Helyzet

Most, hogy az idén 3 különféle intézménybe járnak a gyerekek, most látszik igazán, hogy milyen különbözőségek vannak iskola és iskola között. És itt nem is feltétlenül az oktatás minőségére gondolok, hanem inkább az emberi oldalra, a kapcsolattartásra, a kommunikációra, ilyesmire. 

Marciéknál se kép se hang. Úgy járnak iskolába, mintha misem történne  a világban. Legalábbis semmilyen információ nem jut ki az iskolából semmilyen forrásból, hogy mi a helyzet. Vannak-e beteg gyerekek, beteg tanárok, és ha betegek, akkor coviddal fertőzöttek-e vagy sem, semmi. Nyilván osztályon belül azért van információáramlás. Beteg gyerekről az osztályban még nem volt példa, de fertőzött szülőről már tudunk. a kislány természetesen nincs iskolában.

A múlt hát volt az első talán, amikor elkezdtek jobban csordogálni a hírek innen-onnan, és lettek ismerősök is covidosak. A fenti kislány anyukája pl. kórházba került covid tüdőgyulladással, de azóta nem kaptunk hírt a hogylétéről. 

A legletaglózóbb hír az volt, hogy a zeneiskola igazgatóhelyettese meghalt a vírus miatt. 49 éves volt. Először Máté mondta, hegedűóra után, aztán az iskola honlapján is megjelent. 

De a zeneórák egyelőre folytatódnak, a zenekari próba meg volt tartva. 

Máté iskolájában már erősen tervezik a digitális oktatásra való áttérést. Erről tegnap jött egy igazgatói levél, és egy kérdőív, hogy amennyiben saját jogkörbne ők e mellett döntenének, akkor ez hogyan érintené a családokat, mennyire tudjuk megoldani erőforrással és eszközökkel. Hát ilyen is van, kéremszépen, hogy előre felmérik, hogy szorul-e valaki segítségre és támogatásra. Az iskolába járnak egészségügyi szakközépesek is, gondolom általuk nagyobb a fertőzésveszély. Ki tudja,szakmai gyakorlat címszó alatt hová delegálják őket, mikor nyilvánvaló, hogy már eszeveszett a kapkodás mert nincs elég munkaerő, és gyakorlatilag már bárki mehet és ápolhatja a betegeket. Mint a háborúban.

Emellé Mátéék biológia-földrajz tanára súlyos rákbeteg. Szeptember végén lett ez nyilvánosan kimondva, azóta kezelésre jár. A múlt héten írt az ofő, hogy R. tanárúr szerencsére javul, jól van, de a tanévben a vírusveszélyeztetettség miatt biztos nem fog visszajönni. Az új biológiatanár elvileg mostanában fog kezdeni, a földrajzot megoldják házon belül. 

Az osztályfőnöke önkéntes karanténban van, mert a felesége (szintén pedagógus) covid tüneteket tapasztalt magán. A feleségét letesztelték, de több mint egy hete nincs eredmény. A család többi tagjával nem is foglalkoznak. 

Milánéknak elment a magyartanárjuk, pedig nagyon szerettük. Egy lelkes, de határozott korunkbeli nő volt, és a gyerekek is szerették. Magánéleti változásokra hivatkozva adta fel a pedagógusi pályát, és ment el valahová pályázatokat írni. Mától elvileg van új magyar tanárjuk. 

Náluk, az őket tanító tanári gárda a szeptemberi nagy hiányzás óta stabilnak mondható. Legalábbis nem volt huzamosabb hiányzás, karanténba vonulás, ami jó. Ennek ellenére az igazgató úrtól onnan is kaptunk már levelet még korábban, hogy bár egyelőre tudják tartani a frontot, de számítanak rá, hogy a tél beálltával el fognak szaporodni a megbetegedések, de fel vannak készülve a digitális átállásra, kérik a szlőktől is, hogy ha ez bekövetkezik, akkor ne lepődjünk meg, legyünk erre felkészülve, hogy minél zökkenőmentesebben tudjuk a tanévet folytatni, ha kell. 

Milán osztályából sem tudunk igazolt beteg gyerekről, és tömeges hiányzás sincs, bár 32-en vannak az osztályban. 

És hogy mennyire van topon az eü. , és tartja kézben az egész vírushelyzetet, az leginkább akkor derül ki, ( hogy semennyire), amikor szinte már a saját bőrödön tapasztalod. Egy osztálytárs anyukája írta a múlt héten, hogy a kislány 3 hete nem jár iskolába, mert köhög. Mivel az apuka orvos, ezért rögtön kértek tesztet az egész családra. A köhögő gyerekhez nem ment ki mentő, hanem szépen besétáltak a kerületi mintavételi központba, ahol levették a mintát. Az orvos apuka eredménye hogy, hogynem, már másnapra megvolt. A beteg gyerekről még két hét múlva sem tudtak semmit, a teszt eredményét nem kapták meg, telefonban csak azt kapják, hogy várjanak türelemmel. A gyerek távgyógyításban már beszedett egy rend gyógyszert a köhögésére, és mikor már 2 hete otthon volt, a háziorvos simán küldte volna iskolába, merthogy teszteredmény ide-oda, ha letelt a 10 nap, akkor mehet suliba. Hogy a gyerek még minidg köhög, ( 3 hete)  és orvos még csak rá se nézett, az nem számít manapság. Természetesen nem volt a kislány suliban a múlt héten. 

Aztán egy másik kislánynak a szülei lettek még pozitívak, a kislány ráadásul Milán mögött ül, de nem tudjuk, hogy a kislány hordozó-e vagy beteg-e, mert mivel ő tünetmentes volt, így őt pozitiv szülők ellenére sem tesztelték le. Szóval hogy szétlihegte-e az iskolában vagy sem... csak a jóisten tudja... 

Na hát ilyen időket élünk. 

Minden nap úgy indulunk iskolába, hogy lehet, hogy ez a nap lesz az utolsó. 

A jövő hétre ráadásul színházjegyünk lenne. Pál utcai fiúk. végre. De nem tudjuk, hogy meg tudjuk-e nézni... regisztrálni kell, vagy későbbi időpontot is lehet kérni. De az előadás már eleve egy tavaszinak az elhalasztása... szóval elég káosz. 

De hogy " jót" is mondjak, a Bozsik foci azért meg volt tartva a hétvégén, és Mátéék bajnoksága is Dorogon,  és ezen a hétvégén is meg lesz! Mert az aztán baromi biztonságos. Húzzák rá a gyerekekre azt a megkülönböztetőt, amit előttük húztak le az U7-ről. Ki tudja hányan törölték bele az orrukat, hát nem? Állnak a gyerekek egymás nyakán a sorbanálláskor, maszk nélkül, se befelé, se kifelé a pályáról nincs semmilyen fertőtlenítés, se hőmérés, se semmi. Öltözőt nem használhatnak, szóval tök jó, hogy vagy levetkőzteted a gyereket a meredt hidegben, hogy átöltözzön a leizzadt, mások által lenyáladzott fociruhájából, vagy szépen beülteted a kocsiba úgy ahogy van, had törölje bele a retket a kocsiülésbe. Ha eddig elkerülted a betegséget, hátha így majd nem fogod, hát nem? 

A szülőknek nincs lelátó, ahol jelölve lenne a távolság, a háló mellett tobzódik mindenki. Szóval tök egészséges és vírusbarát rendezvény ám. 

Megjegyzem, korcsolyázni nem engedi el őket a téli szenzonban a tankerület, mert az annyira veszélyes!!! Felháborító. Bár gondolom azért, mert abban kevesebb pénz van, mivel mi fizetünk mindent, koripályát, buszbérlést, okotatót, felszerelést. Ott nem lehet elsinkófálni pénzeket, meg jópofizni. 

Na... kicsit dühös poszt lett végül. 

Pedig alapvetően arról akartam írni, hogy bármi is van, mennyivel megnyugtatóbb, ha az kommunikálódik az iskola felől, hogy no para, ők fel vannak készülve a bajra, bízzunk bennük, és ők bíznak bennünk, hogy együtt sikerülni fog. Hát reméljük. Bízzunk a legjobbakban, és vigyázzunk egymásra!