy biztos a töritanár az, mert ő egész héten hiányzott. Ha valóban ő, akkor nem lehet jó bőrben, mert mióta nincs azóta töriből se kép se hang, se online bejelentkezés, se tanulnivaló kiosztás, se szakirányú helyettesítés nem volt ezideáig. Ha még hetekig hiányzik, akkor az ötödikes törianyagot ott ette meg a fene... Közben minden egyébből meg dolgozat, témazáró, kisdoga, beszámoló... olyan, mintha attól való félelmükből, hogy esetleg hazaküldik a felsősöket is mindent meg akarnak még gyorsan-gyorsan íratni, amíg lehet. Nem is lenne ezzel baj, ha Milánnak lenne egy minimális lelkesedése a tanulás iránt. De nincs. Úgyhogy olyan, mintha egy végehossza veszekedéstengerben fulldokolnánk mindnyájan itthon. 

Marcival van még mindig a legkevesebb probléma. Iskola terén, legalábbis. Most hozta haza a negyedéves értékelést, bár én határozottan emlékszem, hogy nem szoktam ilyet kérni papírformában, hiszen minden benne az e-krétában.... Igaz, azt sem követem... de ha mondják, hogy nézzek rá, akkor azért ránézek. Szóval egyelőre nagyon szépen dolgozik, és a para, hogy a tavaszi kihagyás majd nyomokat hagy, alaptalannak bizonyult. Szinte csak kiválóan megfelelt.jei vannak, néhány kivétellel. 

A gyerekek nagyon várják a téli szünetet és az ünnepeket. 

Tegnap délután, mikor jöttünk haza Milánnal és a barátjával, irtó cukik voltak, ahogy a Mikulás eljöttéről beszélgettek. Abban  biztosak, hogy VAN Mikulás, és az Lappföldön él. Hiszen Pamkutyáék voltak is nála, és egy videóban meg is mutatták :-) Bizony! Szóval... mi lehetne hitelesebb forrás a Mikulás létezésére, mint egy Pamkutya videó. :-) Hát nem? Az ajándékok szétosztásában már sejtenek némi furmányosságot, mert ahogy Samu mondta, az azért elég nagy meló lenne, ha mindenhová ő vinné el a csomagot, úgyhogy biztos, hogy azok, akikkel találkozni szoktunk, azok csak bérmikulások. 

Aztán mondja Milán, hogy ő egyszer látta, hogy a boltban árulnak virgácsot. De az biztos csak valami gagyi művirgács, mert a Mikulásé biztos sokkal szebb. ( és nagyobbat csap) . De hát ő nem tudja, mert ő még nem kapott virgácsot sosem, de tuti van köztük különbség. 

Na... hát így jöttünk hazafelé. Ha szerencsénk van, és nem fújják le, akkor a 70-es trolin, amivel suliba járunk szokott lenni decemberben Mikulás. Meg díszkivilágítás. Hátha összefutunk majd vele :-) 

Digitálisan

Mátééknál a héten gőzerővel beindult a digitális oktatás. Okozott némi kis kavarást itthon a gépekkel, hogy minden klappoljon nála, de most minden működik. 

Itt aztán tényleg digitális a digitális. Nem csak küldik a leckét, aztán csináld meg, olvasd el, küldd vissza, hanem rendes igazi órái vannak. Nekünk ez még tök új volt :-) 

Kicsit módosult az órarendjük, szerintem néhány órát tömbösítettek, pl. egy matekkal mintha kevesebb lenne most online, gondolom a maradék óra itthoni feladatmegoldás. 

Az mondjuk elég durva, hogy 9-től ténylegesen ott ül a gép előtt kb. 2-ig, de hétfőn pl. 3-ig.  Nem csoda, ha délután már csak lézeng és leginkább semmihez sincs kedve. Még rajzból is volt ma online órája, a tanár megmutatta, hogy mit kell majd elkészíteni itthon. 

Nem tudják, hogy meddig maradnak online-ban. Most az a legújabb hír, hogy a 30 napot ők is itthon töltik. 

Hegedű még van, zenekar az nincs. 

Milánéknak jövő héttől a szolfézs is meet-en megy majd. Azt mondjuk nem bánom, hogy nem kell még hétfőn este odacipelni. 

Milánéknál felmérést készítenek, hogy van-e olyan gyerek, és hány, akit a vírusra való tekintettel inkább otthon tartanának. Mert ha tömegesen lennének, akkor esetleg lépéseket tesznek e felé. A pedagógusokat tekintve lenne értelme annak, ha ők is átállnának, de Milánt tekintve neki jobb, ha sima iskolai keretek között nyomja. így sem feszül meg. Itthon, digitálisan még annyi sem ragadna rá, amennyi... 

Nem hiszem, hogy lenne most jó megoldás. A köztes megoldások meg úgyis véleményesek. 

Minden nap várjuk, hogy lesz-e holnap, és minden nap örülünk, hogy még egy napot kipipálhatunk. 

Napi friss

 Ma reggel, még 7 óra előtt, mikor épp Marci ofőjét próbáltam elérni, hogy az oltási könyvről a másolat, az ugye nem mára kell, csak mert tegnap este 7-kor találkoztam a védőnő kérdőívével, és hát öööö, abban az órában már nemigen tudunk fénymásolni. Szóval épp a fülemen volt a telefon, amikor csipogott, hogy email érkezett. Csak a fejlécet láttam, hogy Dzs.János  ( Máté ofője) küldött egy SOS témájú levelet. Rögtön sejtettem, hogy ez nem jelenthet jót. 

És végül az lett, hogy így péntek 13-án azzal nyitottunk, hogy ne induljanak el a gyerekek suliba, mert mától Mátéék is áttérnek digitális oktatásra, mert az egyik tanárnak tünetei vannak, másik 2 pedig kontakt személy. 

Hogy meddig, és milyen formában, arról azóta még nem jött új infó. 

Máté még gyorsan berongyolt a tornacuccáért, mert 7-8 ig ill. valamikor délután még be lehet menni a bentlévő holmikért. Úgyhogy ha már félig fel volt öltözve, akkor elhozta. Nehogy megint ott porosodjon egy fél évet ( nedjisten), mint tavasszal. Pláne, hogy most kapott bele új tréninget, merthogy csak kinti órájuk van/volt. 

Szóval minden napra van valami. 

Milánék, derült égből villámcsapás-szerűen ma írják a Bolyai matekot. A héten szedték be a nevezési díjat, tegnap este pedig már arról jött a hír, hogy ma meg is írják, digitálisan. Bizonyára remekül fel vannak rá készülve... de a lelkesedés, és a tenniakarásuk az megvolt, úgyhogy valamit majdcsak kihoznak magukból. 

Marciék Márton-napi lámpás felvonulást tartottak az iskola körül. Cukik voltak, és csodaszép lámpásokat készítettek lufiból. Egészen elképesztő. A jobb oldalon sorakoznak a lufis lámpások. 

A felvonulásról is kaptunk néhány képet, de olyan sötét volt, és maszkban van mindenki, mert nálunk is kell mindenhol, hogy nem is látom, hogy rajta van-e Marci. De mindegy is. A lényeg, hogy valami apró kis program, amire a gyerekek készülhettek, várhatták.  Nagy kincs az ilyesmi mostanság. 

Alkalmazkodva

Végül ( egyelőre) minden gyerekünk normál rendben jár iskolába. Már ha normálnak mondható az, hogy Máténak is, és Milánnak is van néhány tárgya, amit online tanulnak, mert a tanár otthon van. Ez úgy néz ki, hogy van a teremben egy kivetítő, és otthonról bejelentkezik a tanár, a kanapéról lenyom egy kémia órát a hetediknek, aztán agyő. Jó mi? Hogy pont a kémia került ilyen sorsra, ami pont egy jelenlévős tantárgy, hát most így jártak. Órai kísérletek helyett 3 napig sót kristályosítottunk az ablakpárkányon :-) 

A másik, hogy az iskolában zajló órákat is felveszik a meeten, teamsen, és közzéteszik a felvételt az adott platformon. Tegnap belenéztem egy ötödikes természetismeret órába... nem mondom, jobb, mint mint a semmi, az otthonlevőknek azért jó lehetőség, hogy ne maradjanak le, de azért nem az igazi. De mégiscsak jobb, mintha csak el lenne küldve krétában, hogy tk. 38 oldal, tanuld meg! 

Követjük a classroomot, a teamset, és a diginaplót, és az iskolák honlapjait, mert bármikor bárhová felkerülhet valami infó. Szerencsére vannak nálam lelkesebb diginapló és classroom követők Milán osztályában, akik megosztják a fontos infókat a facebook csoportban. Máté nagyjából boldogul egyedül. 

Mátéék 2 osztállyal tartják a frontot a suliban. 1 hetedik és 1 nyolcadik osztály jár be. Le is zárták a felső szintet, és alul lézengenek. Milánélnál nem tudom. Ők egy hatalmas épületben vannak, de ott 8 osztály van. Szomorú volt látni kedden délután a Nagyokat a suli előtt búcsúzkodni :-( Valahogy nem akaródzott elindulniuk. Megértem őket. 

A zenekari próbák szünetelnek, de az egyéni zeneórákat meg tudják tartani. Elvileg Máté is mehet a gimibe hegedülni, mert az iskola nem zárt be, csak diákok nincsenek. 

A fociedzések úgy volt, hogy elmaradnak, aztán tegnap azt mondták, hogy mégsem... ( grrr....) valahogy csak sikerült úgy meghozni úgy a szigorítást, hogy focizni azért még lehessen. Szerintem ez már elképesztő. Tényleg kíváncsi lennék rá, hogy mi értelme ennek. Egész álló nap maszkban vannak a suliban, a közlekedési eszközökön és most már az utcán is, hogy védjük egymást. Délután meg lihegjenek egymás nyakába, és jöjjenek haza. Van értelme, biztos, csak én nem találom egyelőre benne a logikát. A hétvégi Bozsik is elvileg meg lesz tartva, zárt kapusan. Hajlok rá, hogy most akkor mi ezt már kihagyjuk. Meg az edzést is. Mert ha valamelyik gyerek nem is hoz haza vírust, akkor ott fogunk belefagyni a betonba a kapu előtt. Mindegy. Nem puffogok már ezen, úgyis felesleges. 

Marciéknál egyelőre nincs semmi extra. Igaz, 5-en hiányoznak, de nem tudni, ki miért. Az egyyik kislány az, akinek az anyukája beteg. De már jobban van szerencsére. 

Időközben

 Mindeközben kijöttek az legfrissebb korlátozási intézkedések, miszerint szerdától a középiskolákban, 14 év felett átállnak a digitális oktatásra. 

Hogy ez a mi kisgimnazistáinkat hogy fogja érinteni, hogy nekik is online oktatás lesz-e, vagy meg tudják oldani a kicsik rendes oktatását, azt egyelőre nem tudjuk. 

Egyelőre az iskoláktól sincs semmi infó. Gondolom ebédszünetben gyorsan átrágják, hogy hogyan tudják megoldani. 

( off: az meg egy külön szép történet lesz, hogyha ők itthon maradnak, Marcinak meg iskola lesz, hogy minden reggel lejátsszuk ezt a meccset. Nesze neked száraz november :-D  ) 

Helyzet

Most, hogy az idén 3 különféle intézménybe járnak a gyerekek, most látszik igazán, hogy milyen különbözőségek vannak iskola és iskola között. És itt nem is feltétlenül az oktatás minőségére gondolok, hanem inkább az emberi oldalra, a kapcsolattartásra, a kommunikációra, ilyesmire. 

Marciéknál se kép se hang. Úgy járnak iskolába, mintha misem történne  a világban. Legalábbis semmilyen információ nem jut ki az iskolából semmilyen forrásból, hogy mi a helyzet. Vannak-e beteg gyerekek, beteg tanárok, és ha betegek, akkor coviddal fertőzöttek-e vagy sem, semmi. Nyilván osztályon belül azért van információáramlás. Beteg gyerekről az osztályban még nem volt példa, de fertőzött szülőről már tudunk. a kislány természetesen nincs iskolában.

A múlt hát volt az első talán, amikor elkezdtek jobban csordogálni a hírek innen-onnan, és lettek ismerősök is covidosak. A fenti kislány anyukája pl. kórházba került covid tüdőgyulladással, de azóta nem kaptunk hírt a hogylétéről. 

A legletaglózóbb hír az volt, hogy a zeneiskola igazgatóhelyettese meghalt a vírus miatt. 49 éves volt. Először Máté mondta, hegedűóra után, aztán az iskola honlapján is megjelent. 

De a zeneórák egyelőre folytatódnak, a zenekari próba meg volt tartva. 

Máté iskolájában már erősen tervezik a digitális oktatásra való áttérést. Erről tegnap jött egy igazgatói levél, és egy kérdőív, hogy amennyiben saját jogkörbne ők e mellett döntenének, akkor ez hogyan érintené a családokat, mennyire tudjuk megoldani erőforrással és eszközökkel. Hát ilyen is van, kéremszépen, hogy előre felmérik, hogy szorul-e valaki segítségre és támogatásra. Az iskolába járnak egészségügyi szakközépesek is, gondolom általuk nagyobb a fertőzésveszély. Ki tudja,szakmai gyakorlat címszó alatt hová delegálják őket, mikor nyilvánvaló, hogy már eszeveszett a kapkodás mert nincs elég munkaerő, és gyakorlatilag már bárki mehet és ápolhatja a betegeket. Mint a háborúban.

Emellé Mátéék biológia-földrajz tanára súlyos rákbeteg. Szeptember végén lett ez nyilvánosan kimondva, azóta kezelésre jár. A múlt héten írt az ofő, hogy R. tanárúr szerencsére javul, jól van, de a tanévben a vírusveszélyeztetettség miatt biztos nem fog visszajönni. Az új biológiatanár elvileg mostanában fog kezdeni, a földrajzot megoldják házon belül. 

Az osztályfőnöke önkéntes karanténban van, mert a felesége (szintén pedagógus) covid tüneteket tapasztalt magán. A feleségét letesztelték, de több mint egy hete nincs eredmény. A család többi tagjával nem is foglalkoznak. 

Milánéknak elment a magyartanárjuk, pedig nagyon szerettük. Egy lelkes, de határozott korunkbeli nő volt, és a gyerekek is szerették. Magánéleti változásokra hivatkozva adta fel a pedagógusi pályát, és ment el valahová pályázatokat írni. Mától elvileg van új magyar tanárjuk. 

Náluk, az őket tanító tanári gárda a szeptemberi nagy hiányzás óta stabilnak mondható. Legalábbis nem volt huzamosabb hiányzás, karanténba vonulás, ami jó. Ennek ellenére az igazgató úrtól onnan is kaptunk már levelet még korábban, hogy bár egyelőre tudják tartani a frontot, de számítanak rá, hogy a tél beálltával el fognak szaporodni a megbetegedések, de fel vannak készülve a digitális átállásra, kérik a szlőktől is, hogy ha ez bekövetkezik, akkor ne lepődjünk meg, legyünk erre felkészülve, hogy minél zökkenőmentesebben tudjuk a tanévet folytatni, ha kell. 

Milán osztályából sem tudunk igazolt beteg gyerekről, és tömeges hiányzás sincs, bár 32-en vannak az osztályban. 

És hogy mennyire van topon az eü. , és tartja kézben az egész vírushelyzetet, az leginkább akkor derül ki, ( hogy semennyire), amikor szinte már a saját bőrödön tapasztalod. Egy osztálytárs anyukája írta a múlt héten, hogy a kislány 3 hete nem jár iskolába, mert köhög. Mivel az apuka orvos, ezért rögtön kértek tesztet az egész családra. A köhögő gyerekhez nem ment ki mentő, hanem szépen besétáltak a kerületi mintavételi központba, ahol levették a mintát. Az orvos apuka eredménye hogy, hogynem, már másnapra megvolt. A beteg gyerekről még két hét múlva sem tudtak semmit, a teszt eredményét nem kapták meg, telefonban csak azt kapják, hogy várjanak türelemmel. A gyerek távgyógyításban már beszedett egy rend gyógyszert a köhögésére, és mikor már 2 hete otthon volt, a háziorvos simán küldte volna iskolába, merthogy teszteredmény ide-oda, ha letelt a 10 nap, akkor mehet suliba. Hogy a gyerek még minidg köhög, ( 3 hete)  és orvos még csak rá se nézett, az nem számít manapság. Természetesen nem volt a kislány suliban a múlt héten. 

Aztán egy másik kislánynak a szülei lettek még pozitívak, a kislány ráadásul Milán mögött ül, de nem tudjuk, hogy a kislány hordozó-e vagy beteg-e, mert mivel ő tünetmentes volt, így őt pozitiv szülők ellenére sem tesztelték le. Szóval hogy szétlihegte-e az iskolában vagy sem... csak a jóisten tudja... 

Na hát ilyen időket élünk. 

Minden nap úgy indulunk iskolába, hogy lehet, hogy ez a nap lesz az utolsó. 

A jövő hétre ráadásul színházjegyünk lenne. Pál utcai fiúk. végre. De nem tudjuk, hogy meg tudjuk-e nézni... regisztrálni kell, vagy későbbi időpontot is lehet kérni. De az előadás már eleve egy tavaszinak az elhalasztása... szóval elég káosz. 

De hogy " jót" is mondjak, a Bozsik foci azért meg volt tartva a hétvégén, és Mátéék bajnoksága is Dorogon,  és ezen a hétvégén is meg lesz! Mert az aztán baromi biztonságos. Húzzák rá a gyerekekre azt a megkülönböztetőt, amit előttük húztak le az U7-ről. Ki tudja hányan törölték bele az orrukat, hát nem? Állnak a gyerekek egymás nyakán a sorbanálláskor, maszk nélkül, se befelé, se kifelé a pályáról nincs semmilyen fertőtlenítés, se hőmérés, se semmi. Öltözőt nem használhatnak, szóval tök jó, hogy vagy levetkőzteted a gyereket a meredt hidegben, hogy átöltözzön a leizzadt, mások által lenyáladzott fociruhájából, vagy szépen beülteted a kocsiba úgy ahogy van, had törölje bele a retket a kocsiülésbe. Ha eddig elkerülted a betegséget, hátha így majd nem fogod, hát nem? 

A szülőknek nincs lelátó, ahol jelölve lenne a távolság, a háló mellett tobzódik mindenki. Szóval tök egészséges és vírusbarát rendezvény ám. 

Megjegyzem, korcsolyázni nem engedi el őket a téli szenzonban a tankerület, mert az annyira veszélyes!!! Felháborító. Bár gondolom azért, mert abban kevesebb pénz van, mivel mi fizetünk mindent, koripályát, buszbérlést, okotatót, felszerelést. Ott nem lehet elsinkófálni pénzeket, meg jópofizni. 

Na... kicsit dühös poszt lett végül. 

Pedig alapvetően arról akartam írni, hogy bármi is van, mennyivel megnyugtatóbb, ha az kommunikálódik az iskola felől, hogy no para, ők fel vannak készülve a bajra, bízzunk bennük, és ők bíznak bennünk, hogy együtt sikerülni fog. Hát reméljük. Bízzunk a legjobbakban, és vigyázzunk egymásra! 

Őszi szünetes kirándulás 2.- Bélapátfalva

Az ózdi napokon szerencsére még kitartott a szuper, napos, őszi idő, így kihagyhatatlan volt, hogy szervezzünk egy kis kirándulást. És mivel a legkézenfekvőbb mindig Szilvásvárad, ami tény, hogy gyönyörű, de egyrészt már sokszor megjártuk, másrészt még túl élénk bennünk a tavaszi szilvási kiruccunk, amikor Máté a Fátyol-vízesés mellett eltörte a kezét. 

Ezért is, meg csak úgy, hogy ne mindig egy helyre menjünk, Bélapátfalvát vettük célba, nagycsaládilag, tesómmal, a srácokkal, és anyával. Induláskor még erősen ködös úton haladtunk, de bíztunk benne, hogy mire megérkezünk, addigra kisüt majd a nap.

Azt olvastam, hogy a Bél-kőig a Bél-kő tanösvényen, majdnem egészen el lehet jutni betonúton, de viszonylag hosszú a táv, úgyhogy nem is terveztük be, hogy egészen végigmegyünk, hanem a parkolóőr bácsi mondta, hogy le lehet térni a hegy felénél, és gyakorlatilag a bányaszinten végig lehet sétálni a hegy oldalában, és a kilátás onnan is gyönyörű. Úgyhogy első körben ezt terveztük be. 

Ezer éve jártam utoljára Bélapátfalván, még gimis koromban, amikor is biciklivel támadtunk osztályilag. Akkor a tóig mentünk, és remek kaland volt. 

Úgyhogy gyakorlatilag én is úgy éreztem magam, mintha most lennék itt először. 

Most az apátságnál parkoltunk, és innen vágtunk neki a hegyoldalnak. 

A Ciszterci Apátságot 1232-ben alapították. A vesztes muhi csatából erre menekült IV Béla. Később, a 16. században az apátság romossá vált, és csak a 18. században állították helyre, és szentelték fel újra. 

A templom az egyik legszebb román stílusú templomunk. 

Nagyon-nagyon gyönyörű volt az erdő!!! Ha tudnék festeni, én csak ilyen őszi erdőt festenék :-) 

Az út hosszú volt, de néhol le lehetett vágni egy-egy kanyart. De ezt csak az igazán bátrak merték megtenni, akik a képen vannak :-) 

bevártuk a lemaradókat

A tanösvényről a nagy köveknél tértünk le, és haladtunk a hegy oldalában tovább. 

Innen az ösvény végétől a csapat nagyobbik része visszafelé indult, mi pedig  még bevállaltuk, hogy felküzdjük magunkat a köveken, és megnézzük a felső kőbányát. 

A legvágott hegytető.  A Bélkő-hegy kilátópont pont ott a túlvégén van, de a bánya felőli oldaláról nem vezet fel út, meg kell kerülni a hegyet. Odaáig nem mentünk el. De a megsebzett hegytető így is nagyon érdekes látvány volt. Olyan nem e világi. Mintha egy másik bolygóre csöppentünk volna hirtelen. 

A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt a mészkőkitermelés, majd amikor veszélyessé váltak a bányafalak, akkor áttértek a felszíni fejtésre. 730 méter magasságban nyitották meg  a felső kőbányát, amely 2002-ig – a cementgyár bezárásáig és lebontásáig gyakorlatilag legyalulta a Bél-kő tetejét. Csaknem 100 méternyit vájtak ki a hegyből. 

Ott szemben van az igazi csúcs. 

Jól láthatóak a föld rétegződései. 

Visszafelé Marci nagyon nekiindult, és minden rövidítésen átvágtunk, hogy beérjük Milánékat. 

Színek. 

Marci olyan tempót diktált, hogy végül csak 8 perccel értünk le később a parkolóhoz, mint a többiek. 

Kellemesen elfáradva pattantunk autóba, és búcsúztunk az őszi erdőtől. 

Őszi szünetes kirándulás- Hollókő

Nagyon vártuk már az őszi szünetet. Ez a majdnem két hónap suli a hosszú kihagyás után teljesen leszívta az összes energiánknat, és a végére már a kezdeti lelkesedés is eléggé megkopott. 

A szünet első fele, ahogy már írtam, a mindenféle focis kötelezettségekkel telt, így akkor itthon voltunk és tettünk-vettünk. Az a baj az itthon töltött idővel, hogy egyáltalán nem pihentető. Senkinek sem. Mert itthon vagy mindig van mit csinálni, vagy kéne valamit csinálni, a fiúk meg ha nem figyelünk oda eléggé, akkor sittysutty rácuppannak a kütyüjeikre, és fel sem tűnik nekik, hogy eltelt a nap. A semmivel. Szóval az itthoni napok java része azzal telik el, hogy kordába tartsuk a tabletezésüket. Ez olyan húzd meg- ereszd meg macska-egér játék, mert ha megendejük, hogy játszanak valameddig, akkor persze tovább nyomják, és vérig vannak sértve, ha végül elkobzás van. Ha elkobzás van, és feltételek, nem kell nagy dolgokra gondolni, nem kell lehozniuk a csillagokat az égről, vagy felásni a krumpliföldet, csak hogy mondjuk ebéd után/ ha rend van a szobátokban/ ha olvastatok egy órát/ ha délelőtt elfoglaljátok magatokat a kertben stb... na ekkor meg a folyamatos rugózás megy, hogy de hogy mikor játszhatom le a meccset, nézhetem meg az állatokat, vagy mit tudom én... Szóval... mindenkinek az a legjobb, bár ezt ők nem mindig vallják be, hogy ha kimozdulunk itthonról világot látni és friss levegőt szívni. 

Így történt, hogy amikor kedden hazaindultunk Ózdra, ( még mielőtt megint ránk nem zárják a várost) akkor út közben lekanyarodtunk Hollókő felé. Egyrészt, hogy kihasználjuk a szép őszi időt és kint legyünk a levegőn, de anya kis panellakásában nyomuljunk napestig, másrészt, amikor egyszer Hollókőn jártunk, még babakocsival, ( nem most volt), akkor nem néztük meg a várat, ami azóta is ott fityegett megnézetlenül a bakancslistánk elején. 

Igazán szerencsénk volt, hogy ilyen szép őszi szünetet kaptunk, volt már ennél sokkal rosszabb is, amikor egész végig esett, és külön mázli, hogy a színes őszi lombkoronák időszaka is épp mostanra esett. Nem lehet ilyenkor eleget a természetben lenni, én mondom. 

Szóval odaértünk-leparkoltunk-fizettünk- és már indultunk is a vár felé. Alig párszáz métert kell csak sétálni a várig. Persze, ha lett volna egy hétvégénk itt, akkor találhattunk volna hosszabb túraútvonalakat is a környéken hegyein, de most nem volt erre lehetőségünk. De annyira szép idő volt, főleg déltájban, amikor odaértünk, hogy a fiúk kabát nélkül jöttek fel a várig. 

A várkapun belépve, egy enyhe kanyar után olyan katicabogár invázió rontott ránk, amilyet én még soha az életben nem láttam. Már-már elviselhetetlenül támadtak ránk, és bár nem félünk a katicáktól, de amikor hemzsegtek a fejünk körül, meg a szemünkbe, szánkba, orrunkba is belerepültek, az azért nem volt olyan kellemes. Mindenki csak hadonászott maga körül, hogy kiérjen a katica-csapdából. 

Minden, de minden csupa katica volt. És nem csak 1 féle, hanem egy csomó féle-fajta. 

De amikor megvívtuk a csatánkat és  kikeveredtünk a katicák közül,  és az árnyékosabbik oldalra értünk, akkor végre körbe is tudtunk nézni. Hát az valami gyönyörűséges volt. 

Nógrád megye egyébként is a szívem egyik csücske, a lágy lankáival. Ilyen színesben pedig még annál is szebb. 

A várat könnyen és gyorsan körbe lehet járni, van néhány kiállítóterem, makettek, fegyverek, berendezési tárgyak,  de a vár igazi különlegessége a minden oldalóról megcsodálható panoráma, a teraszokon én akár órákig is el tudtam volna ácsorogni. 

Ott, a kapunk túl vár a nagy katica-hadsereg, akikkel kifelé menet is meg kell küzdeni. 

A hegyoldalon még lesétáltunk a faluba, azt azért ki nem hagynám, hiába, hogy ott már jártunk réges régen. 

NAgyon klassz volt, hogy szinte alig lézengett ember a macskaköves utcácskákon. Voltak néhányan, de hol van ez egy húsvéti, vagy tavaszi hatalmas tömörüléshez képest... 

Innen nem mentünk vissza a bátonyterenyei útra, hanem Salgótarján felé mentünk haza. Óóóó ez a "felső" út is annyira szép!