Zenészek

Ha december, akkor akkor sorra jönnek a mindenféle karácsonyi iskolai, zeneiskolai rendezvények. 

A múlt héten, Mikulás napján Máté kezdte a komolyzenei fellépéseket, a zenekarral koncerteztek a felújított zeneiskola nagytermében. 

Az, hogy Máté pont úgy ült, hogy abból  szögből, ahol mi ültünk, pont a karmester takarásában volt telibe, de ez a zenei élmányből nem vont le semmit. továbbra is ámulatba ejtenek ezek a lelkes fiatalok, akik hétről-héről rendre megjelennek a próbákon, gyakorolnak, ( még időnként Máté is), és a végeredmény pedig olyan szép. 

Sajnos a videófájlok olyan nagy méretűek, hogy nem engedi itt megosztani, csak egyet-egyet töltöttem fel, hogy mégis megmaradjon az utókornak. :-)

Aztán Milán oboavizsgája volt múlt pénteken, amin sajnos nem tudtam részt venni, de állítólag nagyon ügyes volt. 

Majd Máté tanszaki hegedű-karácsonya volt, ahol meghallgattuk Feri bácsi összes tanítványának a vizsgadarabját. Nincs annyira nagyon  sok, és én meg egyébként is szeretem a kicsiket nézni-hallgatni, mert olyan fura, hogy mikor Máté hegedülni  kezdett, akkor ő is innen a Hull a pelyhestől indult, és egy kis tenyérnyi hegedűje volt csupán. Most meg már ő, meg két lány a legnagyobb, tavasszal alapvizsgáznak. Náluk már csak egy nagyobb fiú van, aki grátisz jár Feri bácsihoz, de ő most nem tudott itt lenni, mert a Műegyetemen tolja a vizsgaidőszakot. 

Szóval kedden meghallgattuk Mátét, a műsor végén pedig Feri bácsi is meglepett minket egy kis zenével és elhúzta Vivaldi -Tél-jét. Amit én úúúúgy szeretek. 

Szerdán pedig a fúvószenekarok karácsonyi koncertjére mentünk. 

Óóóó ezt nagyon vártam, mert egész ideáig Milán folyton csak kínlódott ezzel a zenekarral, hogy nem szeret járni, mert a zenekarvezető Kati nénivel nem jött ki olyan jól. De Kati néni tavasszal a háttérbe vonult, és a helyét egy lelkes, fiatal András bácsi vette át, aki nagy lendülettel vetette bele magát a zenekarvezetésbe, és tavaly tavasszal már volt is egy fellépésük, aminek nagyon-nagyon örültünk. Tavaly volt ugyebár az az eset, amikor KAti néni nem szervezett a fúvósoknak karácsonyi fkoncertet, merthogy nem gyakorolnak eleget, és nem őszerinte így nem lehet kiállni a közönség elé. ( akik 99%-a nyilván a szülők és az egyéb családtagok, akiknek szerintem olymindegy, hogy mennyire hangzik tökéletesen a darab, merthogy nem is az az elvárás. Mindegy. ) Ebből volt egy kisebbfaja felháborosdás akkoriban. 

Tavasszal volt koncert, már András bácsi közreműködésével, és most végre igazi karácsonyi fúvóskoncertre is hivatalosak voltunk. 

Olyan perfekt volt az egész, hogy a zeneiskola minden fúvósegyüttüse képviselte magát, a rézfúvósok, a fagottosok, a kis-és nagy fafúvósok, voltak kamarazenekarok, szóval látszott, hogy nagyon sok munkát beletettek, besegítettek az ütősök is, szóval nagyon szépre és hangulatosra sikerült. 

És hogy Milánék mennyire ügyesek voltak!!! 

Idén is volt némi nyafogás, hogy nem hagyhatja-e ki ezt vagy azt a hetet, de már nem volt olyan szignifikáns, mint eddig, de hogy mit tanulnak és mivel készülnek azt egészen a koncertig homály fedte. ( értsd: ennyit gyakorol itthon) 

Úgyhogy amikor a Diótörőből játszottak 3 darabot is, akkor azt  elég nagy menőségnek gondoltam. 

Milán is eléggé élvezte a sikert :-)