Dédiékkel

A tegnapi szél kicsit megviselte Matyit, elég nyőgös volt, meg ölbenlevős. Így sajnos nem a legjobb formáját hozta a dédiéknek, de azért voltak jobb pillanatai, amikor hajlandó volt kicsit huncutkodni. Kapott egy szép mackót, pihe-puha a bundája, meg egy gyagyás csigát, amit jól szét lehet szedni, és minden alkatrésze ad valami hangot. Na ezt most nagyon élvezi, csak hát ugye még nem tudja saját maga rázni, így két emberes a dolog, én rázom, ő meg nevet, én meg elolvadok a gyönyörűségtől. Miután elmentek a vendégek, gondoltam kiteszem Matyit a teraszra, mert még minidg csak nyafogott, és remélem hogy a levegő kicsit elaltatja. Hát egy frészt,üvöltött mint a sakál, így behoztuk. De ma szép napos idő van, remélem ma már helyrejön a lelkivilága. Most mindenesetre alszik, éjszaka is csak egyszer kelt, igaz, péntekről-szombatra éjszaka meg 2 óránként ébren volt, szinte alig aludtunk valamit. Mármint én meg Matyi, mert Feri jól aludt, csak fél 6kor keltettem fel, hogy most már játszon ő a gyerekkel, mert én már nagyon álmos vagyok. Így tudtam aludni másfél órát egyben. Juhé! Szóval ma csak egyszer kelt, pedig nem is evett este sem olyan későn, de nem bízom e magam.

Ma családi sétát tervezünk, Feri kertészkedést, mi meg majd nézzük Matyival a teraszról. Majd meglátjuk, mi jön össze belőle.