Az elmaradhatatlan Veszprém

Régi olvasóim, és az egyéb ismerőseim tudják, az újak (ha vannak még ilyenek) meg most megtudják, hogy ha a Balaton felé járunk, akkor mindenképpen sort kerítünk egy Veszprémi várossétára. Hosszabbra, rövidebbre, mikor milyen jön össze, volt már olyan is, amikor csak arra volt időnk, hogy végigautózzunk a városon, de ezt akkor sem hagynánk ki. Mert Veszprém a mi szívünk csücske. :) És meg mert Veszprém gyönyörű, és egyre szebb, és mindig rácsodálkozunk, hogy évről-évre van valami új, valami felújított, hogy itt meg ott annak idején milyen romos volt és csúnya, és most meg, hűűűű...

Szóval Veszprém. Már tavaly is készültünk a vár alatti csúszdás játszótérre, amiről már sok helyen olvastam, hogy milyen klassz. De tavaly aztán annyira eltelt az idő mással, hogy nem mentünk már oda. Most viszont direkt a vár alatt parkoltunk, s tök jó volt, mert ebből a szemszögből igen ritkán találkozunk a várral. 

 

Ha már a vár alatt voltunk, akkor megnéztük a Margit-kolostor romokat, ahol Margit, IV. Béla lánya nevelkedett gyerekkorában. 

 

Innen aztán már csak néhány lépést kellett mennünk, hogy meglássuk a játszóteret, amit a fiúk futva közelítettek meg. Jó nagy mászóvár, hosszú csúszdák... nagyon szuper hely! A szuperségéből csak az vesz le egy kicsit, hogy

- a csúszda nem csúszott. Majdhogynem semennyire. 

- egy szem árnyék sem volt.

A placc másik végén van kisebbeknek való játszótér is, hajóval, mindenféle tekergetős kütyövel, csúszdával, rugóshintával. De! Fémből van a csúszda!!!! Ami 30 fok fölött tűzforró még megérintve is, csúszásra teljesen alkalmatlan! Aki ezt kitalálta... szívesen elbeszélgetnék vele. Máshol is találkoztam már ilyen fémcsúszdával, de komolyan nem értem. Teljesen használhatatlan, és veszélyes is, mert tényleg szinte sütött. Vinni kellett volna tojást, simán megsült volna rajta. 

A Nagyok ottmaradtak a mászóvárnál, Marcival meg kipróbáltuk a kisjátszóteret, aztán továbbálltunk.  Meleg is volt, és Marci már nem tűrte meg a fején a kalapját, engem meg nagyon zavar, hogy a kis szöszke buksija fedetlenül van a déli napsütésben, meg aztán már éhesek is voltunk. 

Amikor épp nagy az egyetértés, akkor kézenfogva vonulnak.

Ebéd után még sétáltunk egy kicsit a vár felé. De kimaradt az új Hangvilla, és a felújított Kossuth utcát sem néztük meg, mert a fiúk már nagyon álmosak voltak. De legalább legközelebbre is marad valami :)

Találkoztunk Ruminivel és Balikóval is, és bár a skacok nagyon megörültek neki, a képen nem látszik ez a hatalmas lelkesedés, inkább csak a fáradság.