2.nap -Vizsoly

Az esti alvást még megelőzte egy szokásos ágyon osztozkodás. Volt egy 3 ágyas és egy 2 ágyas szobánk egy konyhával összekötve, és délután még úgy tervezték a fiúk, hogy akkor majd ők alszanak együtt a 3 ágyasban. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy abban a szobában volt a tévé :-) Persze ők tagadták, hogy ez közrejátszott volna a döntésükben. Persze, mondtuk, hogy jó, legyen így, közben pedig tudtuk, hogy lesz ebben még néhány kanyar, főképp MArci részéről, aki legtöbbször benagyszájúskodja, hogy majd ő itt meg ott alszik egyedül, aztán a vége mindig az, hogy nálunk köt ki. Most is ez volt... mire eljött a lefekvés ideje, addigra Marci már inkább apával akart aludni. Máténak volt külön ágya, mi meg Milánnal a másik szobában aludtunk.
Reggel Milán nagyon vicces volt, mert büszkén dicsekedett, hogy nagyon jól aludt, csak kétszer esett le az ágyról. :-) És tényleg. Abból egyszer úgy meglepődött, hogy hol van, hogy a szőnyeggel együtt akart visszamászni az ágyra.

 Aznapra a regéci várat gondoltuk, hogy megnézzük, és mivel Regéc felé Vizsoly is útba esett, ott is mindenképpen meg szerettünk volna állni. Néhány telefonálás után kiderült, hogy sajnos a templom, ahol a bibliát őrzik már zárva tart, és a hozzá kapcsolódó múzeum is, de a bácsinak, akivel beszéltünk volt egy külön ( vagy nem teljesen külön, kicsit zavaros volt a sztori nekem)  biblabiznisze, és azt mondta, azt megmutatja. Úgyhogy odamentünk, és a bácsi elmesélte és megmutatta a saját vizsolyi biblia nyomdáját, gyakorlatilag a sufniban, de amúgy nagyon pengén és átgondoltan megvalósítva. A papírkészítéstől egészen a nyomtatásig mindent egy maroknyi csapat csinál, és a végeredmény egy, az  eredeti vizsolyi bibliával megegyező biblia.  Ugyanaz a papírminőség, ugyanaz a technológia, ugyanaz a nyelvezet, mint ami akkor volt. Jópénzért meg is lehet ezt venni.
Na ennek a remake Bibiliának az elkészülési folyamatát mutatta meg nekünk a bácsi.

A református templom, ahol a Károli Bibilát őrzik. Sajnos aznaptól volt zárva a templom is és  amúzeum is a járványhelyzet miatt.

A papírmártásról sajnos nem készült kép, de szépen végigmutatta a bácsi, hogy hogyan lesz a cellulózból végül középkori papír. Mártottak is egy ívet.
Aztán átmentünk a templommal szemközti nyomdába. Állítólag Károli Gáspár és az ő emberei pont ugyanitt, ebben a pajtában nyomtatták titokban a bibliát.

A fiúk is készítettek egy oldalt. Haza is hoztuk.

Ez egy elkészült, komplett vizsolyi biblia. Pontugyanolyan, mint a korabeli.

Az udvarban még egy kis lovagkiképzést is kaptak a fiúk. Dobócsillaggal dobtak célba.

A templom különlegessége, hogy háttal áll a főútnak.

És itt láttuk az idei év első gólyáját is. :-)

A faluban van még egy mézmúzeum is, amit mi a rosszabbik úton közelítettünk meg. Ha erre járnátok, akkor mindenképpen a főútról kanyarodjatok le a falu végén, de a templom melletti úton, amerre az útvonaltervező visz, és akkor elkerülitek a falu szegénynegyedét. ( ha értitek mire célzok ;-) )

A mézmúzeum igazából pár héttel később, vagy nyáron lett volna igazán izgalmas, mert akkor a gyerekek is beöltözhetnek méhész ruhába, és lefejthetik a rácsról maguk a mézet, meg ilyesmi. Március közepén még nem volt méh-szezon, úgyhogy csak a kaptárt tudtuk megnézni, de a méhész elmesélte, hogy hogyan is történik ez a méhészkedés a valóságban.

A méhkaptárokon van egy ilyen szaunaszerű kisház, ahová gyógyulni járnak az emberek, mert állítólag a méhek által kibocsátott rezgés gyógyító hatással van a szervezetre.

Innen aztán a Regéc felé mentünk tovább.