Megint jól lemaradtam...

Pedig nem is írtam annyira régen, de egy csomó minden történt Máté vigadós fellépése óta, ami a legutóbbi bejegyzésem volt. 

Próbálom az itt- ott lőtt fotók alapján visszagörgetni a lényegesebbeket. 

Talán még nem írtam, de lehet, hogy igen, hogy Milánék májusban a Határtalan -pályázattal Erdélyben voltak 5 napot. Hétfőn indultak kora hajnalban, és pénteken érkeztek késő este. Mondtak többen sokfélét erről a típusú kirándulásról, hogy inkább erőltetett menethez hasonlít semmint csapatépítő kirándulásra, mert túl sok a program és a megnézendő város, hely, szobor, ahová ha esik ha fúj el kell menni, és azt fotóval bizonyítani. Nekem ez csak akkor esett le, mármint a feszített tempó, amikor kézhez kaptuk a programot, ami hát... valóban húzósnak tűnt. Ennek ellenére, én még mindig nagyon irigykedtem Milánra, én úgy mentem volna! Milán sem ágált egyébként ellene, neki is volt kedve menni, és utána sem panaszkodott. Szerintem neki pont elég volt egy-egy helyen annyi információ és megnézendő, amit kaptak. Nyilván nekem egy villámlátogatásnyi Székelyudvarhely kevés lett volna, de a gyerekeknek elég volt. :-) 

Szóval mentek- jöttek, közben sokmindent láttak, és van amire emlékezett is, amikor hazaért, nem veszett azonnyomban a feledés homályába. Képeket csinált, de még nem kaptam meg. Viszont mondta, hogy húúúú, amikor a Fogarasi havasok mellett buszoztak el, és látták a magas havas hegytetőket a fejük felett, alattuk meg a szakadékot, akkor sokat gondolt rám, hogy ez nekem mennyire tetszene, és ogy majd egyszer elvisz engem oda. Erdély és a havasok bejárása nekem nagy-nagy álmom, egyszer majd bizonyára sort is fogunk rá keríteni. 

Június elején, vagyis ezen a héten h-k-sz MArciék is osztálykirándulni voltak. Ők Gyomaendrődre mentek egy Körös parti kempingbe, és bár kicsit esős, kicsit borús volt az idejük, nagyon jól érezték magukat. Vonattal mentek oda-vissza, úgyhogy már az is nagy kaland volt nekik. ( hogy reggel 40 perc késéssel indult el a vonat a Keletiből, az mondjuk nem feltétlenül a pozitív része volt az utazásnak, de túlélték és megérkeztek. 

Horgásztak. Marci kezében egy kicsike hal van. De visszadobtak minden halat. 

Ugyancsak a múlt hét eseménye volt, hogy pénteken Máté néhány osztálytársával a Csömöri Falunapokra ment.  Aznap volt neki is a hegedűvizsgája, meg Milánnak is az oboavizsgája, úgyhogy bár mondta korábban, hogy erre készülnek, de ki emlékezett már erre??? 

Én nem volam itthon, amikor elment itthonról, Ferinek meg nem jutott eszébe, sem az, hogy megkérdezze, meddig tervezi az ottlétet, sem az, hogy határozott időre hazarendelje, sem az, hogy megkérdezze, mivel és hogyan tervezi a hazajutást, szóval mikor már 8 óra volt, majd fél 9, akkor már gondoltuk, hogy kapcsolatot kéne teremteni vele, hogy mégis mire készüljünk. a kapcsoaltteremtés meg hát nem annyira egyszerű Mátéval, mert általában némán van a telója, ( állítólag), szóval nem hallja, ha írok, ( ha hívom, azt pláne nem :-D ) úgyhogy elég hosszú reakcióidővel szokott dolgozni. 

De amikor én kérdeztem tőle, hogy mizu, akkor még koncerten voltak. Később Ferinek mondtam, hogy utaljon már rá, hogy hazafelé kéne indulni, mert késő este nem lesz olyan egyszerű, és akkor tényleg el is indult, és fél 11- 11 magasságában már itthon is volt. 

Szóval tanulságos este volt, mert szoknunk kell még erősen, hogy Máténak saját kimaradós programjai vannak :-D 

Eddig ez főként rám volt csak jellemző :-D meg néha Ferire.