Tegnap délelőtt mikor már nem akartam,
hogy Milán kidőljön ebéd előtt, de még volt bőven idő ebédig,
előpakoltuk az összes kockát meg miegymást, és kivételesen most nem
garázst építettünk hanem állatkertet. A fiúk nagyon lelkesen építettek,
majd még lelkesebben hordák a ketrecekbe az állatokat. Nagyjából azokat
amiket látni szoktunk az állatkertben, zsiráfot, oroszlánt, medvét,
tigrist, bocit, satöbbi és még vakondot is, bár azt nem szoktunk látni,
és nem is tudom, hogy van-e egyáltalán. Még szerencse, hogy elég népes
állatsereglettel bírunk itthon:)
De került a mi állatkertünkbe két kakukktojás is.
Kíváncsi vagyok, hogy észreveszitek-e melyek azok????:)))))
A művelet végére persze előkerültek az
autók is, meg a duplo emberek, akik jöttek az állatkertbe. És az
autóknak persze parkoló kellett, így végül mégsem úsztam meg a
garázs/parkoló építést.
Délután pedig ennek fényében adott volt,
hogy a mit csináljunk kérdésre a menjünk állatkertbe feleletet kaptam,
és mivel hamarosan ovi, meg ősz, meg a bérletünk is nemsokára lejár, így
felcuccoltunk és már mentünk is.
Máté most mindenképpen oroszlánt
szeretett volna nézni, úgyhogy rögtön arrafelé indultunk. Szerencsére
már a tenyeremben van a lényeges állatok lelőhelye, így nem kell
keresgélni, rögtön tudunk oda menni, ahová a főnök óhajtja. Útközben
belebotlottunk a vízilovak etetésébe, így végre nem csak víz alatt
aludva láthattuk őket, hanem egész valójukban tetőtől talpig.
Szerencsénk volt az oroszlánnal, mert
mostanában mindig alszanak, amikor ott járunk, és a csajok most is
heverésztek, de a hím az épp a körjáratát végezte, és egész közelről meg
tudtuk nézni a sörényest.
Miután teljesítettük a kitűzött napi
célt, ezután már csak lődörögtünk, megint belebotlottunk a fókashowba,
Milán pedig minden sarkon leragadt, talán most volt az első alkalom,
amikor igazán érdeklődött egy-két fura jószág iránt. a kedvencei
szerintem a madarak voltak, mert a flamingóknál és a papagájoknál is
hosszabb időre le szeretett volna táborozni.
(20 hónapos Milcsi előlről-hátulról)
A délután fénypontja viszont
egyértelműen a vízpermetező volt, amit először csak messziről néztek
mind a ketten, majd óvatosan átmerészkedtek alatta, végül úgy kellett
elkönyörögnöm őket onnan, de addigra már csatakosra permeteztették
magukat. Szerencsére hamar megszáradtak:)
Gyalog jöttünk haza, keresztül a Városligeten, ahogy szoktunk. Jól elfáradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése