Hurrá, nyaralunk!

Amikor lefoglaltuk, vagyis Feri lefoglalta a nyaralást július első két hetére, akkor bele sem  gondoltam, hogy ez milyen hamar itt lesz, vagyis hogy alig lesz vége az óvodának, már a nyakunkon is van a nyaralás. Így aztán olyan szombat magasságában, de lehet, hogy péntek volt, nem emlékszem már, szinte derült égből villámcsapásként tört rám a felismerés, hogy már csak pár nap van, és tulajdonképpen én nem készültem semmit. Rohamtempóban dobáltam be a mosógépbe a szennyest, hogy száradjon meg minden ruha, amit jó lenne magunkkal vinni. Két hét nem rövid idő, és hajlamos vagyok túlpakolni. (Mint ahogy túl is pakoltam.) Pláne, ha az időjárás előrejelzés a 32 foktól a 18-ig mindent mond két hétre előre, szóval nyári ruha, meleg ruha, mindenből több váltásnyi, papucs és gumicsizma,  focicucc és futócucc, strandfelszerelések, babakocsi, görkorcsolyák, homokozójátékok, és ki tudja még mi minden. Gyakorlatilag amellett, hogy 3 évszakra csomagoltam, még a fél háztartást is próbáltuk beszuszakolni a kocsi csomagtartójába. Ilyenkor mindig elhatározzuk újra és újra, hogy most már aztán tényleg veszünk egy tetőcsomagtartót, amit évek óta tervezünk, de eddig még nem vettünk, mert végül valahogy csak beférünk mindig az autóba, amikor meg már hazaértünk, akkor meg már nincs is jelentősége, mert a hétköznapokban nincs rá szükségünk.

Nem terveztünk korai indulást, mondjuk későit se, így aztán 11 óra körül ki is gurultunk a kapun. Én hullafáradtan huppantam le az anyósülésre. Nem tudom, de ez a csomagolás... hát ez egyre jobban kiszívja minden energiámat.

A kedvenc részem az egész útban az, amikor megyünk, megyünk, és egyszer csak az út végén OTT A BALATON!!!!! Füreden pont egy olyan utcában lakunk, ahová egy jó meredek lejtőn kell lemenni, és a fiúk minden egyes alkalommal, amikor autóval ráfordultunk erre az útra rázendítettek, hogy OTT A BALATON!!!! Ha meg épp nem zendítettek rá, akkor meg én figyelmeztettem őket :)

Hát megérkeztünk. Bepakoltunk, kipakoltunk, és ha nem is az első, de a második utunk persze, hogy a sétányra vezetett. Bár jó idő volt, de a strandra azon frissiben nem mertünk lemerészkedni, mivel a megelőző két napban nem volt épp nyárias meleg. Féltünk, hogy belefagyunk a Balatonba. De előttünk volt még az egész nyaralás! Nem aggódtunk egy percig sem, hogy strandolás nélkül kell majd hazamennünk.

Marci köszönti a hattyúkat

Amikor Marci majdnem átbucskázik a lánckorláton

Milán, aki fára próbál mászni

Óóóóó, a kikötő!!! A megunhatatlan, a csodálatosan meseszép!

Valami néptáncos találkozó volt, több országból is jöttek fellépők

Ők azt hiszem Türkmenisztánból érkeztek. Vagy Tadzsikisztánból? Hát valami ilyesmi.

Kidőltek a nagy meccsnézők. 

 Így indult a nyaralás. Izgalmas napok voltak előttünk.