Sportnap

Szombat délelőtt volt az az ominózus futónap, amire Máté is benevezett az iskolában. Időközben az oviban is ki lett plakátolva, bár ott nem volt olyan nagy a kampány. Egészen aznap reggelig nem volt kialakult koncepciónk, hogy hogy is fogunk futni, én tudtam, hogy az 5 km-t lefutom, de a kérdés az volt, hogy ki fut Mátéval. Mivel nem volt akire rábízhattuk volna Marcit, így csak egyikünk mehetett, pedig minden résztvevő pontot ért az iskolának. De majd lesz ez még másképp is.

Amikor odaértünk, akkor beregisztráltunk, megkaptuk a rajtszámainkat. Marcit is beneveztük a 3-4 évesek kategóriájába, 300 méter volt a távja :) Ő futott először. A rajt előtt Milán is odapattant Marci túloldalára, hogy ő is jön Marcival, így ketten kísértük. Édes volt nagyon, ahogy kapkodta a kis tappancsait. :) Helyezést nem értünk el, az első 3 fiút és lányt díjjazták, de egy különdíjat azért megérdemelt volna szerintem, messze ő volt a legkisebb a mezőnyben.

Rögtön ezután Milán jött a saját korosztályában. Itt már nagyobb volt a verseny.

Itt már eléggé fáradt, de a végén még azért még rákapcsolt.

A közepe felé szemmel láthatóan kicsit elfáradt, rutintalanul sprintben indult, de végül ügyesen összeszedte magát, és még rá tudott kapcsolni a végén, így nagy hajrával 3-dik lett a fiúk között! Hát nagyon boldogok voltunk! Milán meg nagyon büszke:)

Aztán pár futamot kihagytunk, Máté a 7-10 évesek rövidtávján nem indult, csak a 2200 méteren. Mivel nem tudtuk, hogy mennyire fogja majd bírni, nem akartuk kifárasztani feleslegesen egy rövidtávval. Ő ment volna persze. 

Aztán végre eljött a Máté futama, erre vártunk egész addig, ezért voltunk ott, a többi csak szorgalomból ment. Máté végül Ferivel futott.Volt már vagy 11 óra, ha nem több is, tűzött a nap.

Rajt előtt

Már izgatottan a rajtvonal mögött.

Végül elrajtolt a menet. Míg ők futottak addig mi letelepedtünk bábszínházat nézni, meg Marci kipróbált mindenféle akadálypályát, meg trambulint. A szervezés milyenségéről lehetne rosszakat (is) írni, pl. hogy csúszott az egész program, hogy az eredményhirdetés mindennek a legeslegvégén volt, tehát az ovis futások után még jó sokáig ott kellett aszalódnunk a napon, stb... de amire nem lehet panasz, az a kiegészítő programok voltak. Szerintem nagyon sokrétű és érdekes volt, nem csak a színpadi programok voltak nagyon jók, hanem az egyéb sportlehetőségek, akadélypályák, minigolf, gyeplabda, kapurarúgás, célbalövés, szóval ez a része tényleg nagyon klasszul össze lett rakva. Én mondjuk néhány sátrat felhúztam volna a focipályára, mert árnyék az nem sok volt, szinte semmi. 

Na de... míg mi felfedeztük a terepet a kicsikkel, addig Mátéék futottak. Aztán egyszer csak feltűnt a pályakapuban az első befutó, és akkor már elkezdtem őket nézegetni, de gondoltam biztos hátrébb jönnek még. Aztán egész váratlanul nem sokkal később felbukkantak a kapuban! Nem is esett először le, hogy ők azok, túl korainak éreztem a befutást, balga módon elfelejtettem stoppert kapcsolni, de a szemem sarkából ismerősnek tűnt az a piros pólós fehér sapkás, és fehér pólós kék sapkás páros. :)  Gyorsan riasztottam Milánt, hogy itt vannak Mátéék, szaladjon melléjük és bíztassa őket. Onnan messziről egész jó formában voltak, szépen lendületesen jöttek a cél felé, még meg is hajtották kicsit a végét. Nagyon ügyesek voltak! 

Ott jönnek, pirosban Feri, jobbról Máté, és Milán fut feléjük a füvön.

Célbaérés utáni frissítés.

Azt mesélték nagyon jól ment a futás, az elején szép lassan mentek, a végét pedig meghúzták. Azt mondta Feri, hogy hamarabb is elkezdhettek volna gyorsulni, mert végül Máté bírta szépen. De nem baj, szerintem így is nagyon ügyesen lefutotta. 2200 méter azért nem kevés, pláne abban a tűző napban, ami volt. Sajnos érmes helyezést nem sikerült elcsípni, de a célban mondtak valamit nekik, hogy ők lettek az iskolából a 4-dikek, vagy 5-dikek, ami azért egész szép eredmény, pláne, hogy az alsósok elsőtől negyedikig együtt futottak. 

Már csak az én 5 km-em volt vissza. A fiúk megtámadták az ugrálóvárat, ami nem bizonyult nagyon jó ötletnek, mert tűzforró volt, és emiatt locsolták, így viszont elég undorító sáros trutyi úszkált az alján. Hátul talán jobb volt a helyzet. Mindenesetre jóóóóó nagy vár volt, sosem láttam még talán ekkorát, jó sok gyereket elnyelt. 

 Én otthagytam őket az ugrálóvárban, és elindultam a rajthoz. Iszonyat meleg volt már ekkor, és hát az egész napos folyadékbevitelem sem volt túl sok, éreztem, hogy nem lesz ez az 5 km olyan leányálom, még ha a táv hosszúsága nem is jelent problémát. Egy darabon egész jó is volt, ott ahol árnyékos volt egy kicsit a pálya, aztán a napos részen nagyon kínlódtam, közben rájöttem, hogy a hátizsákban felejtettem a zenejátszómat, ami jó lett volna ha nálam van, a zene sokat dobott volna rajtam. Ráadásul a gps sem találta meg a jelet, így távot nem tudtam mérni, csak időt, a távot pedig próbáltam kikövetkeztetni. Végül persze beértem, szerencsére az utolsó párszáz méter árnyékosban ment, így jobban össze tudtam szedni  magam a végére. Az én mérésem alapján rekordidőt futottam, 23:49 lett a vége. Más mérés meg ugyebár nem volt, így csak a sajátomra tudok hagyatkozni. 

Négy pohár vízzel tudtam magamat a futás után visszahozni emberi szintre, és elindulni megkeresni a fiúkat, akiket a színpad előtt találtam végül meg. A színpadon pont a 3 kismalac mesét mesélték, ami Marcinak a kedvence, ott is volt fent a színpadon ő is, és lelkesen fújta el a házakat. :)

Az eredményhirdetést már teljesen szétesve vártuk. A fiúk a vizeskapuknál frissítették magukat csatakosra, nagy nehezen (kölcsönpénzből, mert nem tudtak visszaadni a miénkből)  sikerült vennünk két lángost, amivel lefoglalták magukat a napernyők alatt.

Milán már tűkön ült, hogy mikor szólítják  már őt, mi is nagyon vártuk már, mert akkor végre utána indulhattunk haza a boltba.

Aztán végre szólították Milánt, aki nagy büszkén vonult fel a nagyszínpadra, de mire felért elveszett a hangja, pedig mikrofont is tartottak elé :) Kapott érmet, meg oklevelet, meg valamilyen vásárlási utalványt. Nagy volt a boldogság!

Egész nap a nyakában lógott az érem, úgy kellett lekönyörögni róla. Felakasztottuk az enyémek mellé, hogy el nem vesszen :) Ma oviszünet van, de holnap visszük az oviba megmutatni. Addig meg óránként megnézzük, hogy megvan-e még. :)

Jó móka volt! Csak ne lett volna olyan szörnyen meleg, az nagyon sokat kivett belőlünk erőnlétileg. De hát nyár van, nyár van:) Most már 1 hát múlva igaziból is. Visszaszámolunk.
Már csak 5 nap a szünetig!