Az idei nyári nyaralásunkat alaposan megrágtuk... Mivel egyszer már júniusban nyaraltunk egy hetet, bár a fiúk szerint az nem nyaralás volt, mert nem volt benne tengerpart és/vagy vízpart, legalábbis nem a strandolás volt a fő csapás, így a szabadságok is azért fogytak már. Az elmúlt évekhez képest egy hagyományosnak mondható nyaralásban gondolkodtunk. Több verziót is végigbogarásztam, és végül Horvátországban találtunk olyan árú/méretű/vízparthoz relatív közel eső szállást, amire azt mondtuk, hogy jó lesz.
Bár a magyarok körében Ho. a legfelkapottabb, mi egyszer voltunk még csak a horvátoknál, akkor is Isztria legészakibb csücskében, szinte már Szlovéniában, és akkor is úgy keveredtünk ide, mert kovid után nem tudtunk Olaszországba menni az oltásaink milyensége miatt.
Szóval nem vagyunk azok a nagy minden évben Horvátország rajongók, és tartottam is tőle, hogy majd milyen lesz, féltem a zsúfolt partoktól, a tömegturizmus jellegtől, és a sok magyartól.
De végül mondhatom, hogy egész szerencsésen sikerült foglalnunk, Omis mellett egy közeli faluban.
De még mielőtt ide megérkeztünk volna 2-t aludtunk Boszniában. Azt találtuk ki, hogy ne csak egy szimpla megalvás legyen, hogy akkor már a Neretvához közel foglalunk szállást és kajakozunk egyet a folyón. A Neretva nekem nagy kedvencem. A víz viszont nem annyira a barátom. Tudok úszni, de hogy a fejem a víz alá kerüljön attól eléggé parázok. Szóval eléggé ösdze kellett szednem a bátorságomat.
Az út nem volt egészen zökkenőmentes, mert belecsúsztunk egy végeláthatatlannak tűnő dugóba, ahol csak álltunk, álltunk és álltunk. Dobojnál sejtettük, hogy dugó lesz, ott egy körforgalom miatt mindig az van, arra fel voltunk készülve, de ez még Doboj előtt volt. Ami valószínű összeért a doboji dugóval. Valószínű egy kamion volt a ludas, mert láttunk araszolás közben egyet félreállva, aminek meg volt borulva a rakománya.
Szóval itt kicsit alábbhagyott a flow. És hol voltunk még Szarajevótól, meg Jablanicától a végcélunktól... Messze...
Végül este 7 körül érkeztünk meg. És szinte az első dolgunk volt, hogy beüljünk valahová enni, hiszen farkaséhesek voltunk, minden elemózsiánk elfogyott az úton, és jó ideje már csak a csevapcsicsire tudtunk gondolni. 😁
Másnap várt minket a Neretva és a kalandok.🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése