Szülinapos állatkertben

A Fővárosi állatkert idén ünnepli megnyitásának 145. évfordulóját, és ennek örömére 3 napos hejehuja vigalommal várják a látogatókat.

Hirtelen ötlet volt, hogy oda menjünk tegnap délután, mert délelőtt már voltunk játszótéren, és nekem nem volt kedvem még délután is oda menni. Ellenben mindenképpen ki akartam használni az éppen szép napsütést, ki tudja mikor lesz részünk megint benne.

Szerencsére mindkét gyereket kidobta az ágy már idejekorán, így jó hamar el tudtunk indulni, így még volt némi esélyünk is arra, hogy elcsípünk valamit az extra programokból. És így is lett, amikor beléptünk, rögtön belebotlottunk egy zsonglőrbohócok köré gyűlt gyerektömegbe, amibe sikeresen bele is vegyültünk, babakocsistól- motorostul, és Máténak újfent nagyon tetszett az előadás. Hihetetlen milyen szívbőljövően tud kacagni. (olyan dolgokon ami nekem már nem igazán a vicces kategória, de hát nem is nekem szánták a műsort).

Aztán mikor megunták, akkor a szokásos körútra indultunk. Vagyis mégsem, mert sikerült rávennem Matyit hogy most ne jobbra a vizilovak felé menjünk már, mint mindig, hanem balra a tevék felé. És mivel a parknak ezt a felét még kevesebbszer jártuk be, így találkoztunk egy csomó új állattal, krokodilokkal, (innen el sem akartak jönni) kengurukkal, (akik nagyon messzire húzódtak, és nem is nagyon látták őket) keselyűvel, (amire Máté emlékezett, hogy volt a tévében, és el volt törve a szárnya), papagájokkal,és persze kecskéket is etettünk. Rengeteg icipici kecske van most:) borzasztó aranyosak.

Aztán mikor végre szabadulni tudtunk a kiskecskéktől, és ezen nagyot lökött, hogy az egyik nagyobb kecske Máté szerint megharapta a fülét, de én nem láttam nyomát a harapásnak, lehet, hogy csak megnyalta, mindenesetre ő maga javasolta, hogy akkor inkább menjünk, akkor pedig pont kezdődött a fókashow. Minden nap vannak bizonyos időkben mindenféle előadások, van pingvines, elefántos, kígyós, fókás, csak mi ezekről rendszerint le szoktunk csúszni, mert mindig később érünk oda. De most végre elcsíptünk egy fókashowt:)))) És nagyon-nagyon tetszett!!!! Csak az zavart nemkicsit, hogy nincsenek magasított  ülőhelyek a medence körül, hanem csak egyszerűen odatódul a tömeg, ráadásul bokrokkal van szegélyezve a medence, és így pont a kicsik, akiknek a legizgibb lenne, ők látnak a legrosszabbul. Pláne az olyan szerencsétlenek, mint az enyéim, hogy csak egyszem anyjukkal vannak ott, aki nem bírja őket hosszú percekig sem ölben sem nyakban, egyszerre kettőt meg egyáltalán nem. Szóval ezen még lenne mit dolgozni. De szerencsére Máténak találtunk egy elsősoros relatív jó helyet, Milánt pedig eleinte jobban érdekelte a babakocsijának a csatja, csak a vége felé kellett ölbe vennem.

A fókák nagyon kis ügyesek voltak, pörögtek-forogtak, ugrottak ide-oda, ahová kellett, visszahozták a labdát és az orrukon pörgették, tapsikoltak. Előadás közben mindenféle információ elhangzott, amiből nemigen hallottam semmit, csak néhány szófoszlányt, mint pl. halacskáért cserébe bármire rávehetőek és megtaníthatóak a fókák:)

(a videó minősége enyhén szólva is elég rossz, mert sikerült nappal szemben állnunk)

Aztán persze megnéztük mennyit nőttek a kistigrisek, de itt nagy tömeg volt, úgyhogy gyorsan továbbálltunk. Máté most nagyon rákattant a zebrákra, még szerencse, hogy épp útba estek, így azok előtt is jó sokat álldogáltunk.

Kifelé jövet pedig nem maradhat ki sosem a kötélhinta:)

Hazafelé  a ligetben még sétáltunk egy kicsit, pereceztünk, és egészen hazáig gyalogoltunk:)

És este bundamódra aludtak mind a ketten:))))