Milán karácsonya

Az 1.b-ben egy kis kavarc után végül péntekre, 16-ra került a karácsonyi műsor. Először úgy volt, hogy ott is 15-án lesz. Na erre kicsit morcosan összehúztam a szemem, meg rajtam kívül még pár szülő, mire Orsi néni futott pár plusz kört, és átrakta 16-ra. Rendi volt tőle, na. Mondhatta volna azt is, hogy hát ez van.

szóval péntek.

Délelőtt még letoltam 2 korcsolyaórát a gyerekekkel. Egyet a harmadikosokkal, egyet az elsősökkel. Én most nem koriztam, csak a pálya szélén ácsorogtam, és lőttem pár fotót. Iszonyat tömeg volt a jégen, ilyenkor , a karácsony előtti utolsó pénteken a középiskolások is rászabadulnak a jégre, én meg nem vagyok annyira penge, hogy bemerészkedjek közéjük. Még szerencse, hogy az oktatásra el van kerítve egy rész, így legalább ott nem zavarják a kicsiket, mert az öltözőben viszont úgy gázoltak keresztül rajtuk, mintha ott sem lennének. Szegények csak pislogtak. Mármint az elsősök.

Alig hogy onnan hazaértem, térültem-fordultam, már mehettem is Marciért az oviba, onnan pedig a suliba.

A gyerekek nagyon izgatottak voltak. Orsi néni úgyszintén. Aranyosak voltak és tüneményesek, látszott, hogy sokat készültek, gyakoroltak, próbáltak. Jó volt így együtt látni őket, még akkor is, ha még mindig nem tudom, hogy a sok fiú közül ki kicsoda :-)

Milán mesélő volt az adventi gyertyás mesében. És bár tudta volna a szövegét fejből is, de néhol mindig belekavarodott, mert elég bonyolult volt a szöveg, és hiába mondta neki Orsi néni, hogy nem baj, ha nem szó szerint mondja, őt ez nagyon zavarta. Így kapott a kezébe egy papírt, és olvashatta a szövegét.

Jajjj, és olyan kedves ajándékot kaptunk!
Mivel az iskolai fotózás évek óta a botránynál is botrányosabb, de idén meg különösen nagy a felháborodás, és Milánék osztályáról nem is készültek egyéni képek, mert nem volt  már rájuk idő, így nagy titokban, egy anyuka fotós ismerőse lefotózta a gyerekeket, olyan hagyományos iskolás lettem háttérrel. Ezt a fotót kaptuk meg egy szép házikóba illesztve, mécsestartóval. Hát volt nagy meglepetés, és örömködés.

Osztályképek is készültek :-)

Kicsit nehezen tudtuk összeszedni magunkat a műsor után, pedig ez nem is volt olyan maratoni, mint a Mátééké, és nem is volt eszem-iszom sem utána, mégis... mire mindenkire rákerült az összes ruha, mire Marcit hatodjára is sikerült összevadászni az iskola folyosóján, addigra jól eltelt az idő.

Este pedig koncerten voltunk! Gyerekek nélkül!
Egy iskolatárs apukája gitározik egy bandában, és pár szülőtárssal együtt elmentünk csápolni az első sorba :-) Óóóó nagyon jól éreztük magunkat! Mondhatni szuper volt!