Reggel

Ébresztgetem Milánt, aki medvemódra durmol az ágyában még 8 óra magasságában is, pedig Marci már jó 1 órája fűrészel a feje mellett. (játékfűrész, hangot adó.)
Simogatom, puszilgatom, szimatolom. A legeslegjobban szeretem, amikor ilyenkor reggel még olyan ágymeleg a kis pofija. Kicsit gyűrött, kicsit nyálszagú, olyan jellemzően Milános :) hmmmm., nyammmm, nyammm :)
- Ébresztőőőőő! Nyuszikám kelj fel, itt az új reggel! Vár a munka! Hasadra süt a nap!- zendítek rá a jól megszokott ritmusokra
Morog valami kicsit az orra alatt, de inkább a másik oldalára fordul.
Tovább költögetem, puszilgatom.
- Óóóóó milyen fincsi Milánillat van itt! Óóóó de jó, hogy van egy Milánkám!!!!
- De jó, hogy nem vagyok hóember! - vágja rá még mindig csukott szemmel.

Az valóban jó :) 

És egy nem ma reggeli Mátémondta, de most eszembe jutott.
Játszanak valamit a nappaliban. 
Máté:- Én bármikor sünné tudok változni! Nézd! 
És összegömbölyödve lekuporodik a földre.