A múlt héten minden gyerekünk hivatalosan is lezárta a tanévet, Marciék búcsút vettek a tanítónéniktől is.
Hogy a szeptemberi iskolakezdéskor milyen felállásban fog indulni az ötödik osztály, az még nagyon képlékeny, szerintem. Nincsenek illúzióink, és jó előérzetem sem, de majd meglátjuk. Egyébként sem vagyok túl derűlátó oktatásügyileg, régóta nem, de egyre inkább kiábrándítóbb az oktatásügy helyzete, és idén először már a nagyok iskolájában is megkezdődtek a tanárfelmondások, ami eddig nem volt jellemző.
Kétségbeejtőnek érzem, hogy hova tudunk mág süllyedni, hogy meddig engedjük, hogy hülyét csináljanak belőlünk és főként a gyerekeinkből, mert tanár nélkül nyilván az alap tudásuk és műveltségük sem lesz meg, nemhogy arra még építkezni tudnának. Tegnap egy barátnőmmel beszélgettem, és azt mesélte, hogy hiába járnak a gyerekei a kerület legjobbnak tartott iskolájába, ami ráadásul 5-10 éve erős reálos-matekos suli volt, most 2 darab matektanár van az iskolában az egész felső tagozatra, ami mellett nyilván a csoportbontásban tanulás már nem lehet opció.
Na de nem is érdemes erre több szót vesztegetni...
Persze elnyaltuk az ilyenkor szokásos fagyinkat, és még egy mekit is kikönyörögtek hazafelé, mert éhen akartak halni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése