Tegnap jól ránk szakadt az ég. Mondanom sem kell, hogy 10 perccel azelőtt kezdett el dörögni, amikor indulni kellett volna Mátéért, 5 perccel előtte már villámlott is, az indulás időpontjában pedig jégeső szakadt ránk, ami végül sima zuhogó esővé csendesült. Marcival majd' fél órát toporogtunk a teraszon menetkészen, várva a tökéletes pillanatra, amikor indulhatunk. Egy idő után beláttam, hogy a tökéletesre hiába várok, így beértük egy kevésbé tökéletessel is, amikor épp nem volt dörgés és villámlás, csak szimplán esett. A sulikapuban, már kifelé jövet, megint akkorát dörrent, hogy azt hittem felugrok ijedtemben az emeletre. Mátét nem zavarta, neki egy kaland volt az egész, igaz, ő egyszer aznap már elázott a játszótérről a suli felé menet, merthogy játszón voltak ebéd után. Marcira pedig az újdonság erejével hatott minden. Egyik ámulatból esett a másikba, és egész úton újongott a hátam mögött a biciklisülésben, míg engem a frász kerülgetett, hogy nehogy belénk csapjon a villám.
Barátos délután volt betervezve, de az utolsó pillanatban lemondtam, mert egy porcikám sem kívánta, hogy egy perccel is tovább időzzek az utcán, mint az feltétlenül szükséges. Milán persze beduzzogott, és sírt, hogy ez nem igazság. Hát nem az, én is tudom, de mit csináljak. Az időjárásra egyelőre nincs ráhatásom. Cserébe, vígasztalásul mondtam, hogy sütök neki süteményt. Ezzel sikerült tarthatóvá tompítani a tarthatatlant.
Az oviból hazafelé, az ovikerítés sarkánál nyakunkba ömlött az eső második adagja. Nem tudom van-e 50 méterre a házunk az ovisaroktól, szerintem nincs, de mindegy is, mert nagyjából 1 mp alatt áztunk bőrig. Mintha legalábbis az ice-challenge-en vettünk volna részt. A fiúk bezzeg élvezték! Nagy juhúúúú-zásokkal tekertek haza, majd a kertben telitorokból kiabálták a pocsolyában ugrálva, hogy Zuhog az eső!!!!!! Juhuhúúúúú! Ha valakinek esetleg még nem tűnt volna fel addig.
És akkor ezután a röpke bevezető után eljussak oda, ahová eredetileg indultam.
Nekiálltunk a sütinek. Meggyes pite. Marci és Máté segítenek összerakni. Máté belekóstol a tálba kimért lisztbe.
- Hmmm.... ez finom!- mondja
Majd hozzáteszi.
- De hát rá is van írva a zacskójára: FINOMliszt!.
Vacsora után nekiesünk a tepsi sütinek. Milán nyafog.
- Jajjj, már megint túl sok benne a meggy!
- Milán, ez meggyes pite, mit vártál?
- Hát hogy ne legyen rajta meggy, csak a tészta.
Végül sikerült rávennem, hogy csak kóstolja meg meggyel együtt, mert most nem lesz savanyú a meggy, mert előtte beleforgattam egy kis cukorba. Megkóstolja, ízlik neki.
- Na jó, kérek még egyet! De csak most az egyszer!- fenyeget :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése