Igen-igen mozgalmasra sikerült a hétvégénk.
A Spar Maratonfesztivál hétvégéje nekünk már évek óta a közös futásról szól. Feriék cége az utóbbi pár évben mindig szervezett céges futást, ahová nemcsak a dolgozók, de a családtagok is mehetnek. Ezen ilyen-olyan felállásban mindig részt szoktunk venni. A tavalyi háziversenyt Máté nyerte meg.
Idén Máté azt találta ki, hogy ő indulni akar a maratonon is, és bár lebeszélni nem akartam, de elsőre azt javasoltam neki, hogy gondolja azért át, mert a maraton azért nem kismiska. De még pár hát múlva is ragaszkodott hozzá, úgyhogy beneveztem. Idén én pihenőévet tartottam, úgymond, sem edzettségileg, sem menálisan nem voltam/vagyok olyan erős, hogy elég legyen a maratonhoz, így idén én kihagytam. Cserébe viszont indultam a céges 10 km-en.
De hogy elég messziről indítsam a hétvégét, még szőr mentén ide tartozik, hgoy csütörtökön volt Mátéék zenekaros fellépése a Zeneakadémián, ahol Erkel Nyitányát, és egy Grieg szimfóniát játszottak, de ami igazán említésre méltó, az az, hogy ráadásként Brahms Magyar táncok-át játszották, ami nekünk nagy kedvencünk, mert minden futóversenyünkön most már soksok éve ez a rajtzene. Imádjuk!
Szóval ezzel hangoltunk a hétvégéi versenyeinkre. :-)
Csak a rövidített verziót tudom ide berakni, mert nagyobb a videó mérete, mint a megengedett.
Aztán eljött a szombat.
Máté korábban a 10-et is le akarta futni, de a felkészülés alatt kicsit megsérüült a lába, amiből kicsit nehezen lábalt ki, és volt benne egy kis félelem, hogy újra lesérül, úgyhogy bölcsen visszamondta a szombati távot. Cserébe viszont lement Balatonalmádiba, mert ott meg evezőverseny volt, és azon elindult. Négyes mix csónakban eveztek, 2 fiú-2 lány, és elsők lettek. mikor leértek reggel, akkor derült ki számukra, hogy egy jó órával elhalasztották a rajtjukat, ezért a felszabaduló idejükben Zsoltival becsatlakoztak online az egyetemi matek konzultációba, és a feléig részt vettek rajta. Egészen elképesztően működnek ezek a fiatalok :-) Olyan cukik.
Mi pedig családilag mentünk a Pázmány Campusra. Mindenki nagy elvárásokkal indult, kivéve engem, mert nekem nem olyan jó már a cipőm, hogy jó versenyt lehessen futni benne. volt egy új cipőm, amit még a nyáron vettem, de csak két héttel ezelőtt akartam felavatni, hogy abban futhassak a spar-on, de olyan véresre törte a sarkam, hogy vissza kellett vinnem, és még aggódhattam is, hogy legalább a sarkam gyógyuljon be. Szóval az én célom csak egy vállalható idő volt, ehhez képest egészen jól futottam, gyorsabban, mint idén bármikor. Bárcsak lett volt egy jó cipő a lábamon, lehet, hogy még én is csúcsot futottam volna! Merthogy a fiúk igencsak megtolták, és mindannyian PB-t futottak.
Milán elhozta a céges abszolút első helyezést. 43:40-es idővel lett az abszolút győztes, ezzel megvédte a családi címet, hiszen tavaly Máté volt a bajnok.
Feri 9 percet javított a tavalyi eredményén, és egészen zseniális 51 perccel ért célba. Ennyire sokat számított, hogy az idén már nem csak tűzoltás jellegűen edzett, hanem rendszeresen egész évben.
MArci is megjavította a tavalyi idejét, és egy hangyányival Feri mögött 52 perc körül csapott a célba.
Én pedig utánuk, 55 perccel.
És még így is én lettem a céges első nő, és a céges indulók közül miénk lett az első 4 helyezés, ami azért igen durva. Ha Máté is jön, akkor nagy harc lett volna ott elől az elsőségért. :-)
A rajtban állva. Milán előrébb állt, ezért ő nicns a képen. És sajnos futás után is elfelejtettünk közös fotót csinálni :-) Upsz.
