A félmaratonista

 Volt ugyebár októberben a spar maraton, amikor váltóban futottunk Mátéval, és szuperül futott. Akkor picit több jutott neki a félmaratoni távnál, elfáradt ugyan, de patentül lefutotta. 

Én akkor már tényleg eldöntöttem, hogy legközelebb futok egy maratont. Februárban neveztem is, volt egy nagyobb nevezési akció, és gondoltam most vagy soha 🙂és akkor Máté is lecsapott rá, hogy őt meg nevezzem be a vivicittára félmaratonra. Ugye-ugye, pedig hogy mondta októberben, hogy soha többet. 🙂 De hát vérszemet kapott.  Úgyhogy kapott egy nevezést. 

A vivicitta nekem egyébkènt a kedvenc versenyem, bár most erősen őszies volt a reggel, Máté variált is, hogy rövidben vagy hosszúban fusson - e, vagy vegyesen, de végül a rövid-rövid mellett döntött. Ránézni a fagyasztó volt, mi Marcival pulóver-kabátban nyomtuk. 

Gyorsan eltelt az idő a rajtig, sittysutty már be is kellett állni a rajthoz. 

Nekem ez a kedvenc részem, versenyzőként is, de szurkolóként is nagyon vérpezsdítő. Szinte érezni a vibráló energiát. És Brahms Magyar táncokja igazán találó és lendületes rajtzene. 

Máté szépen elrajtolt. A villamoson odafelé kicsit nyeglén azt mondta, ( idézem)  hogy nem fog most már szarozni, behozza 2 órán belülre. Hittem is meg nem is, és próbáltam inkább odafigyelő, okos futásra bíztatni, hogy nehogy sérülés legyen a vége, hiszen nem ér annyit. Pláne, hogy igazi futóedzéseket nem szokott csinálni, csak amit az edzésen a téli alapozás részeként futnak olykor-olykor, 5-10 km- eket. 

Szóval elrajtolt, mi meg Marcival végigjártuk a kiállítóstandokat, Marci begyűjtött néhány promóterméket, közben követtük Mátét online. 

Aztán egyszer csak azt láttuk, hogy Máté repeszt mint a golyó, 4.50es átlaggal futott 13 km körül. 😲 Mondtam is Marcinak, keressünk most már egy jó helyet a kordonok mellett, mert Máté nem viccelt, tényleg bejön 2 óra alatt. 

Tök jó helyen álltunk, szépen végigláttuk a kanyart, lestük Mátét a piros baseball sapkájában. Annyira néztük, hogy végül csak nem vettük észre, amikor elsuhant mellettünk. 🙂 Egyszer csak írt Máté, hogy már ott van a megbeszélt talihelyen. 

Utólag végigpörgettem a videókat, amit a célnál lőttünk, és az egyiken tényleg ott van Máté, mentségünkre, sokáig takarásban fut. 

1 óra 48 perc alatt ért be, ami szerintem egészen elképesztő! 

Mondjuk jól el is fáradt, de mi értelme lenne, ha még csak el se fáradt volna, hát nem? 

Szóval nagyon durvàn megtolta. Nagyon büszke voltam rá! És szerintem félmaratont futni, ráadásul ilyen remek idővel duplán menőség! 

Hát ha még a matek-fizika-kémia-angol stb..dolgozat előtt is ilyen elszánt lenne... 😁 Akkor milyen büszke lennék! De ne akarjak már olyan sokat, nemdebár? 🙂

Pláne, hogy ma pedig Szegedre utazott, mert a héten önkénteskedni fog az Evezős Európa Bajnokságon, a Maty-érben. 

Ma du.vitte le őket egy haverjának a faterja, holnap már előkészülnek, és szerdától péntekig van elvileg szolgálatban, de még szombat-vasárnapra is maradnak campelni. Szerintem ez is menőség.