Hetedik

Annyira egybefolynak már a napok itthon, hogy teljesen meglepetésként ért tegnap, hogy holnap már május 1-je lesz. És el is szomorított, mert egy újabb hosszú hétvége, amikor csinálhatnánk egy csomó mindent, amikor mehetnénk vidékre a nagyszülőkhöz, amikor élvezhetnénk a májust, ehelyett megint nem fogunk csinálni semmit. Legalábbis semmi olyat, amihez igazán kedvünk lenne. Ráadásul nálunk a hétfő is iskolaszünet. Hahahaaa.... ami csak annyit tesz, hogy aznap sem fognak tanulnivalót adni, tehát még egy nappal többet fognak itthon kínlódni a fiúk. Persze nyilván nem azt mondom, hogy legyen minden nap egy csomó lecke, mert azt sem bírjuk, de a hétköznapoknak legalább már van egyfajta ritmusuk, ami szerint működünk, a hétvégék meg olyan semmilyenek.
Mondjuk a múlt hétvégén kirúgtunk a hámból, mert itthon hagytuk a fiúkat, és elmentünk festékboltba. A karantén remek alkalom lett arra, hogy a félbemaradt dolgok be legyenek fejezve, ide még egy kis csempézés, oda egy kis vakolás, és akkor már fessük ki a fürdőt, mert az nagyon gáz, meg akkor már ha az étkező ilyen szép, akkor fesüsk ki a konyhát is, mert az is húúú... na szóval elmentünk a festékboltba, aztán vásárolni, és hazafelé a McDriveban vettünk szendvicseket, és azzal leptük meg őket. Hát kb. mintha valami sokmislenes étterembe mentünk volna el, úgy odavoltak.

Egyébkét meg hopp, elröppent a hetedik hét is.
A hét újdonsága, hogy most már Máténak is van online természetismeret órája, és a fociedzővel is már második hete zoomolnak. Ez inkább csak beszélgetés, bandázás, de abból van most a legkevesebb, úgyhogy szerintem ez kell nekik. A focis csoportba amúgy kapnak online edző videókat is, de nincs kedvük csinálni. Ebből is látszik, hogy ők nem azért járnak edzésre, hogy trükköket gyakoroljanak, hanem csak a játék szeretete, és ahaverok viszik őket oda. Időnként, mikor nagyon a fülükön jön már ki a kínlódás, akkor szoktam nekik mondani, hogy vigyék ki tableten az udvarra Rudit, és csinálják meg az edzést, de rendre offolják.

Jövő héten Marcinak is lesz Marika nénivel egy zoom-bulija :-) Hiányoznak egymásnak. Mármint a tanítónéniknek is hiányoznak már a kicsik.
Milánéknál majdnem az elejétől van online kapcsoalt, úgyhogy náluk nem csúcsosodik ez annyira, sőt jövő héttől az angoljuk is online lesz már, és beszélgetős órák lesznek. Mondjuk még nem tudom, hogy mikor lesznek ezek, és hogy mennyire fognak beleilleni a napirendbe, mert csak egy olyan gépünk van, amin jól fut a zoom és kamerája is van, és ezt tologatjuk a gyerekek között.
De a múlt héten már Lilian néni is el volt kenődve, hogy rossz neki ez így, hiányoznak neki a Nagyok, úgyhogy gyorsan beletanult a zoom-ba ő is,  és ő is belevágott.

Máténak minden jön valami szolfézslecke, amit az alapvizsgára meg kellene tanulnia. Május közepefelé lesz majd, de videón kell majd küldeni, ahogy énekel, meg szolmizál, meg ilyesmi.. Állítólag képben van. Hát ööö.... a múltkor kértem, hogy csináljunk egy próbaéneklést. Nem mondom, hogy nem énekelt becsülettel, de azt a repedtfazék hangot ha még videóra is veszem, nem tudom, mennyire lesz élvezhető. :-)
Ugyanilyen formában fog zajlani a hangszeres vizsga is. Már megkaptuk a zongorás hanganyagot, amit majd alá kell játszani. Egy teljes operatőrgárdát tudnék foglalkoztatni amúgy, mire a hangszóró, a  fények, egyik gépen megy a zene, a telefonon videózok... kész röhej...
Hetente vinnyog a telefonom, hogy betelt a tárhelye...

Nem vgyok most túl jó passzban... hátha májusban már jobb lesz.

2.nap -Vizsoly

Az esti alvást még megelőzte egy szokásos ágyon osztozkodás. Volt egy 3 ágyas és egy 2 ágyas szobánk egy konyhával összekötve, és délután még úgy tervezték a fiúk, hogy akkor majd ők alszanak együtt a 3 ágyasban. Ennek fő oka szerintem az volt, hogy abban a szobában volt a tévé :-) Persze ők tagadták, hogy ez közrejátszott volna a döntésükben. Persze, mondtuk, hogy jó, legyen így, közben pedig tudtuk, hogy lesz ebben még néhány kanyar, főképp MArci részéről, aki legtöbbször benagyszájúskodja, hogy majd ő itt meg ott alszik egyedül, aztán a vége mindig az, hogy nálunk köt ki. Most is ez volt... mire eljött a lefekvés ideje, addigra Marci már inkább apával akart aludni. Máténak volt külön ágya, mi meg Milánnal a másik szobában aludtunk.
Reggel Milán nagyon vicces volt, mert büszkén dicsekedett, hogy nagyon jól aludt, csak kétszer esett le az ágyról. :-) És tényleg. Abból egyszer úgy meglepődött, hogy hol van, hogy a szőnyeggel együtt akart visszamászni az ágyra.

 Aznapra a regéci várat gondoltuk, hogy megnézzük, és mivel Regéc felé Vizsoly is útba esett, ott is mindenképpen meg szerettünk volna állni. Néhány telefonálás után kiderült, hogy sajnos a templom, ahol a bibliát őrzik már zárva tart, és a hozzá kapcsolódó múzeum is, de a bácsinak, akivel beszéltünk volt egy külön ( vagy nem teljesen külön, kicsit zavaros volt a sztori nekem)  biblabiznisze, és azt mondta, azt megmutatja. Úgyhogy odamentünk, és a bácsi elmesélte és megmutatta a saját vizsolyi biblia nyomdáját, gyakorlatilag a sufniban, de amúgy nagyon pengén és átgondoltan megvalósítva. A papírkészítéstől egészen a nyomtatásig mindent egy maroknyi csapat csinál, és a végeredmény egy, az  eredeti vizsolyi bibliával megegyező biblia.  Ugyanaz a papírminőség, ugyanaz a technológia, ugyanaz a nyelvezet, mint ami akkor volt. Jópénzért meg is lehet ezt venni.
Na ennek a remake Bibiliának az elkészülési folyamatát mutatta meg nekünk a bácsi.

A református templom, ahol a Károli Bibilát őrzik. Sajnos aznaptól volt zárva a templom is és  amúzeum is a járványhelyzet miatt.

A papírmártásról sajnos nem készült kép, de szépen végigmutatta a bácsi, hogy hogyan lesz a cellulózból végül középkori papír. Mártottak is egy ívet.
Aztán átmentünk a templommal szemközti nyomdába. Állítólag Károli Gáspár és az ő emberei pont ugyanitt, ebben a pajtában nyomtatták titokban a bibliát.

A fiúk is készítettek egy oldalt. Haza is hoztuk.

Ez egy elkészült, komplett vizsolyi biblia. Pontugyanolyan, mint a korabeli.

Az udvarban még egy kis lovagkiképzést is kaptak a fiúk. Dobócsillaggal dobtak célba.

A templom különlegessége, hogy háttal áll a főútnak.

És itt láttuk az idei év első gólyáját is. :-)

A faluban van még egy mézmúzeum is, amit mi a rosszabbik úton közelítettünk meg. Ha erre járnátok, akkor mindenképpen a főútról kanyarodjatok le a falu végén, de a templom melletti úton, amerre az útvonaltervező visz, és akkor elkerülitek a falu szegénynegyedét. ( ha értitek mire célzok ;-) )

A mézmúzeum igazából pár héttel később, vagy nyáron lett volna igazán izgalmas, mert akkor a gyerekek is beöltözhetnek méhész ruhába, és lefejthetik a rácsról maguk a mézet, meg ilyesmi. Március közepén még nem volt méh-szezon, úgyhogy csak a kaptárt tudtuk megnézni, de a méhész elmesélte, hogy hogyan is történik ez a méhészkedés a valóságban.

A méhkaptárokon van egy ilyen szaunaszerű kisház, ahová gyógyulni járnak az emberek, mert állítólag a méhek által kibocsátott rezgés gyógyító hatással van a szervezetre.

Innen aztán a Regéc felé mentünk tovább.

Boldogkői emlékek

Most, hogy a hatodik itthon töltött hétbe is belekezdtünk, nem sokat tudok már erről mondani... vagy amit tudnék, azt meg nem akarom... túlságosan felizgatnám magam rajta 😂
Úgyhogy inkább még a karantén előtti zempléni kirándulásunkról mesélek most inkább. Az sokkal vidámabb :-)
Mióta hazajöttünk onnan, azóta szerintem nncs olyan nap, hogy bele ne futnék egy szép zempléni képbe a neten, és újra és újra hálás vagyok, hogy erről nem kellett még lemondanunk. Mert most már tutibiztos, hogy Zemplén nagy szerelem. 💓Nem az egyetlen az országban, de nagy.
Igaz, nem volt már olyan felhőtlen a kikapcsolódás, mint ahogy terveztük, hogy majd lesz. Hogy a lelkileg és fizikailag is megterhelő őszi- téli felvételis időszak után, milyen jó lesz majd kiszakadni a világból és nem csinálni mást csak élvezni a természetet és a közelgő tavaszt.
Ez sajnos már csak részben sikerült. Mert igaz ugyan, hogy eléggé a világ végére mentünk, ahol nem is volt folyamatosan térerőnk ( nekem legalábbis), meg internetünk/wifink, de azért mégiscsak elcsípte a telefonom időnként a nagyvilágot, és akkor ömlött rá a koronavírus... és ez nem volt jó. Nem tudtuk függetleníteni magunkat eléggé a világtól. A tévében csak a közszolgálati adók jöttek... had ne mondjam...
De azért mégiscsak jó volt! És mennyire felértékelődött így utólag az a pár nap szabadság! Azt nem is gondoltuk még akkor.

Mikor pár éve Ferivel Kőkapuban voltunk, már akkor elterveztük, hogy ide még visszajövünk, pláne hogy akkor nagyon kevés ideig voltunk csak. Plusz a híres zempléni várak is bakancslistások voltak már egy ideje.
Így amikor kiderült, hogy a márc.15-és hétvégét 2 tanítás nélküli munkanappal toldja meg az iskola, akkor hamarjában lecsaptunk erre a 4 napra.
Szállást Boldogkőváralján foglaltunk egy Boldogkő Ház nevezetű vendégházban, amivel meg is voltunk elégedve. Szinte a vár alatt volt,  kedves, segítőkész házigazdákkal.

Reggel viszonylag korán indultunk, mert úgy terveztük, hogy még aznap felmegyünk majd a várba is. Mivel a március eleje még nem szezon, így csak 4-ig voltak nyitva a várak, és elvileg Boldogkő, Regéc  és Füzér is rajta volt a lsitánkon, úgyhogy nem volt vesztegetnivaló időnk :-)
Odaúton csak Mezőkövesden álltunk meg egy rövid sétára, és hogy bemenjünk egy pékségbe uzsiért.

Boldogkőre érve, a faluba vezető úton már csak a várban tudtam gyönyörködni, és tettük ezt egészen végig, míg itt voltunk, és jöttünk-mentünk. Láttuk borús időben, napsütésben, naplementekor, és este kivilágíta.

Sittysutty elfoglaltuk a szállást, szusszantunk egyet, és már indultunk is a várhegyre, hogy még legyen elég időnk a zárásig.
Én teljesen föl voltam spanolva, olyan régóta csak képen nézegettem és mondogattam, hogy majd egyszer eljövünk ide, hogy szinte hihetetlen volt, ahogy ott magasodott a felettünk a szikla tetején a vár.

 Az andeztitufa hegy tetejére épült várat valószínűleg a tatárjárás után építették, mint erődítmény, mely a Kassai utata és a Hernád völgyét volt hivatott védeni.

 Oroszlánszikla.

A vár maga igazán remek. Olyan IGAZI VÁR.
A fiúk a pinceszintre, a börtönbe és a kínzókamrába akartak először menni, így ott kezdtünk. Majd gyorsan, mert elég szeles idő volt, és még mielőtt nagyon beborulna az ég, kimentünk a csücsökbe, az őrtoronyba.

Na hát itt rengeteg képet készítettünk mindenféle felállásban. :-) Géppel, telefonnal, másik géppel, elölről, hátulról, oldalról....

 Ott lenn, a hegyoldalban barackfa ültetvény volt, amin Marcinak nagyon megakadt a szeme, és elhatározta, hogy majd neki is lesz ilyen gyümölcsfás ültetvénye. Itt már eléggé hideg szél fújt, Marcikám már eléggé didereg.

A régi palotaszárnyban most hadtörténeti- és makettmúzeum van.

Gyilokjáró.

Bár meleg napsütésben indultunk, mégis jól átfagytunk mire hazaértünk. Itthonról vittünk fasírtot és azt vacsoráztunk. Este valami francia filmet néztünk a dunán, amin a fiúk jót elnevetgéltek. Másnapra hosszú napot terveztünk, úgyhogy ránkfért a pihenés.