Focis

Nyilván gondoltam, hogy 3 fiúval valamilyen módon be fog szivárogni az életünkbe a foci. Vagy valami más sport. Vagy a foci meg még valami más is. Úgyhogy tulajdonképpen nem ért annyira nagyon váratlanul, amikor a jó idő beköszöntével gyakorlatilag másról sem szól a fiúk élete, mint a fociról. Ez nem panasz. Bár én, a magam részéről nem vagyok fociőrült, de zavarni sem zavar, ha mások azok körülöttem, és szerintem egész jól tudom tolerálni a fiúk focimániáját is. Nem mondom, azért este 8 körül már nem annyira őszinte a mosolyom, amikor még mindig zöldbe van borulva a tévéképernyő, de azért na... lehetne ez rosszabb is. 

Érdekes egyébként, hogy hogyan alakulnak a gyerekek. Máté mindig is szeretett focizni. Pici kora óta. Milán kezdetben nem volt annyira lelkes, sokszor be sem szállt a házi rugdosásba, vagy ha igen, akkor hamar megunta, és szöszölt valami mással. Nem szerette, hogy Máté kicselezi, és hogy nem olyan ügyes, mint Máté. Ez egyébként minden másra is igaz Milánt nézve, ő nem szeret alul maradni.  Aztán a különbségek elkezdtek csökkenni, és Milán is egyre ügyesebb lett, és már nem zavarta, ha elvették tőle a labdát. Most már ott tartunk, hogy lassan Milán lesz nagyobb focimániás. 

Most már ugyanolyan szenvedéllyel játszik, mint a nálánál idősebbek. Nincs különbség. 

De Milánra az is jellemző, hogy ő ha csinál valamit, akkor azt teljes odaadással csinálja. Nincsenek félmegoldások, alternatívák, megalkuvások. Ami nála úgy jön elő, hogy ha nem lehet kint focizni, akkor duzzog egy sort, és végül keres egy meccset a tévében. 

Máté is szokott és szeret meccset nézni, de ő inkább társasági meccsnéző, akkor a legjobb, ha apa is nézni. Milán viszont már odaáig fajult, hogy képes (lenne) bármilyen senki-senki meccset megnézni, és ugyanúgy tud szurkolni az ilyen nonémeknek, mint mondjuk a barcának vagy a fradinak. 

Tegnap délután kánaán volt neki, mert Mátéval volt egy kis tanulnivalónk, Marci meg nem volt jól, így ovi-suli után rögtön jöttünk haza, és megengedtem neki, hogy tévézzen. Meccset szeretett volna nézni, nem is mesét! De nem volt meccs. Talált az egyik csatornán valami összefoglalót, azt megnézte. Aztán nagyon megörült, amikor a duna world-ön  ráakadt a Balatonfüred-Veszprém kézimeccsre :) A kézilabda a másik kedvence. Majd már később, este, közösen megnéztük a M.o- Görögo. vizilabdameccset.

Hogy mennyire telítve van a kis buksija a focival, azt jól mutatja, hogy miután az egész hétvégét végigfocizták az udvaron, este lefekvéskor megszólal:

- Nem tudok aludni! Ha becsukom a szemem, akkor is focimeccset látok!

Majd másnap délután, oviból hazafelé jövet:

- Anya, a déli alváskor is focival álmodtam :)

Hétvégén a fradi-újpest meccs előtt mondja nekik Feri, hogy húúú képzeljék el, hogy teltház lesz a stadionban. Erről elbeszélgettek egy darabig, Milán rendre teliháznak mondta a teltházat. Majd később, már rég túl voltak a témán megkérdezte:

- Apa, mikor kezdődik a meccs, amikor a Fradi játszik a Teltházzal?

Szünetben, amikor szappanbuborékot néznek