Évzáró

Péntek délután hivatalosan is lezárult a 2014/15-ös tanév. 

Az évzáró ünnepség 5 órára volt hirdetve. Egyik percben sütött a nap, a másikban beborult és fújt a szél. Amikor elindultunk, akkor épp egészen meleg volt, így nem most nem vittünk semmilyen pulcsit, csak ingben vágtunk neki. A fiúkat meggyőztem, hogy ünneplőben ne bicajozzanak, így viszont nekem kellett volna a pulcsis hátizsákot cipelni, és ahhoz sem volt kedvem. Nem passzolt volna a blúzomhoz :) 

Az iskolaudvaron 5 előtt 10 perccel még nem volt nagy tolongás. Lehet, hogy a hideg szél bent tartotta az épületben a többieket? Az énekkar már fent állt a színpadon, a lányok harisnyátlan lábaira rossz volt ránézni. 

A még elsősöknek ki voltak téve padok, ezeken foglaltunk helyet. Milán szépen beült a fiúk közé, mintha csak ő is oda tartozna, nem lehetett onnan elhívni, végül maradt. Volt hely szerencsére, nem volt jelen mindenki. Pedig én azt hittem ez egy kötelező rendezvény. 

A kinti ünnepség nem volt szerencsére hosszú, pár dal, pár vers, egy néptáncos bemutató, majd az igazgatónő beszéde, nem volt hosszú, és csak felsorolásszinten az eredmények és a díjazottak. A bizonyítványokat már az osztályteremben kapták meg a gyerekek egy-egy kis értékelő, dicsérő, jobbító szó kíséretében.

Máténál kiemelte Angéla néni, hogy a foci iránti lelkesedéséből kellene egy kicsit az órai munkába is bele vinni, mert az az önfeledt, mosolygós, közvetlen, barátkozós Máté, aki egy-egy fociedzés, vagy egy-egy közös program során kibújik belőle, azt sokkal jobban tudná értékelni, mint a csöndes, magába zárkózót, de megdicsérte, hogy ügyesen dolgozott, és a második féléves teljesítményét külön jutalmazta egy csokival, remélve, hogy ez a felfelé ívelő tendencia a következő évben folytatódni fog. 

Hát reméljük. 

Elfáradtunk az év végére. Nemcsak Máté, én is. Félév után mind a kettőnkben volt valami lendület, hogy akkor azt, ami kicsit nehezebben megy, akkor próbáljuk jobbá tenni. És ment is minden szépen. Máté sorra hozta Angéla nénitől a dícséreteket. Majd aztán ez a lendület valahogy a tavaszi szünet utánra elfogyott. Kint jó idő lett, többet lehetett kint lenni, és se Máténak, se nekem nem volt már ahhoz erőm, hogy este még külön gyakoroljunk bármit is. Talán, ha nem eresztünk egy kicsit le, akkor lehetett volna az a fránya írás is egy kicsit jobb. Ez lóg csak ki a többi közül.  Egyébként pedig nagyon szépen hozta Máté a jó eredményeket, és többnyire kiválót kapott. Szóval nem vagyunk elégedetelenek, sőt. Az írásra pedig jövőre kicsit jobban odafigyelünk. Hátha rutinosabbak leszünk már mind a ketten. :)

Biziosztás után a fiúk még cukrászdázni szerettek volna. Bár jéghideg volt, szerintem, de hát egy elsőbizonyítványosnak jár a cukrászda :)

Azt hiszem sikerült ezt az évet nem csak túlélnünk, hanem megélnünk. A tanulás mellett rengeteg élményt is kaptak a gyerekek, iskolai vetélkedők, kirándulások, osztálybulik, játszóterezések, sok-sok kaland, móka és kacagás. Születtek barátságok, talán nem csak a gyerekek között, hanem így év végére talán mi szülők is kicsit összeverődtünk. Ebben nagy szerepe volt az Angéla néni által javasolt és szervezett bográcsozásnak. 

Most kicsit megpihenünk. Az iskolatáskát jóóóó mélyen bedugtuk a szekrény mélyére. Aztán majd biztos előkerülnek belőle dolgok. Olvasni biztos, hogy fogunk majd a nyáron. Talán is írni sem ártana. De most még pihenünk, és élvezzük a semmittevést. 

A tanítónénik ajánlásai a nyári szünetre:

Vigyázzatok magatokra, 

Töltsetek minél több időt a szabadban, 

Amennyit csak lehet, játsszatok,

Amikor csak lehet, olvassatok!

Érdekes feladatokon törjétek a fejeteket, nehogy berozsdásodjatok!

Kiránduljatok, és álljatok meg a természet szépségei mellett!

Csupa vidám dologgal foglalkozzatok, 

Ismerkedjetek meg új barátokkal!

A vakáció alatt se feledkezzetek el egymásról!

Óriási lubickolást, sok napsütést, és felejthetetlen élményeket kívánunk Nektek a nyárra!

Angéla néni és Márta néni

Most már hivatalosan is itt a Vakációóóóó! Ezzel a dallal búcsúzott az énekkar a tanévtől :)