Szerda #11 #12

Szerda volt a heti mélypont. Legalábbis remélem.
Lassan 3 hete vagyunk itthon összezárva, és még ha ez nem is abszolút 24 órát jelent, mert azért van kert, ahová ki lehet menni, és hétvégén a fiúk bicajozni is elmentek Ferivel, mégiscsak sokkal, több ez az együttlét, mint ami egészséges.
Mostanra már a fiúk is unják egymást, és hogy ennek hangot is adjanak, ezért egyre-másra egymásba kötnek gyakorlatilag bármiért. Ha az egyik jól elvan, akkor a másik biztos nekikezdi piszkálni, ha a másik csinálna valamit, akkor a hamradik tuti keresztbe tesz neki. Borítékolni tudom, hogy amikor lemennek, akkor 10-12 perc múlva valamelyik biztos, hogy duzzogva jön fel. És akkor csapkod, ordibál, neadjisten káromkodik, a másik meg visszaordít neki az udvarról, és válogatott szitokszavak röpködnek végig az utcában, szerintem. És igen, van, amikor nem átalnak össze is verekedni.
Szóval értem én, maximálisan megértem, hogy nem könnyű ez nekik. A normális életükben nincsenek ennyi időt együtt, hétköznap Mátét szinte alig látjuk, mert napközben elkerüli pont a kicsiket, vagy tanul a szobájában. A hétvégék gyorsan el szoktak telni, ha pedig együtt megyünk valahová, akkor máris másképp néz ki, mint itthon együtt lenni folyton. Szóval tökre megértem, hogy zavarják egymás auráját, mert az enyémet is zavarják.
Nehezen viselem, ha veszekednek, ha szerintem ok nélkül piszkálják egymást, ha nem lehet vita nélkül leülni az asztalhoz, ha már az sem mindegy, hogy kinek milyen a kanala, és hogy a másik miért a barna tányért kapta, és ő miért a fehéret, és hogy ki mennyit szed vagy nem szed az ennivalóból, ki mennyi lekvárt ken a kalácsára, stb... nagyjából mindenből lehet klassz kis vitatémát kreálni, és persze, hogy a jól odaszúrt mondatra a sértett fél már helyből ordibálva, és kocsmastílusban válaszol.
Milán rákattant a viasat history-ra, mert ott egész nap ( legalábbis nekem úgy tűnik) 2. világháborús filmeket nyomnak. Töményen. Nem mondom, hogy engem is nem idegesít már néha, de ha leül, hogy megnézzen egy részt, akkor tuti, hogy valaki beleköt, hogy már megint ez, és nézzenek inkább valami mást. De azt nem tudja megmondani, hogy mit, hogy melyik csatornán melyik műsort akarja nézni, csak bármi mást. Na ezen sírós duzzogás is szokott ám lenni. És nem csak ezen. de nehéz ilyenkor igazságot tenni, mert valamelyik úgyis sértve fogja magát érezni, már csakazértis, szóval garantált a hiszti és a duzzogás.

Szóval nem kicsit elkeserítő, ha beigazolódnak a számítások és még jópár hónapig így kell mgélnünk a mindennapokat. Szerintem idegbajt fogok kapni. Vagy nem tudom...

Aztán persze ideig-óráig mindig fordul a kocka, ma pl. egészen jól elviseltük egymást. :-) Holnap meg már péntek.

Ma be kellett küldeni Marci írás leckéjét  osztályzásra. Ügyesen dolgozott rajta, bár nem nagyon szereti, és ha olyanja van akkor egyáltalán nem figyel arra, hogy hogyan kanyarodnak a betűk. De most Milán támasztotta mellette az asztalt, és így egy egész szép munkát adott ki a kezéből. Nem szoktam az elküldött anyagba belejavítani, Máténál sem, csak ha valami nagyon ordas hiba a szemem elé kerül épp.

Holnap pedig egy szövegértés felmérőjük lesz redmentában. 30 percet kapnak rá, bármikor meg lehet nyitni az adott időponttal bezárólag, de csak 30 percig fog élni a link.
Izgulok, még nekem is új ez a rendszer.

Tegnap Milcsike készítette félig-meddig az ebédet, rántott húst, és valami palacsintás rizst álmodott meg majonézzel, még valami konyhafőnökben látta szerintem annak idején, azóta rágja a fülemet, hogy mikor csinálhatja meg. Ez a nap tegnap jött el. :-)

Ezzel letudtunk egy technika házit :-) Azokkal úgyis el vagyunk maradva, mert vállalom, hogy nem sok kedvem van még délután papírcsirkét vagy papírsárkányt gyártani, de azért fejben tartom őket, hogy alkalomadtán bepótoljuk.