Lassan kicsorgunk a tanévből... Nem bánom, egyáltalán. A fiúk sem, bár annak ellenére, hogy 1 héttel tovább tart papíron az iskola, mindenki már hétfőn vagy kedden leteszi a lantot. Utána már tanitás nélküli munkanap lesz. Szóval semmi értelme az egésznek.
Máté a hónapban már megjárta Szilvásváradot, osztálykirándulással, és ezúttal egyben hazajött, nem úgy, mint amikor a vízesés mellett eltörte a kezét.
Aztán volt Pakson, az atomerőműben, szintén a suliból, a kémiatanár szervezte.
Kedden nem volt suliban, meg hegedűvizsgázott, ma pedig Bledbe utazott evezőversenyre.
Megszoktuk már,úgy-ahogy, hogy cikàzik az országban Tiszától Dunáig, Szegedet is jól megoldotta áprilisban, de külföldön még nem volt egyedül. Egy csapattársáék elvitték autóval, a fiúval fognak párost menni holnap-holnapután. Biztos nagy kaland lesz. És bár én még nem voltam Bledben, Szlovéniában is csak átutazóban, de biztos, hogy gyönyörű hely. Már amennyire Mátét megfogja a természet csodája 🤣 de rábíztam, hogy csináljon fénykèpeket. Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki megugrani a feladatot. Milán is csak 1 képet csinált a Fertő-tónál, egy pulykáról a baromfiudvarban.
Mindkét fiú túl van már a hangszeres vizsgán, Milán még ír vmi matek tz-t, ami szerintem kicseszés az utolsó héten, de hát ez van.
Jövő hét végén aztán végre megkezdjük mi is a nyarat 🙂 Nagyon kell már, nagyon kimaradt a tavaszi pihenés, bár kérdés, hogy mennyi pihenés jut majd most is, unatkozni nem fogunk, az biztos, hiszen sosem szoktunk 🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése