Vasárnap reggel, osztottunk-szoroztunk, és úgy határoztunk, vagyis határoztam, hogy amíg Feri a Széchényi fürdőben fürdik, addig mi lebicajozunk a ligetbe, elütjük az időt, és elé megyünk mire végez, és ő jön haza biciklivel a fiúkkal, én pedig hazafutok.
Kicsit borús volt az idő, így fél kézzel a kilincsen a másikkal még csak begyűrtem egy-egy pulcsit a hátizsákba a fiúknak, biztos ami biztos.
Két tervünk volt, az A terv az volt, hogy egy kicsit tekernek a skacok a kreszpályán, de mivel Marcinak nem vittünk semmilyen járművet, pedig még meg is próbáltam valahogy rábütykölni a futóbiciklijét az én biciklimre, de nagyon instabil lett így az építmény, így végül itthon maradt. Szóval Marcinak nem volt járgánya, így ezt nagyon nem akartam most erőltetni, de határozott nem-et sem mondtam rá. A B tervben pedig a hamarosan lebontásra kerülő Pecsa emeletén lévő Repüléstörténeti kiállítás szerepelt, ami most egy hónapig nyitva van, (május közepéig). Hogy eddig zárva lett volna???? Nem tudom. Most mindenesetre nyitva van.
Probléma nélkül odatekertünk a ligetbe, leszámítva az olykor utunkba kerülő lomtalanítási szemétkupacokat, amik miatt hol a járdára kényszerültünk, hol vissza az útra, vagy a túloldalra.
Ha biciklivel jövünk, akkor liget Ajtósi Dürer felőli oldaláról közeledünk, ott van jó aluljáró, és persze közvetlenül a kreszparkba csapódunk be, így elkerülhetetlen volt, hogy egy kicsit ne időzzünk itt el. Mentünk néhány kört, én is mentem velük, hogy Marci se érezze magát kirekesztettnek. És rögtön el is terveztük, hogy legközelebb Marcinak is hozunk valamit, mert nagyon élveztük, és még a jelzőlámpák is működtek, amik nem mindig szoktak.
Kicsit csöpögött az eső, így végül, mikor mondtam a fiúknak, hogy nézzük meg a múzeumot, nem ellenkeztek. Végül majdnem lefújtam mégis, mert pont bolhapiac is volt hátul, és nem voltam biztos benne, hogy jó-e ott hagyni a bicikliket a szokott helyen, éppen a piac mellett. Mentünk egy kört, hogy látunk-e jó/jobb helyet, végül csak visszamentünk, és letettük a bicajokat. A tárolóban igazi vagány biciklik is álltak mellettünk, reméltem, hogy ha nem a mieink fognak bárkinek is megtetszeni.
A múzeumban éppen családi vasárnap volt, így még azt a jelképes belépti díjat sem kellett kifizetnünk, már bent is voltunk.
Odabent rengeteg repülőgépet láttunk, régieket, nagyon régieket, kicsiket és nagyokat, katonaiakat meg mezőgazdaságiakat, maketteket, húúúú tényleg nagyon sokféle volt. Én vagyok annyira laikus a témában, hogy nekem egyik szinte olyan mint a másik, persze látom én, hogy az egyiknek nagyobb a szárnya, vagy más az orra, de úgy igazából nekem repülő volt mindegyik, csak az egyik kék, a másik sárga. :) Persze érdekes volt, meg szuper, és el is olvastunk néhány táblát, de leginkább csak körbejártuk amit körbe lehetett, megsimogattuk, amit meg lehetett, (elenyésző) belenéztünk, ahová be lehetett, és tátottuk a szánkat.
Valami szimulátorféleséget ki is próbálhattak a fiúk. Igazából csak annyi volt, hogy beülhettek egy botkormány mögé, és eléjük volt vetítve valami repülős film, mintha ők vezetnének. Nekik persze tetszett.
Volt egy falatnyi űrhajós rész is, néhány vitrin, néhány plakát, Farkas Bertalan ruhájának másolata, és egy olyan kapszula, amiben ő is utazott. Ebbe elvileg bele lehetett volna ülni, de akkor éppen nem, amikor ott voltunk. Persze a fiúknak ezer kérdésük volt, amire próbáltam a kiírtak alapján válaszolni. Érzem én, hogy kicsit jobban el kell már mélyülnöm az űrhajózásban, meg az űrkutatásban, mert igen könnyen sarokba lehet szorítani. :)
Milán persze rázendített, hogy "egyszer majd elmegyünk az űrbe!!!!!", és amikor mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy valaha is elmennénk, akkor nem értette, hogy miért nem, "hiszen csak be kell szállni egy űrhajóba, és már ott is vagyunk!". Végül tényleg.
Kicsit több, mint egy órát voltunk bent, és nagyjából mindent meg is néztünk. Időzhettünk volna még itt-ott, de mivel Ferinél nem volt telefon, így a megbeszélt időre, vagy annak a környékén, azért szerettem volna odaérni a fürdőhöz.
Mire kiértünk még a nap is kisütött.
Még kacsanézésre is jutott idő. De itt nem voltak kiskacsák :( Pedig azt gondoltam, hogy biztos nagyon sok lesz, hiszen a mi kis patakunkban is van egy csomó kacsacsalád, és Marcinak annyira tetszenek a kicsik. De azért ezeket is lelkesen etette.
Hazafelé pedig egy jót futottam, és mivel sejtettem, hogy én hamarabb hazaérek, mint a biciklis különítmény, még rá is tettem egy kicsit, de még így is én értem haza előbb. Bibibíííí :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése