A füredi vadiúj akváriummal búcsúzunk a Balatontól

Már a nyár eleji focitalálkozón láttuk, hogy nagy munka van a sétányon, valamit nagyon építenek, nagyon körbe is volt kerítve, és nem is voltunk nagyon túlinformálva. Annyit tudtunk, hogy valami látogatóközpontot építenek. Itthon aztán utána néztem, és kiderült, hogy ez egy akvárium lesz, ami a balatoni halfajokat, és a Balaton élővilágát lesz hivatott bemutatni. Azt gondoltuk, hogy a nyaralásra már nyitva lesz, de aztán mikor megérkeztünk, akkor még javában folyt a munka. Aztán szépen lassan eltűntek a kordonok, a falak, és már be lehetett látni egy kicsit, az ottlétünk alatt szemmel láthatóan belehúztak. Végül az utolsó előtti napunkon, szombaton meg is nyitottak.
Miután vasárnap délelőtt összecsomagoltunk, lementünk hát a partra még egyszer, és ha nem is az elsők között, de azért nagyon az elején a sornak megnéztük a csillivilli vadiúj Balatoni Akváriumot, becsületes nevén Bodorkát.

Az épület belülről nagyon letisztult, nagyon világos, és nagyon új. Mindenhonnan árad az az utánozhatatlan új-szag, szinte félve toltam rá a csillogó padlóra a koszos babakocsit. 

Az újonnan nyitás hátulütője volt, hogy senki nem tudott semmit, hogy semmi nem volt még beállítva, bejáratva, hogy a kártyás fizetés is döcögősen ment. Hogy mi volt a probléma nem tudom, de jó sokáig vártunk a fiúkkal, mire végre sikerült fizetni. Háromszor is körbejártuk a az előteret, és a kis minitavas minikertet. 

Bent egy körfolyosó mentén helyezkednek el az akváriumok. Mellettük interaktív tábla, ami egy érintésre minden infót megmutat a kívánt halról. Nagyon profin meg van csinálva, igaz, volt néhány tábla (1-2 talán), ami nem működött, de gondolom ezeket majd orvosolják.

Marcinak a középső óriásakvárium tetszett a legjobban, amelyikben hatalmas pontyok és harcsák voltak. Félelmetesen nagyok, bár horgász szemmel biztos más ezt nézni, én mindenesetre nem értek sem a halakhoz, sem a horgászathoz, és nekem brutálnagyoknak tűntek.

 Milánnak az információtáblák jöttek be :)

 

A körfolyosó közepén filmvetítés folyt, a Balaton élővilágáról természetesen. Kicsit leültünk és belenéztünk. Mátét nagyon érdekelte, és tényleg nézte, figyelte. Már másodszor lepett meg a nyaralás alatt azzal, hogy azért nyafogott, mert ő még nézte volna tovább a filmet, de már mennünk kellett. (persze Marci miatt, mert őt viszont nem érdekelte a műsor) . De a film egyébként tényleg jó volt, olyan retrótípusú természetfilm, nekem olyan volt, mintha a Másfélmillió lépés Magyarországonból lett volna egy rész, de szerintem nem az volt, csak a hangulata volt olyan. Kellemes narrátorhang, szép képek, nyugalom, béke, tényleg órákig elnéztem volna én is. 

Kint a épület mellett van egy kis játszótér. Témába vágó, és klasszul meg is van csinálva. Néhány játék csupán, de mind halas, a mérleghinta, a rugós billegő, és nagyon szépek, színesek, vidámak. A gyerekek, miután napokig csak szemeztek a békákkal, mert már látszott a sétányról, de még nem lehetett odamenni, persze rögtön megrohamozták. 

Közvetlenül mellette az akvárium kávézójának a terasza hívogat. Hát ennek a hívogatásnak most ellenálltunk. Pedig milyen jó is lett volna egy finom jegeskávét szürcsölgetve nézni a békésen hintázó gyönyörű gyerekeinket....

Csak a békésen játszadozás kapcsán.... Milán félútig így rugdosta a magasba a kavicsokat. (többedszeri kérésre sem hagyta abba. ) És azért csak félútig, mert ott fogyott el a kavicsos út.

Nem volt más hátra, mint autóba pakolni, és Budapestet írni a gps-be. Fárasztó nyaralás volt, de jó volt. Ha nem is imádtam minden percét, mostanra a nemszeretem pillanatokat már el is felejtettem, és csak az jut eszembe, hogy milyen kár, hogy minden nyaralás véget ér egyszer. 

Búcsúkép. Nem, nem azért vágnak ilyen arcot, mert szomorúak, hanem azért mert amikor megkértem őket, hogy üljenek a lépcsőre, hogy lefényképezzem őket a házzal, akkor odaültek ugyan, de direkt nem néztek oda, vagy direkt idióta arcot vágtak, mire én besokalltam, Feri meg visszaparancsolta őket a lépcsőre, és meghagyta nekik, hogy üljenek rendesen. 

 

 Hazafelé.

Imádomtájak