2020. április 14., kedd

Tavaszi szünet

Nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy nem történt semmi, nem csináltunk semmit, nem voltunk sehol, és nem találkoztunk senkivel. Szinte csak úgy elteltek a napok anélkül, hogy egyáltalán tudtuk volna, hogy épp milyen nap van... szomorú ez valahol...mert eztfajta nihilt inkább a téli szünetben tudnám elképzelni, amikor hideg van és sötét, és a fenének sincs kedve a szobán kívül lenni. De most, amikor virágzó, illatos tavasz van, amire már úgy vártunk, most, amikor a a kedvenc farmer-póló-tornacipős szezon van, itthon kell ülni, és nem csinálni semmit.
Persze lehetne egy csomó értelmes dolgot is csinálni, biztos vannak olyan anyukák is, akik szétcsattannak a kreativitástól, és jobbnál-jobb kézműves és egyéb elfoglaltságokat tudnak kitalálni és megvalósítani a gyerekeknek, na de az nem én vagyok... és igazából a fiúknak sincs erre nagy igényük, ( talán mert ebben a kreativitásmentes nihilben nőttek fel eddig :-) ) épp elég nekik és nekem is, ha az aktuális rajz- és technika órai feladatokra rá tudom venni őket, amit aztán nagy duzzogva félig én rajzolok meg, félig ők kiszínezik...

Szóval...azért az a fajta szabadság, hogy legálisan nem kell csinálnunk semmit mégiscsak jó volt. A reggeli koránkelés nyűgjét ugyebár jóval korábban ledobtuk magunkról, amióta megy ez az itthoni iskola. Most pedig még a leckék sem jöttek reggelente, nem pittyegett már reggel nyolckor a telefonom az aktuális aznapi teendőkkel, ennek következtében, volt, hogy fél 10 is volt már, mire kibattyogtunk reggelizni, mert semmi oka nem volt a sietségnek.

Holnaptól ez megint kicsit feszítettebb lesz, dolgos munkanap. Ó jajj... kezdjük már amúgy unni kicsit ezt az itthontanulásosdit. Nemcsak a gyerekek, én is. Egy hónap alatt már eltűnt a varázsa, az újszerűsége, jó lenne most már valami emberi kontakt, egy jó bandázás a focipályán, vagy akárhol.
Én még mindig nem tudom magamévá tenni azt, hogy ez a mostani helyzet, vagy még ennél is szigorúbb, még hónapokig fennállhatna. Abba szerintem bele fogunk bolondulni.

Na de eltelt a húsvét is... rokonok, nagyszülők, unokatesós bandázások nélkül... igazából nem is tudok sok midnent mondani róla. Azon kívül, hogy megünnepeltük Hulika szülinapját egy nyuszis tortával, nem történt semmi említésre méltó. Gyakorlatiag csak a főzés-evés-tévézés jut eszembe, mint ünnepi cselekvéssorozat.
A fiúk kimennek-bejönnek, többet tableteznek, mint amennyi egészséges lenne, szerintem, de ebben a szituban melyik gyerek nem? Van, amikor online kapcsolatban vannak a haverokkal, és úgy játszanak valamit.

A kertben nyílnak a tulipánok. A nagyobbik liliomfán lefagytak a virágok, a kisebbik egyik feléről a fiúk lerúgták a bimbókat, így csak féloldalasan virágzik. De jövőre is lesz tavasz, hátha akkor nem ezen az 5 méterszer5méteren kell majd játszaniuk.


Lábtengóbajnokság. Ehhez nem kell akkora hely. :-)

Egy szimpla karanténreggel tavaszi szünet idején.
 Maradék krumplipüréből istenifinom pogácsát sütöttem. Egy szempillantás alatt benyomtak egy nagy tepsinyit. Marci szerint olyan finom volt, mint Júlia nénié. Ennél nincs is nagyobb dicséret. :-)

Foci. A képen nem látszik, de Milán egy kordbársony naciban nyomja. :-) Aki úr, az karantén idején is Úr, kéremszépen.
Nem, igazából mióta iskolások, és nincs ez a váltóruha mizéria, jóval kevesebb melegítőalsót használnak, mint még ovis korukban. Épp ezért nincs is nekik olyan hejde sok. Ellenben tele vagyunk ( Milán meg különösen) kopott, itt-ott lyukas, iskolába járósnak már nemigen jó farmerrel, bársonnyal, amiket most előrevettem a polcon, (és hátraraktam a jó nadrágokat ) és azt hordják.

Amúgy meg mázlink volt, ha lehet ilyet mondani, ebben a helyzetben, mert a fiúk közül csak Milánnak vettünk tavaszi cipőt még február végén, mert a télije már leszakadt a lábáról, a többieknek úgy gondoltuk, majd Zemplén után szerezzük be a tavaszi szettet. Amire aztán már nem került sor, mert mire hazajöttünk onnan, bezárták az iskolát. Így mondhatni megspóroltuk Máténak a tavaszi cipőt, legalább egy váltásnyi nadrágot, mert a korábbiak már csak a magasszárúval voltak vállalhatóak, nem vettünk neki tavaszi dzsekit sem... Mire legközelebb "fellépő" ruhára lesz szüksége, addigra már szandál kell neki, meg néhány póló.  Persze inkább vettünk volna neki bármit is, csak ne lenne ez a bezártság. Amúgy meg úgy nő mint a répa, Milán feje is ki van kerekedve, most, hogy mondhatni rendesen esznek, ( bár még így is van legalább 1 ember az asztalnál, aki fújjol), és nem kell hetente 3szor az iskolai főzelékben turkálni.

A húsvét nagy eseménye az volt, hogy Hulika is 10 éves lett! Milán már nagyon készült rá, hogy megünnepeljük :-) Így nem maradhatott el a szokásos nyuszitorta. Nem mondom, Hulikát kicsit megviselte már az idő, de egy pár éve már nagyon vigyázunk rá. Igaz, néha elbújik, egy jó ideig például a szekrény tetejére költözött, és ott héderelt.  ( valaki feldobta, Marcira tippelek, és elfelejtődött) De alapvetően nagy becsben van tartva.
 A fiókban még gyertyát is találtam.



Ennyi. Meg egy bambi. Holnap újra suli. Az ötödik hetet kezdjük majd itthon.

14 megjegyzés:

  1. O, nagyon helyesek, ügyesek! Máténak mintha acélosodna a hangja? Hehehe, a kreativitásmentes nihil az pontos leírásunk. 🤣🤣 Olykor berántottam a gyerekeket a konyhába sütit sütni, de ennyi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is az a max, hogy esetleg felverik a habot, aztán kinyalják a tálat :-)

      Törlés
  2. Boldogot a születésnaposnak! :-)
    Én is a kreativitásmentes anyukák sorába tartozom. Korábban még erőlködtem, volt, hogy sok pénzt hagyva egy üzletben bevásároltam mindenféle ilyen dolgot, de feladtam (én magam sem vagyok az a molyolós típus, lehet, hogy ha másképp lenne, a fiúk is szeretnének kreatívkodni).
    Egyébként az elmúlt napokban nekem is nagy könnyebbséget jelentett a tavaszi szünet, mert nem jöttek a feladatok, nem volt a kényszer, hogy kérdezgessem, ki hol tart, fejben tartsam (tartsuk), mit kell fotózni, visszaküldeni. Tegnap este megérkeztek Ábel mai leckéi, a kísérőlevélben szíven ütött az a részt, hogy "az előttünk álló két hónap". Végeláthatatlannak tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ige, valószínű ott csúszott el a dolog, hogy én magam nem vagyok az a nagy alkotó. Nem vagyok annyira ügyes, hogy örömet és kikapcsolódást érezzek a kreatívkodás közben, így inkább tehernek és kötelességnek élem meg.
      Hamarabb megyek el velük bicajozni, vagy bármit mozogni, vagy veszek elő egy könyvet, hogy olvassunk együtt. Ez van. Már rég nincs bennem emiatt rossz érzés.

      Ez a két hónap így leírva valóban eléggé kiábrándító. :-( Túl tényszerű.

      Törlés
  3. Azert azt ne felejtsuk el, h amilyen hirtelen rendeltek el az otthonoktatast, ugyanolyan gyorsasaggal vissza is lehet csinalni. En sem latok mondjuk raciot abban, h idei tanevben meg legyen suli, de semmit nem lehet elorelatni sztem jelen helyzetben. Engem pont ez a bizonytalansag keszit ki rosszabb napjaimon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igazad van. Nálunk még nem volt konkrétan kimondva, hogy ebben a tanévben már nem megyünk vissza. Ezért is nagyon rossz belegondolni, a 2 hónap az valóságos is lehet. És igen, valóban jobb lenne tudni, hogy akkor pontosan meddig, erőt adna, vagy lehetne mit várni, de így...
      Bár ma már Milán tanítónénije is azt mondta, hogy bíztak benne, hogy májusban vissza tudnak menni, de most egyelőre nem úgy néz ki :-(

      Törlés
    2. Nálunk úgy kezdődött, hogy ebben a tanévben már iskolai tanítás nem lesz, arra készüljünk...elég távol állunk attól, hogy nincs új megbetegedés, de remélem, lesz olyan is. Most csak még egyre rosszabb...😪

      Törlés
    3. Szerintem arra, hogy ne legyen újabb megbetegedés gazdaságilag nem lehet várni. Semmiképp nem szeretnék politikát keverni a dologba, de mint ahogy most sem tudjuk a teljes igazságot, és egyre inkább úgy látom, hogy az egész járványhelyzet már megint az egymásramutogatásra van használva, és látszólag 1600 beteg ember miatt áll az ország, élnek most már egy hónapja családok egyik napról a másikra ( sajnos ismerek ilyet) úgy egyszer csak majd az lesz kommunikálva, hogy hopp, vége, mindenki menjen a dolgára, és ha akkor lesznek tömve a kórházak, akkor azt ugyanúgy nem fogják kifelé kommunikálni, vagy ha igen, akkor a halálozásoknak megint majd a stroke meg a magas vérnyomás lesz az oka, és nem a koronavírus.
      Ha a környező országok elkezdik visszaállítani a normál rendet, márpedig elkezdik, akkor itthon sem lehet bezárva/ munka nélkül tartani az embereket még hónapokig. Szerintem egészen új oldaláról kellene a karatént megközelíteni, és nem a dolgozó és iskolás réteget bezárni és bünetetni, hanem az időseket kéne jobban ellenőrizni, akiknek koruknál fogva jóval kevesebb a mozgásigényük is. Felháborító, hogy délutánonkánt úgy grasszálnak föl-le az utcában, mintha övék lenne a világ, fagyit nyalnak a cukrászda előtt, a gyerekeim meg egy hónapja már nem látták kívülről a kaput. Hogy engem nem szolgálnak ki a pékségben 11.50-kor, de a 80+-os néni befurakodhat elém a közértbe délután 5-kor, és még sorolhatnám... na de elkalandoztam... Ez a tanév mindenképpen bukó, kimondva-kimondatlanul.

      Törlés
    4. Ha tömeges lesz a járvány és hullanak az emberek, mint a legyek, az sem lesz népünnepély.Akkor meg azon nyavalyog majd mindenki...Sehogy nem jó semmi.

      Törlés
    5. Nyilván az sem lesz egy fáklyásmenet, de talán ezért kéne az időseket otthontartani és ellenőrizni, és nem a fiatalokat, akiken bizonyítottan enyhébben megy át a vírus. Úgy gondolom, hogy akinek a napi betevője nincs meg, azokat ezzel már nem tudják megfogni, hamarabb halnak éhen, vagy lesznek megélhetési bűnözők, akik olyanok. Akiknek egyéb betegségük van, és nem kapnak ellátást, és nem élik majd meg, rájuk kerüljön a sor a műtéti várólistán majd egyszercsak, szerintem azoknak is mindegy lesz, és a hozzátartozóknak sem lesz kevésbé fájdalmas, hogy a mama legalább nem koronavírusban halt meg. Mint ahogy azoknak is mindegy lesz, akiket hazaküldtek.

      Törlés
    6. Ok, de akkor mi a megoldás? Kiüríteni a kórházakat talán erős lépés volt, de én mondjuk nem értek hozzá, biztos meg van az oka, talán pár hét múlva ki is derül. A kiürítés is relativ, mert sok a káros, panikkeltő, rémhír, nem tudni, mi igaz. Az biztos, hogy én pl. nagyon be vagyok tojva, rémálom ez az egész...😭😭😭

      Törlés
    7. Az írják több oldalon is, hogy a hirtelen és arányon felüli kiürítésnek lehetséges, hogy az az oka, hogy mint ahogy fentebb is írtam rá leszünk kényszerülve, hogy valamennyire újraindítsák a gazdaságot. Az pedig értleemszerűen több kontaktot fog eredményezni, ergo, mindenképpen nagyobb mértékű lesz a megbetegedések aránya. Kérdéses viszont, hogy hiába van rengeteg szabad ágy, ha ellátószemélyzet és lélegeztetőgép nem áll arányosan több rendelkezésre.
      Én egyébként bízom abban, hogy a meleg, a jó idő, ha nem is öli meg a vírust, de meggyengíti, és a napsütésben az emberek szervezete is ellenállóbbá válik, mint télen.

      Törlés
  4. Jók voltak a fiúk a közös locsolóversükkel. Szépen elmondták ügyesen a versüket. Felfedeztem fiúk hangjaiban, hogy nem csak kamaszkorban mutál a fiúk hangja. Hanem gyermekkorban is, igaz akkor még nem férfias hang jelenik meg.

    Marcinak volt a legmagasabb hangja, Miának kicsit mélyebb gyerekhangja volt. Míg Méténnak lassan megjelenik a férfias hangja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Marcinak még kis cukicica hangja van :-) Milánnak mindig mélyebb volt a beszédhangja, mint többieknek, Máténak meg alapból magasabb, de igen, kezd "férfiasodni".

      Törlés