Színházas, muzsika hangjás, Salzburgos

A múlt hétvégén nemcsak koncerten, hanem még színházban is voltunk! A legutóbbi színházunk, az Óz, után levontuk azt a tanulságot, hogy Marcival  még nem tudunk hosszabb lélegzetű darabokat megnézni. Ő kábé olyan 1 órát bírja, ami tök jó, mert egy gyerekdarab az bele is fér ennyibe, de amikor az 1 óra után jön még egy második felvonás, amit már végigkínlódik, az már olyan szenvedés mindannyiunknak. Így még akkor eldöntöttük, hogy máskor ilyet nem csinálunk, csak hát akkor meg valamelyikünk kimaradt a kultúrából. :-) De most, hogy itt volt anyukám, és nem utolsó sorban volt még egy rakás kultúra utalványunk, amit úgyis el kellett volna lőni még az idén, hát gyorsan körbenéztem színházfronton, hogy mire lehetne még bejutni. És tadammm!!! 

A Muzsika hangjára még pont volt pár szabad jegy, és még egymás mellé is tudtunk ülni :-) Úgyis már korábban is mondtam, hogy lehet, hogy meg kéne nézni a fiúkkal, pláne Mátéval, aki úgy szolmizál, mint a huzat, hát itt volt a remek lehetőség. 

Az előadás remek volt, szinte végig hozta a filmet, és nekem pont emiatt tetszett. Nem kellett nagyon azon agyalni, hogy most mi miért van, vagy miért lett újragondolva. Úgy volt jó, ahogy volt. Néhányszor el kellett mondani Milánnak, hogy épp mi zajlik, de alapvetően tudták követni az eseményeket, és élvezték a dalokat. 

Itthon is meghallgattuk még jópárszor a dórémi-t, és dudorásszuk is sütés-főzés közben. Nekem pedig folyton Salzburg jár az eszemben, és meg is kerestem a képeket. :-) Írtam is róla, itt. Bár a képeket most egészítettem ki a régi bejegyzésben is, mert az akkori képeket a freeblogról nem sikerült áthozni. 

Igaz, hogy esős idő volt, igaz, hogy csak 1 napot voltunk, mégis annyira megragadott, hogy ha szóba kerül a Muzsika hangja, vagy Salzburg, akkor én csak sóhajtozni tudok. 

Íme, a katedrális, ahol Maria és a kapitány összházasodnak

 Ezt a teret éppen akkor felújították, és körbe is volt kerítve egy darabon, és oltári trutymó volt mindenhol, így nem mentünk közel a lovas szökőkúthoz.

A híres barokk szökőkút a városháza előtt, aminél Maria énekel a film elején. 

Kis törpék voltak

A Mirabell-kastély parkjában, ahol a dórémi-t is éneklik

A színházban egyébként Mahó Andrea teljesen úgy énekelt, mint Julie Andrews, szerintem. Egy dolog nem tetszett annyira, az, hogy a színházas Gréti sokkal nagyobb volt, mint a filmes. Pedig a filmes Gréti nagy kedvencünk :-) Kicsit miatta lett volna Marcika Grétike, ha mondjuk lánynak születik.