3-2-1-Ovi

Ha időjárásilag nem is, de naptárilag mindenképp lassan eltelik a nyár, és már csak 3-at kell aludni, és újra itt az ovi.

Máté néhány hete még határozottan elutasította még az ovi gondolatát is. Aztán jött a szokásos szeretek járni, de nem várom hangulata. Nem erőltettük, nem győzködtük. Most úgy érzem várja már, de nagyot lökött a lelkesedésén az, hogy a mögöttünk lévő hétvége mindkét napján csak neki vásároltunk, ráadásul úgy, hogy Milán nem is jött velünk, hanem itthon maradt a Mamával.

Nem kellett sok minden, de azt a keveset mégis elég nehezen vadásztuk össze, pláne, hogy már Máténak sem mindegy, hogy milyen lesz a cipője, így ami nem tetszett neki, azt határozottan elutasította, de végül minden meglett, és még cipőt is sikerült találnunk/választanunk.

A nagy változás a tavaszhoz képest az az lesz, hogy szeretném, ha Máté is ottalvós lenne. Tavasszal még nem okozott gondot az, hogy 1-kor érte menjek, mert Milán még kétszer aludt napközben, így belefért a napirendjébe egy kis déli séta. De most már csak egyszer alszik, ami ráadásul pont abba az időtartományba esik, amikor Mátéért kellene menni. Szóval jó lenne, ha menne ez a külön alvás.

Máté először hallani sem akart róla, határozottan elzárkózott az oviban alvástól. Aztán valahogy kezdett megtörni az ellenállása, sokat beszélgettünk róla, hogy miért is lesz ez jó, hogy nem fogja zavarni Milán, hogy ő sem fogja Milánt zavarni, hogy majd mesél az óvónéni, és nem utolsó sorban Ábel is ott fog aludni.

Kapott kispárnát, meg huzatot, amihez Milán nem is nyúlhatott, mert az "az oviba kell majd Milán!!!!" Szóval most úgy néz ki, hogy megbékélt a gondolattal, sőt egyelőre nagyon lelkes.

Én azért kicsit szorongok, hogy milyen lesz majd az újrakezdés,  hogy mennyire fog simán menni ez az alvás, és nem utolsó sorban, Milán hogy fogja viselni Máté távollétét, mert a nyáron nagyon összenőttek.

Néhány nap és minden kiderül:)