Rendkívüli hétfő

A tegnapi hétfő minden szempontból rendkíüli volt, ( hogy itt most Diusra csatoljak vissza :-) ) merthogy olyan hétfő volt, ami nekem már péntek, ráadásul olyan hétfőpéntek, amikor nemhogy az idén már nem megyek többet dolgozni, de a még jelenlegi helyemre sem megyek már többet, mert tegnap volt az utolsó napom. Most már dec. 31-ig szabadságon vagyok, jövőre pedig új időszámítás kezdődik minden szempontból. 

Érdekes egyébként, mert még sosem voltam ilyen helyzetben, amikor magam állok fel, és lépek tovább, leszámítva, amikor terhes voltam Mátéval és úgy köszöntem el, de az még akkor nem tűnt olyan véglegesnek, meg hát az egyfajta örömteli búcsú is volt,  csak aztán ahogy sorra születtek a gyerekek, és teltek az évek, nemhogy nem én köszöntem el végleg, hanem tulajdonképpen kivonult mögülem a munkahelyem. Ami olyan szempontból jó volt, hogy a búcsúzkodás lelki részéből én kimaradtam, mert mire az utolsók között engem is leszámoltak, addigra már rég nem volt cég, csak az a pár aktatologató, aki még az utolsó papírkupacokat a helyükre tolta. 

Szóval olyan, hogy én jöjjek el bárhonnan nem volt még, és nem is tudtam, hogy majd hogy fogom érezni magam. Hogy hogyan jutottam el a döntés meghozataláig majd a cselekvésig, az egy hosszadalmasabb történet, és kellett is egy kis külső rásegítés, hogy meg merjem lépni a munkahelyváltást, mert alapvetően én nem kezelem jól a változásokat, nem is szeretek igazából a komfortzónámból kilépni, vagy csak nehezen és noszogatva, még akkor is, amikor már rég tudom, hogy az a langyos víz, amiben éppen toporgok már nem jó nekem. 

Úgyhogy nem tudtam, hogy mit fogok érezni, de valami eufórikusabb hangulatra számítottam, akár pozitiv, akár negatív irányba, hogy majd fogok érezni, de igazából már majdhogynem közönyösen tudtam távozni. Persze a még megmaradt kollégáktól azért nehéz volt a búcsú, de olyan sokan elmentek már az idén, hogy olyan kevés ember maradt, aki közel volt a szívemhez, velük meg úgyis tudjuk tartani a kapcsolat, hogy nem egy helyen toljuk a szekeret. 

Szóval... ma már az első szabadnapomat töltöttem, és végre a délelőtti napsütésben futhattam :-) 

Most már rá lehet fordulni a karácsonyra, a szülinapokra, bár nem mondom, hogy a karácsony annyira lázba hozna, de mint minden évben idén sem marad el. Ajándékokkal még nem állunk sehogy, ötletszinten kezdünk talán kicsit egyenesbe jönni, de hát innen szép nyerni. 

És akkor ezen kívül még ezer dolog van, amit itthon meg kéne csinálni a szünetben, ami megint villámtempóban fog eltelni.