Húsvéthétfői Holnemvolt park

Húsvét hétfőjén, ahogy az szokás, a fiúk meglocsoltak minket, még úgy frissen, pizsamában.  Milánnak volt saját verse, a többiek a zöld erdőben jártam klasszikussal készültek, Marci kivételével, aki nem mondott verset, viszont annál nagyobb vehemenciával locsolt.

Napsütötte szép tájakon

Jöttem végig az utakon.

Felém hajlott sok-sok virág,

Rózsavizük osztogatták.

Meglocsollak mostan véle,

Piros tojást kérek érte.

Kép nem készült, és sajnos videó sem, pedig az tervben volt, de aztán csak tolódott, tolódott, tolódott...

Aztán a fiúk megkeresték a kertben elrejtett csokitojásokat. 

Csokievés után pedig már indultunk is a Holnemvolt Parkba. Tanakodtunk, hogy milyen formában menjünk, menjen-e a fele társaság autóval, a másik trolival, de végül az autózást elvetettük, egyszerűbb volt, ha mindenki trolizik. És milyen jól döntöttünk! Mert ott a fürdő és az állatkert körül rengeteg autó csalinkázott körbe-körbe parkolóhelyet vadászva, és a forgalom valami bődületes volt. Így meg pikkpakk ott voltunk, majdnem nyitásra, még épp hogy csak lézengtek páran, még csak sorba sem kellett állni. 

Az ajtónál már ki volt írva, hogy  van nyuszisimogató, így arrafelé indultunk. Közben megálltunk az egyszem vaddisznónál( nem tudom hol lehettek a többiek, tavaly tök sok volt, kicsik is nagyok is, most pedig csak egy darab anyakoca túrta magányosan a földet.), a flamingóknál, az őzikéknél, simogattunk és etettünk alpakkákat, megcsodáltuk a kiskecskéket, és végre elértünk a nyuszisimogatóhoz. 

Közvetlenül a nyuszisimogató mellett volt a dzsungel vasút, amit persze a fiúk rögtön kiszúrtak, és bár arra, hogy mi van odabent, már nem emlékeztek, de arra igen, hogy ültünk már benne régen, amikor még vidámpark volt a vidámpark. Most is teljesen rákattantak, hogy üljünk fel. Bár fél órával korábban még a láncos körhintára akartak felülni, aztán a sárkányosra, szóval majdhogynem mindegy volt, hogy mire, de valamire üljünk fel. És a kis büdösök, még arra is emlékeztek, hogy amikor legutóbb itt jártunk, és csak én voltam velük egyedül, akkor nem ültünk fel semmire, mert hová tegyük Marcit, és majd ha egyszer apával jövünk, akkor majd felülhetnek valamire. Hát mondhatom, hogy az emlékezőképességükkel baj van, no. Azzal csak akkor van baj, ha azt mondom, hogy pakoljanak el, vagy igazítsák meg az ágyukat, és hasonlók. Ezeket rendre elfelejtik.

Szóval mentünk még egy fél kört a tevék és a játszótér felé, hogy nézzük meg, hogy valóban a dzsungel vasutat akarják-e, nem pedig mást. Elidőztünk még a krokodilos csúszdán, ami mindenkinek nagyon bejött, még Marci is úgy csúszott rajta, mint a huzat :))

Figyelem, figyelem! Marci csúszik!

Csongor és Marci egy hagyományos autós-lovas körhintát választottak. Egy szuper kétkormányos járgányba ültek be, és csodaédesen hajtották egész végig. Én először aggódtam kicsit, hogy Marci félúton majd elunja, és ki akar szállni, mert ő még friss körhintás volt, de két kör után látszott, hogy ezt soha az életben nem unná el, vigyorgott, sumákolt, tülkölt, nagyon cuki volt!

A nagyok pedig kitartottak a dzsungel vasút mellett. Már én sem emlékeztem, hogy mi van pontosan odabent, azt tudtam, hogy nem annyira félelmetes, de hogy ilyen hosszú sötét szakaszok vannak benne, mint amilyenek voltak, az nem rémlett. De nagyon izgi volt egyébként, és Milán is nagyon bátor volt, nem félt még a sötétben sem.

Ilyen vicces installációk bukkantak elő a kanyarok után. Meg persze denevérek, meg pókok, meg kígyók.

Dzsungelvasutasok

Ezzel koronáztuk a délelőttöt. Innen már csak kifelé mentünk, meg a trolihoz, meg haza. Mi jól elfáradtunk. A fiúk is, de mintha ők ennek ellenére nem aludtak volna ebéd után. Fene tudja. 

Ferivel este újra moziba mentünk. tudom, túl sok ez már a jóból, én gyakorlatilag már három hete színházba és moziba járok, és még mindig van egy filmem lógóban, amit a csajokkal kell megnéznem. Szóval most én választottam :) Persze, hogy a Fácángyilkosokat! Óóóóó és imádtam!!!! Olyan volt, amilyenre számítottam, amilyenre vártam, olyan igazi nagybetűs skandináv krimi, amikért a Tetovált lány óta odavagyok. Ami az első perctől megragad, és fogja a figyelmemet végig, és bár látszólag össze van állva a kép, valami mégis ott motoszkál, egy nagy miért????? Persze a miértekre végül magunkban kell megkeresni a választ, de minden ott van a terítéken.

Nyilván el is fogom olvasni, de most nem volt bent a könyvtárban, de helyette kivettem az író egy másik könyvét.