Jobban és mérgesen

Lassan újra emberként fogom érezni magamat, a náthám szépen múlik, szerencsére Matyi is megúszta a dolgot. Éjszaka nem tudom mi történt vele, de már rég nem csinált olyat, hogy nem akart visszaaludni, csak nyöszörgött. Akkor megöleltem és minden rendben volt, így öleltük egymást egy darabig, és utána szépen elaludt, fél 3 után már csak fél 7kor kelt. Úgy látszik ez a fél 7 most már rögzül, jó ideje ez egy stabil időpont reggel, de utána még visszaalszik olyan 9ig. Aztán arra gondoltam, lehet azért volt olyan kis bújós, mert napokig meg volt fosztva az anyai öleléstől. De most már minden a régi, ma már én altatom, és remélem minden rendben lesz.
Ma reggel mérges voltam, mert megint csöngettek, persze megint nem hozzánk jöttek. Jó éles hangja van a csengőnknek, ráadásul két helyen is csöng, hogy nyáron a teraszon és a kertben is lehessen hallani, de nem értem igazából azokat az embereket, akik keresnek valakit, és máshoz csöngetnek be, hogy csókolom, én X-t, vagy Z-t keresem, de ő nem nyitott ajtót. Mit gondol előrébb lesz, ha hozzám csenget? Ez egy 4 lakásos ház. Lehet hogy azt gondolja, hogy leadjuk a szomszédnak mikor -hová-miért megyünk, mikor jövünk haza? Hát nem? Bár nálunk is van egy leskelődő (de ahogy olvasom, mindenhol) talán őt kéne megkérdezni. Na de nem hergelem magamat.
Holnap jönnek Máténézőbe a nagymamám és a nagynéném. Főzni kéne nekik valami ebédet, csak ahhoz meg be kéne vásárolni, arra meg nem nagyon van idő, mert már de. ideérnek. Max. ma este, de nem szeretek már este Mátéval menni sehová, nemhogy vásárolni, szóval lehet, hogy körbenézek a fagyasztóban, remélem találok valami használhatót.
Az én kis Ludas Matyim éppen kung-fu mestert játszik:

És ma reggel vigyázállásban: