Múzeumos

Egy másik napon, amikor délutánra strandot terveztünk, és délelőtt nem akartunk semmi bonyolultat, elmentünk Füreden az Amazonas Múzeumba.  Még itthon találtam szembe magamat a honlapjával, és érdekesnek tűnt,  mégis felemás érzések kavarognak bennem a kiállítást illetően, merthogy :

- úgy emlékeztem, hogy ez egy párszáz forintos belépőt kóstál. És mivel Marci is velünk van, mint nehezítő tényező, akinek még nem egészen kifejlett a múzeumlátogató kultúrája (sem), tehát egyáltalán nem biztos, hogy 10 percnél többet tudunk bent tölteni, nem egy utolsó szempont, hogy 10 percért mennyit hagyunk ott.  A párszáz forintnál végül jóval többe került, nem emlékszem pontosan, de sokba. Pláne, hogy 3 éves kortól kellett azt hiszem fizetni. 

Már akkor is kattogtam ezen egy sort, mert tényleg baromira nem erre emlékeztem. Aztán ittohn még egyszer megnéztem a honlapot, ahol nincs is feltüntetve egyáltalán az egyéni látogatók belépőjegye, az oldal közepén csak és kizárólag egy 400 forintos belépő szerepel, de ez csak csoportokra vonatkozik. Nyilván ez volt az, amit én láttam, csak a csoporton már átsiklottam. Ettől függetlenül szerintem ez igen megtévesztő. 

- mint ahogy az is megtévesztés szerintem, hogy a honlapon külön hangsúlyozzák, hogy nem félelmetes, és gyerekek is látogathatják. Jó, tényleg nem volt félelmetes, bár azért volt egy rész, amikor a zsugorított fejekről és azok elkészítéséről volt szó, hát szerintem ez nem igazán gyerekfülnek való, de lehet, hogy én vagyok ezekre a dolgokra érzékeny. De ettől függetlenül szerintem inkább nagyobb gyerekeknek való, iskolásoknak, nem óvodás korúaknak, mert rengeteg az információ, és a számukra ismeretlen kifejezés, fogalom. Legalábbis az enyémeknek. Milánnak főleg. Máté még csak-csak, meg neki már sokmindent el lehet magyarázni. 

Ettől függetlenül azért tetszett nekik a kiállítás. Elolvastuk a színes posztereket, beszélgettünk róla, hogy hogy és hol  élnek ezek az indiánok, mit esznek, hogy vadásznak, és tetszettek nekik a kiállított lándzsák és különféle kések. Voltak még kézi készítésű autentikus ékszerek és ruhák, fejdíszek, azok inkább nekem jöttek be. 

Volt egy kis videófilm is, Máté le is ült megnézni, és egész sokáig érdeklődve figyelte is. Akkor hívtam el onnan, amikor a zsugorított fejes rész következett, bár lehet, hogy nem riasztotta volna el, de biztos, hogy ezer kérdése lett volna a dologgal kapcsolatban, amire nem akartam válaszolni, mert annyira gusztustalan szerintem. 

 

Végülis érdekes volt, Marci is csak a végére lett türelmetlen, igaz addig is legszívesebben bújócskázott volna a poszterek mögött :) Szerencsére csak mi voltunk, így nem zavartunk senkit.