Kimaxoltuk a focit a hétvégén

Igazából hétfőn akartam írni, meg tegnap is, de aztán már megint ma van... De most gyorsan belekezdek, amíg nem jön a kéményes, mert ereszt a kémény valahol, ( az új) és meg kell javítani, különben nem veszik át a kéményseprők. Szóval hamarost itt van a Peti, akit gyorsan beengedek, majd fogom Feri 2 hónapja hordott drága cipőjét, aminek széthasadt a talpa, és elviszem bevizsgáltatni a világ végére. Még az ősszel vette, de csak most kezdte el hordani, és pont lejárt a fél éves garancia, amikor még elég lett volna a cipőboltba visszavinni. Na mindegy. Úgyis ráérek, hát nem?

Holnap minden gyereknek fellépése lesz. Az oviban a nem ballagóknak, ergo Marcinak is, citromsárga póló kell. Pánikhangulat uralkodott a facebookcsoportban, mert a világon nem lehet sárga pólót kapni. Én feltúrtam az egész lakást, és végül bevittem egy szatyornyi ilyen-olyan méretűt. Hálásak voltak. Ugyanez a fehér rövidnadrággal. Abból is volt szerencsére vagy 5, még a foci eb-s változatból. :-)

Az iskolában suligála. Milánnak nem volt fekete ünneplő cipője. Tegnap végül csak találtunk egyet a méretében, de leizzadtam, mire azt az 5 pár szóba jöhetőt felpróbálta, és sikerült egyet választania.
Mátééknál is mindig kell valami, mellény, haskitöméshez párna, narancssárga anyag, csak ami eszembe jut.

Kezdem néha elveszíteni a fonalat.

De hogy a hétvégéről is meséljek...

Szombaton délelőtt Milán még elment úszni, vagyis Feri vitte. Máténak hegedűórája volt, a sok elmaradt hétfőt olykor-olykor tudjuk szombaton pótolni, amikor nincs zenekari próbája a tanárnak. Én vittem. Majd együtt elmentünk boltba, meg még egy boltba.
Délután Máté barátjáék bulit rendeztek a nagypapa kertjében/nappalijában. Esti közös BL-döntő nézés volt a terv. Jól összeverődött a banda, előtte egy kis hússütés, eszem-iszom, csokiszökút! Majd a fiúk bevonultak meccset nézni, mi csajok ( na jó, anyukák) meg kint maradtunk fröccsözgetni.
A társaság nagyobb része a Liverpoolnak drukkolt, én is, bár én nagyon szorítottam a Madridnak is, mert Milán Madrid-drukker, és ő nehezen viseli a kudarcot. Szerencsére a MAdrid győzött, még ha potyagólokkal is, de így legalább elmaradt a sírás.

Bl-előzetes:

 Csokiszökőkút.Folyt a csoki mindenhol, kéremszépen. Durva buli volt :-)

Majdnem éjfél volt, mire hazaértünk és ágyba kerültünk.
Vasárnap délelőtt próbáltam egy kicsit tanulásra ösztönözni a fiúkat. Némi sikerrel, csupán. Nehéz már ilyenkor... jó idő van, fáradtak is vagyunk...
Máté 2-re elment egy szülinapi buliba. Nagyon durva még kimondani is, hogy a Tomi a 11-dik szülinapját ünnepelte!!!! Tizenegy!!! Őőőőrület!

A banda. Szépek és nagyok.

Innen fél 5-kor kiemeltem Mátét, mert azt mondta, hogy mindenképpen jönni akar Fradi-meccsre. hát jött. Bár előre elképzelve csücskösnek tűnt a dolog, hogy odaérünk-e időben, végül nagyon jó időt futottunk, és sorbaállással együtt is simán ott álltunk már a lelátón, amikor szólt a Fradiinduló.
Jajjj, a meccs nagyon jó volt! 4 gólt is lőttünk, és persze volt öröm. Én kicsit bosszankodtam, hogy a múltkori meccset úgy elbénázták, de hát mindegy.... A fő, hogy most örülhettek a gyerekek. Leszámítva, hogy utána Milán mégis bekattant, mert a Videoton is nyert, és így már nem lehet bajnok a Fradi. Na de majd jövőre :-)

Most is a kapu mögötti részen ültünk, mint a múltkor, nem messze a vendégszektortól. Háááát.... a Diósgyőr drukkerek ilyen közelségből néha elég rémisztőnek tűntek... meg a felsorakozott TEK-esek is...

Marcika meg olyan cukorborsó volt! Milán rajzolt neki egy Fradi címert, amit elhozott a kistáskában, és amikor vonultak be, akkor szedte elő gyorsan, és azzal a kezében szurkolt és énekelt. :-)

 Gólöröm.

Füstbomba. Le is állították a meccset, mert nem lehetett látni semmit.

Szóval nem mondom, hogy sokat pihentünk a hétvégén. Meg is látszik mindenkin. A gyerekek már szerdán hullák. De már csak 2 hét suli.