Digi, nem digi

 A pénteken írt Máté ofője, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy e hét csütörtökön a 7. oszt. visszatér az iskolába, mert a hivatal eddig engedélyezte számukra az online oktatást. Aztán azt is írta egy sorral lejjebb, hogy ez azért még nem 100%, mert egyelőre nem úgy fest, hogy meg tudják oldani tanerőileg. De a Hivatalt ez nemigen szokta zavarni, szóval úgy készülünk, hogy csütörtökön újra suli. Bár hogy mi értelme van, azt tényleg nem értem. A fizika és a kémia tanár alapból otthonról nyomja koruknál fogva. A magyar tanár annyira beteg volt, hogy amikor még jártak, már akkor is hiányzott, és a múlt heti online órákat sem tudta még megtartani, csak üzent, hogy olvassák a gyerekek a kötelezőket jobb híján, és vasárnap este jutott el oda, hogy lett egy irodalom csoport a teams-en. Szóval valószínű ő sincs még olyan állapotban, hogy testben megjelenjen a suliban. Marad a többi. De már rég elengedtem, hogy az intézkedésekben bármilyen logikát és realitást keressek-találjak. És még csak most kezdődik a tanárok tesztelése... mi lesz még itt...

Milán ofője ugyancsak pénteken írt egy emailt, hogy  az egyik Milánékat is tanító tanerő covid + -os lett. Minden bejelentést megtettek, minden szerv felé, ahogy azt kell, és majd jelentkezik a hogyantovábbról. Vasárnap estig nem jelentkezett, úgyhogy ezt úgy vettük, hogy a gyerekek ugyanúgy járnak iskolába, mintha misem történt volna. A szülői csoportban arra gyanakodnak, hogy biztos a töritanár az, mert ő egész héten hiányzott. Ha valóban ő, akkor nem lehet jó bőrben, mert mióta nincs azóta töriből se kép se hang, se online bejelentkezés, se tanulnivaló kiosztás, se szakirányú helyettesítés nem volt ezideáig. Ha még hetekig hiányzik, akkor az ötödikes törianyagot ott ette meg a fene... Közben minden egyébből meg dolgozat, témazáró, kisdoga, beszámoló... olyan, mintha attól való félelmükből, hogy esetleg hazaküldik a felsősöket is mindent meg akarnak még gyorsan-gyorsan íratni, amíg lehet. Nem is lenne ezzel baj, ha Milánnak lenne egy minimális lelkesedése a tanulás iránt. De nincs. Úgyhogy olyan, mintha egy végehossza veszekedéstengerben fulldokolnánk mindnyájan itthon. 

Marcival van még mindig a legkevesebb probléma. Iskola terén, legalábbis. Most hozta haza a negyedéves értékelést, bár én határozottan emlékszem, hogy nem szoktam ilyet kérni papírformában, hiszen minden benne az e-krétában.... Igaz, azt sem követem... de ha mondják, hogy nézzek rá, akkor azért ránézek. Szóval egyelőre nagyon szépen dolgozik, és a para, hogy a tavaszi kihagyás majd nyomokat hagy, alaptalannak bizonyult. Szinte csak kiválóan megfelelt.jei vannak, néhány kivétellel. 

A gyerekek nagyon várják a téli szünetet és az ünnepeket. 

Tegnap délután, mikor jöttünk haza Milánnal és a barátjával, irtó cukik voltak, ahogy a Mikulás eljöttéről beszélgettek. Abban  biztosak, hogy VAN Mikulás, és az Lappföldön él. Hiszen Pamkutyáék voltak is nála, és egy videóban meg is mutatták :-) Bizony! Szóval... mi lehetne hitelesebb forrás a Mikulás létezésére, mint egy Pamkutya videó. :-) Hát nem? Az ajándékok szétosztásában már sejtenek némi furmányosságot, mert ahogy Samu mondta, az azért elég nagy meló lenne, ha mindenhová ő vinné el a csomagot, úgyhogy biztos, hogy azok, akikkel találkozni szoktunk, azok csak bérmikulások. 

Aztán mondja Milán, hogy ő egyszer látta, hogy a boltban árulnak virgácsot. De az biztos csak valami gagyi művirgács, mert a Mikulásé biztos sokkal szebb. ( és nagyobbat csap) . De hát ő nem tudja, mert ő még nem kapott virgácsot sosem, de tuti van köztük különbség. 

Na... hát így jöttünk hazafelé. Ha szerencsénk van, és nem fújják le, akkor a 70-es trolin, amivel suliba járunk szokott lenni decemberben Mikulás. Meg díszkivilágítás. Hátha összefutunk majd vele :-)